Tüzérségi lőszerek
Tüzérségi lőszerek: a tü. fe.rendszerek ált. indítótöltetből és lövedékből álló eleme. A m.kir. →Honvédség k. (7,5; 8; 10; 10,5 cm űrméretű), köz. (15 cm) és neh. (21; 30,5 cm) ~-kel rendelkezett. Az I.vh-ban alkalmazott ~-et 1931-1933 között a Haditechnikai Intézet korszerűsítette, ami önmagában is 20-30%-al növelte a →lövegek lőtávolságát. 1933-tól alaprendeltetésű ~-et rendszeresítettek: repeszgránátot (élőerő ellen), rombológránátot (védelmi építmények ellen) és néhány lg.típushoz kartácsot (önvédelemre); a srapnelt megszüntették. Különleges ~-ként rendszeresítették a köd-, világító-, páncél-, vmint →vegyi lövedékeket. Kisegítő ~ lettek a vak-, oktató-, lőgyakorlat-lövedékek. A m. ~-ek harcértéke hasonló volt a korszerű hds-ekben rendszeresített ~-éhez. – A m. haderő ellátása döntően hazai forrásból történt. 1936-1944 között a csepeli →Weiss Manfréd Művek, a diósgyőri MÁVAG és a Fémárú Fegyver- és Gépgyár Rt. törökbálinti üzeme foglalkozott ~ szerelésével. 1938-tól ol. és n. ~-et is rendszeresítettek. 1943-tól a táb.tü. új rendszerű kumulatív pct. ~-et kapott, ami megnövelte hatékonyságát hk-k ellen. 1944-től a →sorozatvetők rendszeresítésével a rakétatechnika is megjelent Mo-on. A háború utolsó évében kísérlet történt a n. és a m. táb. ~ egységesítésére. ⬩ KV, 1182.
1943 M. 15 cm-es hatcsövű sorozatvető töltése
