lakodalmi kalács
lakodalmi kalács: a → lakodalom csemegéje, egyúttal jelképes süteménye. Ismertebb elnevezései még: prémes, menyasszonykalács, virágos kalács, örömkalács, morvány. Két fő formája van: nemegyszer félasztalnyi alapterületű, rendszerint fonott kalácsba ágakat szúrnak, s azokat tésztával, gyümölccsel, olykor gyertyával, papírdísszel, mézeskalács bábbal ékesítik. A → menyasszony házától a → hérészkor szokták a → vőlegény házához szállítani ünnepélyes menetben, amelynek a lakodalmi kalács már impozáns méreteinél fogva is központja. Többnyire specialista munkája. Nagy anyagi ráfordítást igénylő elkészíttetését gyakran a keresztszülők, a → násznagy, → nyoszolyóasszony vállalja magára. Elfogyasztása szertartásos formák között történik, a → násznép minden tagja részesül belőle, sőt a lakodalmon részt nem vevő családtagoknak is küldenek haza egy darabkát. E lakodalmi kalács dísze voltaképpen termőág (→ életfa) termékenységi szimbólumokkal. – 2. kulcsos kalács, kalinkó, perec: kerek perecforma, amelyet főleg a Dunántúlon a régi kulcsok fogantyújához hasonló merevítő rácsozattal hálóznak be. Főleg a lakodalom felvonulásaiban szerepelnek: részben karra húzhatók, s → lakodalmi tisztségviselők hordozzák, olykor a násznépnek, → hívatlanoknak osztogatják. – A lakodalmi kalácsok szerepét napjainkban fokozatosan a torták veszik át, díszítésük kifejezi ünnepi szerepüket. (→ még: kalács, → lakodalmi étkezések, → sütemények, → táplálkozás) – Irod. Höfler, Max: Gebildbrote der Hochzeit (Wien, 1911); Palotay Gertrúd: Lakodalmi szokások Boldogon (Népr. Ért., 1929); Nagy Gyula: Lakodalmas kulcsos kalács sütése Orosházán és környékén (Szántó Kovács Múz. Évkve, Orosháza, 1959); Cs. Pócs Éva: Étel és étkezés a magyar néphitben és népszokásban (Népr. Ért., 1961).
Vőfély lakodalmi kaláccsal (1941, Diósjenő, Nógrád m.)
Lakodalmi örömkalácsok (1939, Nagyhind, v. Nyitra m.)
Györgyi Erzsébet
