tüdő
tüdő – ‘a légzés páros szerve a mellkasban’. Származékai: tüdős, tüdőz.
Bizonytalan eredetű szó. Talán tü- alapszava ősi örökség az uráli korból: zürjén, votják ti, mordvin tevlav, finn tävy, szamojéd tíji (‘tüdő’). A magyar szóban kicsinyítő -d és -ő képzőket tételezhetünk fel. A korai tidő alak lehetett az eredeti, az i labializálódását a szóvégi ő segíthette elő.
