paleocén
paleocén – ‘a földtörténeti újkor harmadidőszakának legrégibb szakasza’.
Földtani szakszó a görög palaiosz (‘régi’) és kainosz (‘új’) elemekből, az előbbi a palai (‘régen’) származéka, tehát ‘az új kor régi szakasza’. A ~t a német Paläozän közvetítette nyelvünkbe a latinos palaeocaenum formán keresztül. Lásd még paleo-, pliocén, pleisztocén.
