Keszthelyi Helikon
Keszthelyi Helikon
Kisfaludy Sándor, illetőleg Berzsenyi nevével összefügg a Dunán túl két más irodalmi nevezetességének, a keszthelyi Helikonnak és Dukai Takács Juditnak emléke. A buzgó Festetics György gróf (1775–1819), a keszthelyi Georgikonnak és egyéb nevezetes intézeteknek alapítója, az okszerű mezőgazdaságnak hazánkban úttörője, 1817-től kezdve uradalma székhelyén, Keszthelyen, költői ünnepeket rendezett, évenkint kettőt: február 12-én mint Ferenc király születése napján, és májusban a Georgikon vizsgálataival kapcsolatban. Ez ünnepekre meghítta a szomszédos és távolabb megyék birtokos urait, az írókat és tudósokat. Az írók közül kivált a dunántúliak jöttek ott egybe: Horváth Ádám, Kisfaludy Sándor, Berzsenyi, Ruszek apát, Horvát Endre, Dukai Takács Judit és többen. Az istentisztelettel kezdődő, lakomával, népmulatsággal, színi előadással, hangversenynyel, táncvígalommal egybekötött ünnepek főmozzanata a díszülés volt, melyen az intézeti tanulók és tanárok s a meghívott írók költeményeket szavalnak, beszédeket mondtak és értekezéseket olvastak fel. A munkálatok nagyrésze alkalmi jellegű volt, az uralkodó, meg a Festetics-család dicsőségét hangoztattájk, ezenkívül leginkább a földmívelés fontosságáról szóltak; egy füzetjük meg is jelent 1818-ban Helikon I. címmel, Keszthelyen. Fákat is ültettek jeles magyar írók (Gyöngyösi, Kazinczy, Csokonai) tiszteletére a Georgikon kertjében. Mindössze öt ilyen ünnep volt, mert Festetics 1819 április 2-án meghalt. Fő baja e mesterkélt intézménynek, többnyelvűségén és alkalmiaskodásán kívül az volt, hogy nem volt író vezetője s az egészet csak a nagyúri passzió, nem határozott elv tartotta össze. Annyi áldozattal – az első ünnep mintegy harmincezer forintba kerűlt – bár kevesebb pompával többet lehetett volna lendíteni az irodalom ügyén.
Ujfalvi Krisztina.
