Tüzérség tűznemei
Tüzérség tűznemei: a tü. tűzosztályozása a II.vh-ban. A különböző államok hds-eiben a ~ eltérő megnevezést kaptak. A →Honvédségben a pusztítás mérve szerint megsemmisítő- (térben és időben behatárolt tömegtűz), romboló- (pontosan megfigyelt és helyesbített lassú tűz), lefogó- (szabálytalan időközönként kiváltott tűzrajtaütés) és bénítótüzet (az elg. tev-ét részben vagy egészében megakadályozó tűz).; a harcászati rendeltetés alapján záró- (meghatározott terepszakaszra lőtt tűz), zavaró- (egyes lövések és rajtaütések kombinációja), kísérőtüzet (mélységben vívott harc támogatására lőtt tűz) és távoli tűzrajtaütést (váratlan, rövid ideig tartó heves tűz) különböztettek meg. Specifikusan sz. tűznem volt a tűzösszpontosítás (több tűzeszköz térben és időben összefogott tüze), a merev és mozgó zárótűz (az elg. rohamának megállítására lőtt tűz), a kísérő tűzösszpontosítás (a védő elg. erőinek és eszközeinek mélység felé haladó egymás utáni lefogása), a tűzhenger (a tád. saját gy. elé lépésről lépésre lőtt tűz) és a tömegtűz (a hdt-, hds-tüzérség vagy annak zöme által egy időben lőtt tűz). (Még: →Tüzérség; →Tüzérség [magyar]) ⬩ SzA, 1181.
