sarkall
sarkall – ‘‹lovat sarokkal vagy sarkantyúval› gyorsabb mozgásra késztet’; ‘ösztökél, serkent’.
Kézenfekvőnek látszik, hogy a ~ a sarok igei származéka, de a szótörténeti adatok alapján valószínűbb, hogy egy hangutánzó, illetve hangfestő eredetű sar- tőből kell kiindulnunk, amely a gyors mozgás, forgás, sodrás jelentéselemét hordozza (lád sarj); ennek gyakorító -g képzője lett k-vá, műveltető -l képzője pedig megkettőződött. Mivel a sarok is ugyanabba a kiterjedt szócsaládba tartozik, a két magyarázat nem áll éles ellentétben egymással. Lásd még sarkantyú, sarok, sellő, serdül, serény, serken, sőre, surján, sürget, sürög, sűrű, szorgalom.
