Ophelia
Ophelia [ofélia] – dán nemes leányzó a Hamlet, dán királyfi című tragédiában. Polonius főkamarás lánya volt, s apja megtiltotta neki, hogy Hamlet1 széptevését fogadja, a királyfi ugyanis korábban szerelme sok jelét mutatta iránta. Utóbb azonban maga Hamlet bizonyult elutasítónak, néhányszor durva és kíméletlen formában; ezt őrületének tulajdonította ~. Valójában Hamletet túlságosan lekötötte a bosszú eszméje, hogysem szerelemre gondolt volna; anyja vétke miatt az egész női nemet rosszabb szemmel nézte, s végül arra is rájött, hogy a lányt csalétkül használják föl ellene. ~ e talány láttán kétségbe esett, amikor pedig apja is meghalt, s épp annak kezétől, akit apja tilalma ellenére is szeretett még, elméje elborult, és vízbe ölte magát. – ~ kétségtelen passzivitása ellenére tényezője a drámának, Hamlet eltaszítja ugyan, de jobb érzései ellenére. Még temetése is lendít a dráma menetén, sírjánál robban ki Hamlet és Laertes ellentéte, amely a végzetes párbajhoz vezet.
