csóva
csóva: botra, póznára kötött széna- vagy szalmaköteg, amellyel a rét, kaszáló, legelő határát jelzik. A tilalmas út, legelő jelzésére csóvát használtak Háromszékben már a 16. sz.-ban. A Hajdúságban a kapu mellé állított csóvával jelzik, hogy eladó széna van az udvarban. A csóva szó és a kicsóvázás kifejezés határjel, tilalomjel értelemben köznyelvi szintre emelkedett. Valószínűleg nyelvünk belső fejlődésének terméke. A kaszálóhatárok jelzésére a → cégér, → cuca, → hancsik, → komp, → mezsgye szavakat használták. (→ még: útjel) – Irod. Szabó Mátyás: A Körös és Berettyó alsó folyása vidékének rétgazdálkodása (Népr. Közl., 1957); Gunda Béla: Pásztorok és jelek (Jel és közösség, szerk. Voigt Vilmos, Szépe György, Szerdahelyi István, Bp., 1975).
Paládi-Kovács Attila
