bitó
bitó – ‘akasztófa’.
A bizonytalan eredetű szónak ez a legkésőbbi jelentése; előbb ‘oszlop, pellengér’, sőt ‘hóhér’ volt, ráadásul ‘kendertörő eszköz’ is. Ez okból úgy vélik egyesek, hogy talán a ‘kendert tör’ értelmű tájnyelvi bitol ige származéka mint a bitoló kurtított alakja vagy a bit- tőből való melléknévi igenév. Lásd még bitorol.
