bitang
bitang – ‘hitvány, alávaló ember’. Származéka: bitangol (‘csavarog’).
A középfelnémet biutunge (‘hadizsákmány’, irodalmi német Beute) vagy ennek cseh változata, a bitung áll a ~ mögött, és ez volt szavunknak eredeti értelme: De mikoron nagy nyereséggel hazajöttek volna, és az bitangot osztani akarnák… (Szent László-legenda, 14. század). Következő jelentése: ‘gazdátlan, elkóborolt jószág’, majd ‘csavargó, otthontalan ember’: sehonnai, bitang ember (Petőfi). Becsmérlő jelentése több forrásból érthető: az elbitangolt jószág sok kárt tehet; az otthontalan csavargóból könnyen lesz gonosztevő.
