A SZÉLESFARKÚ HALFARKAS. Stercorarius pomatorhinus (TEMM.) 1815.*
A SZÉLESFARKÚ HALFARKAS.
Stercorarius pomatorhinus (TEMM.) 1815.*
Stercorarius pomatorhinus (TEMM.) 1815.*
TEMMINCK helytelenül irta pomarina.
[Lestris pomarina TEMM., VIEILL. – Lestris pomathorina BRHM. – Stercorarius pomarinus SEEB.]
Népies nevei: vizi karvaly, halfarkas (Velenczei tó), mely név általános, a faj különböztetése nélkül.
Jegyei: jó varju nagyságú; a középső farktollak a fiataloknál alig 1 cm.-rel, az öregeknél 5–8 cm.-rel hosszabbodottak, de nem hegyesek, hanem egyforma szélesek, csak végük kissé keskenyebb; a csüd hoszszabb, mint a középujj karmostól.
Leirása. Öregek: fölül sötét dióbarnák, alul valamivel világosabbak, a nyak elején – oldalt és hátul – a tollak hegye sötét rozsdasárga, a fark sötétbarna, láb és szem azonképpen. Az egyévesek nyári tollazata fejtetőn csokoládészínű folt; a nyak, torok, begy, mell és has fehéres, a nyakon némi rozsdássárga árnyalat és barna foltozás, mely a begy táján legerősebb s az alsó test oldalain sarlóalakú; a nagy evezők kormos feketebarnák. Fiatalabbak feje világos szürkésbarna sötét hosszanti foltozással, főleg a fejtetőn; egész alsó részük finom barna hullámvonalakkal tarkított; felső részük és a szárny sötétbarna, minden toll világos földszínű szegéssel; a csüd kékesszürke, az úszóhártyák feketék; szem sötétbarna; a csőr világos ónszínű, kampója fekete.
Mértéke: H. 41–43; Sz. 33–36; F. (a középső tollak nélkül) 12,5–13; L. 4,7–5,5; Cs. 3,5–4,2 cm.
A magas észak lakója s különösen Észak-Amerikában gyakoribb, mint Europában és Ázsiában. Izland körül ritkábban kerül, mint Norvégiában. Őszszel délibb vidékekre vonul s ilyenkor az angol-, kevésbbé a franczia- és német tengerpartokat keresi fel. Nálunk – főleg szeptemberben és októberben – nagyobb tavainkon egyesek majdnem évenként előfordulnak; így a Fertőn, Balatonon. A Velenczei tavon csak egyszer láttam.
