láz
láz: szénatermő tisztás, rét, főként a hegyi területeken. Az ÉK-i Kárpátokban a 13–14. sz.-tól kezdődően láznak nevezték a természetes rétképződményeket és a szénatermesztés céljából irtott tisztásokat egyaránt. A láz korai szláv kölcsönszó nyelvünkben, amely az északi és az erdélyi magyar nyelvjárásokban egyaránt elterjedt. A láz napjainkban földrajzi névként él. DK-Dunántúlon ’beltelek’ jelentésben ismeretes. Szlovákia egyes vidékein (Zólyom, Gyetva) az erdei tisztásokon, → irtásokon létesített szórvány-településeket, tanyákat is láznak nevezik. E jelentése a magyarba is átkerült. – Irod. Gunda Béla: Földrajzi megfigyelések az Ormánságban (Földr. Közl., 1938); Györffy István: Magyar falu – magyar ház (Bp., 1943); Márkus Mihály: A bokortanyák népe (Bp., 1943); Belényesy Márta: Az állattartás a XIV. században Magyarországon (Népr. Ért., 1956).
Paládi-Kovács Attila
