Balassa Bálint
Balassa Bálint
Gróf BALASSA BÁLINT csak néhány költeményt hagyott maga után, legalább többet nem ismerünk. Ő is szentelt vitéz volt, ő is katonai dicsőségért küzdött, s vitézségével és szolgálataival grófi rangot nyert, de megmaradt költeményeivel a hű emlékezést szerezte meg. Előkelő tisztekben forgott: a hadsereg parancsnoka, Hontmegye főispánja, korponai és kékkői főkapitány, kir. ítélőtáblai bíró; de mind e dicsősége mellett versei mentették meg az elfelejtetéstől. Ő is –
A Vág vize partján,
Egy felnőtt kősziklán
Egy felnőtt kősziklán
írta verseit, bűneitől megréműlt s urához térűlt szívbeli könyörgéssel, csak oly hangnemben, mint e század többi lírikusa. Elveszett verseit mélyen sajnáljuk, mert az ismeretesek erősbb költői egyéniségre engednek következtetni. Van egy vonás életében, zivataros ifjúsága, melynek keserűsége föl-fölújúl költeményeiben. Mostohája miatt oda kellett hagynia a szülői házat – s e csapást nehezen felejtheté el. Ekkor menekűlt a jezsuitákhoz Nagy-Szombatba, s így lett katholikussá. A mint életére befolyt ez esemény, úgy hathatott költészetére is.
