tüzelőberendezés
tüzelőberendezés: a néprajztudományban használatos szakszó, amely fűtést, sütés-főzést, világítást szolgáló szilárd építmények (tűzhelyek) összefoglaló neve. Változatai a legegyszerűbb, a földön elkerített nyílt tüzelőtől a különböző füstfogókkal, tűzterekkel ellátott fejlett zárt tüzelőberendezésekig terjednek. – A tüzelőberendezés az európai házkutatás egyik központi kategóriája. A kutatók az emberi lakhely legkorábbi állandó felszerelésének tartják, amely feltehetően egyidős az egy helyiséges lakóházzal. Később szerkezetének változásai nagymértékben befolyásolták a lakóépület fejlődését. Típusai alapján megkülönböztethetők az állandó lakóházak kisebb és nagyobb területre kiterjedő típusai, altípusai. (→ még: kemence, → konyha, → kémény, → házvidék, → szoba, → keleti háztípus, → középmagyar háztípus, → északi háztípus, → nyugati háztípus, → kályha, → katlan, → kandalló, → konyhai sütőkemence)
Tüzelőberendezés (Bedegkér, Somogy m., 1970-es évek)
