idegen
idegen – ‘nem ismerős, máshonnan való’; ‘más néphez tartozó’: ‘más állampolgárságú’: idegenrendészet; ‘más tulajdonában lévő’: idegen jószág; ‘‹főnévként› idegen ember’; ‘idegen föld, külföld’: idegenben halt meg. Származékai: idegenség, idegenkedik, (el)idegenül, (el)idegenít, (el)idegenedik, (el)idegenedés.
Ismeretlen eredetű szócsalád.
