A NAGY HALFARKAS. Stercorarius catarrhactes (L.) 1766.
A NAGY HALFARKAS.
Stercorarius catarrhactes (L.) 1766.
Stercorarius catarrhactes (L.) 1766.
[Larus catarrhactes L. – Lestris catarrhactes ILL. – Catarrhactes vulgaris TEMM. – Buphagus catarrhactes MÖB. – Catarracta fusca LEACH. – Lestris skua BRHM. – Megalestris catarractes BP. – Megalestris catarrhactes DRESS.]
Jegyei: hollónagyságú; középső farktollai alig hosszabbak a többinél; csüdje kissé rövidebb mint a középujj karmostul; összecsukott szárnyán négyszögletű fehér folt látszik, különben főszíne sötétbarna.
Leirása. Fiatalok: fölül egyszínű sötétbarnák, alul valamivel világosabbak, a nyak és mell tájon egyes világos hosszanti foltocskák látszanak; erős csőrük töve ólomkék, hegye szarufekete; szemök sötétbarna; lábaik sötét ólomszürkék. Az öregek földszínű barnák, alul világosabbak s rozsdásba hajlók; a nagy evezők töve fehér, egyébként – a fark is – egyszínű feketésbarnák; egész tollazatuk azonban sötét rozsdássárgán hosszantfoltos; a csőrtő zöldeskék.
Mértéke. Fiumei példány: Sz. 39. F. 16. L. 7,1. Cs. 5,5 cm.
A nagy halfarkas a sarki tájak lakója s Amerikában a Hudson öbölben, Grönlandban, Európában pedig Izlandon, a Farők és Shetland, Orkádok és Hebridák szigetségein fordul elő, úgy szintén ritkábban az észak-norvég tengerparton. Tél idején Anglia körül s elvétve a németalföldi, franczia, észak-német tengerpartokon mutatkozik. A szárazföld belsejébe nem merészkedik. Magyarországon eddig csakis a fiumei öbölben került egyetlen egy példány, melyre az ezredéves országos kiállítás alkalmával a fiumei főgymnázium gyüjteményében bukkantam.
