nászéjszaka, lefekvés
nászéjszaka, lefekvés: a házasságkötést követő első éjszaka neve, amikor az új házaspár először aludt együtt és került egymással szexuális kapcsolatba. Régi jogunk szerint a házasság érvényességi kelléke volt az elhálás, ezért társadalmilag ellenőrzött, fontos eseménynek tekintették. Helyi szokások, az eseményeket kísérő komoly és tréfás megnyilvánulások, hiedelmek érvényesültek ekkor. Az esemény részletei a következők lehettek: a fiatal párnak a lakodalmi vacsoráról való ünnepélyes elhozása, az új asszony → kontyolása, levetkőztetése, ágyba (nászágy) fektetésük, reggeli ünnepélyes felkeltésük, üdvözlésük, az együtthálás nyomainak tréfás megvizsgálása, az új asszonynak a felöltöztetése. Ekkor került sor több helyen az új asszony avatására (→ asszonyavatás) is. – Irod. Tárkány Szücs Ernő: Mártély népi jogélete (Kolozsvár, 1944).
Tárkány Szücs Ernő
