A reformáció hatása
A reformáció hatása
Csodálatos jelenség ez, melyet nem érhet meg más mint egy új eszmének minden akadályon diadalmaskodó ereje. Egy új eszme, a hitbeli és erkölcsi megújulás, a reformáció mívelte a csodát, hogy a magyar nemzet, bár a török évről évre pusztította várait és hasogatta ki a hazából a legszebb részeket, föl tud lelkesedni templomok és kivált iskolák építésére, hogy, bár ezer és ezer magyar nyögött rabszíjon Konstancinápoly partjain, főurak és egyházak nem sajnálják az áldozatot, melylyel tanulnivágyó ifjakat és tudományszomjas férfiakat külföldi egyetemekre küldenek.
A reformáció eszméje mívelte a csodát, hogy a magyar nép, bár az idegen eredetű uralkodó család ellen folyton védeni kényszerűlt ősi alkotmányt, megótalmazza a lelkiismeret új szabadságát is, hogy, bár a pártokra szakadt országban az ellenfelek egymás javait ragadozták, birtokaikat foglalgatták, nem feledkezik meg a szellemi javak védelméről sem. Valóban csodák történtek akkor, midőn a főúr, ki a végvárak erősítésének újabb meg újabb csapatok kiállításának terhe alatt már roskadozott, mégis kész áldozni vallásos és tudományos munkák költséges kinyomtatására, s a midőn a közember, ki éjjel-nappal fegyvert hordott az ismert és ismeretlen ellenségek visszaverésére, legelső pihenő óráját arra fordítja, hogy lelkét jámbor olvasmánynyal építse. Csodás korszak, mely, bár a keletről, nyugotról fenyegető vész végső erőfeszítése kényszeríti a nemzetet, mégis fölös számmal terem szellemi harcost, irót, tudóst, költőt is. Ha a bibliai nép a babiloni fogságból visszatérve, egyik kezében fegyvert, másikban építő szerszámot tartott, a XVI. század magyarját sem képzelhetjük el máskép, mint a ki egyik kezébe kardot ragad, másik kezében tollat forgat.
