II.
II.
Ha az irodalomtörténet csak ama költői alkotásokat venné számba, melyek az ihlet sugalmában az élet erejével fogannak és minden időnek szólnak: a Petőfi-utánzás elmúló termékeivel, melyek nagyobb részint pillanati benyomásból fakadtak és napi divatot szolgáltak, édes-keveset foglalkoztunk volna. De az irodalomtörténet nemcsak irodalom, mely a széptudomány ellenőrzése, elvető vagy szentesítő ítélete alá tartozik; de történet is, mely a fejlődés menetének megfigyelésére és eredményének tisztázására van hivatva és kötelezve. A Petőfi-utánzás egy egész évtizedig hangzott és viszhangzott országszerte, követelte a jogot az elismerésre, s az elismerést a maga üdvözítő voltára, hogy ő az igazi nemzeti költészet; s irodalmunk legjelesebb tehetségei egy egész évtizedig e követelés ellen küzdöttek az elmélet tanításaival, a gyakorló költészet példáival, a világ-irodalom remekeivel s önálló egyéniségök sikerével.
