ideg
ideg – ‘íj, lant húrja’: …én a / Lant idegébe kapok… (Petőfi); ‘az ingerületet vezető, fonálszerű hosszú sejt’. Származékai: idegi, ideges, idegesség, idegesít, idegeskedik.
A szó ide- töve ősi örökség az uráli korból: vogul janteg, cseremisz jaden, szamojéd jen (‘íjhúr’). A szóvégi g denominális főnévképző, mint pl. a hályog szóban. A ma eleven élettani jelentéssel a nyelvújítás korában Bugát Pál ruházta fel a szót.
