Dukai Takács Judit
Dukai Takács Judit
Ez ünnepeken érte el dicsősége tetőpontját a kor neves költőnője, egy előkelő szép leány, Berzsenyinek, nejéről, közel rokona, DUKAI TAKÁCS JUDIT, írói néven Malvina (1795–1836.). Eleinte a népdalok modorában írta, sok természetes kedvességgel, búsongó verseit, később Ányos elegiáinak és Kis János verseinek hatása alatt és formáiban dolgozott, végül 1814 óta Berzsenyit követte rímes verseiben, sőt a klasszikai formákat is megkísérelte. Azonban mind jobban erről vett költészetén a reflexió hangja, naivságának ártott a tudatosság, s mig a felsőbb lírára törekedett, eszmék helyett nagyrészt közhelyeket adott egyébként lendületes és jól folyó verseiben. 1818-ban férjhez ment s attól fogva keveset írt, de a családi érzések egy pár bensőséges költeményre ihlették. Verseit kéziratilag és helikoni felolvasásaiból ismerték, néhányat a Helicon és a húszas évek folyóiratai közöltek; gyűjteményök nincs kiadva. – Lelkes és eszes nő volt, mint költő azonban alig tesz számot; verseiben a motivumot vagy nem látni, s ilyenkor homályos vagy ridegen, alakítás nélkül látni, s ilyenkor nem elég költői.
