Koháry István élete
Koháry István élete
Koháry István gróf rokonszenves alakja már régen ismeretesé vált, midőn költői műveivel megjelent. Mögötte már egy hosszú, s a császár hűségében csodálatos állhatatossággal megfutott pálya zárúlt le, melynek legkeményebb megpróbáltatása tette Koháryt költővé. De mig polgári erényeiért méltán írták neve után a Catót jellemző mondást: »vir erat maximae gravitatis«, költői munkásságáért nem nyert kitüntetést. Gyorsan emelkedő nyilvános pályafutása hasonlíthatatlanul fényesebb, mint írói dicsősége. Kortársai nem igen ismerték munkásságát, s a XVIII. század huszas éveiben, mikor költeményei megjelentek, már fásúlt és kimerűlt közönséget találtak.
KOHÁRY ISTVÁN 1649-ben született Csábrág várában. Öt testvére közül ő vitte legmagasabbra. Gondos nevelésben anyjának van része; ő adta be fiát a nagyszombati jezsuitákhoz, honnan csakhamar Bécsbe kerűlt és »sub auspiciis imperatoris« nyerte el a doctori birétumot. Ekközben hasonnevű atyja, füleki kapitány, 1664-ben Léva mellett elesett; anyjának, Balassi Judit bárónénak és gyámjának, Baranyay Tamásnak felügyelete alatt, mint Lévának kinevezett kapitánya, atyja állását foglalta el, alig tizenöt esztendős korában. Ettől az időtől kezdve császára hűségében fegyveresen küzd 1682-ig, midőn Thököly Füleket elfoglalta, s Koháryt elébb Regécre vitte foglyául. A mint Thököly zászlója vígabban lengett, Koháry sorsa mind szomorúbbá lett. Regécről szökést próbál, de elfogják s Munkács kővárába, innen Tokajba, majd Sárospatakra s végre Unghvárra viszik át, a szerint, a mint Thököly mind inkább veszti lába alól a teret s visszahúzódni kénytelen. Harmincnyolc hónapot töltött keserves rabságban, mert Thököly minden áron meg akarta őt törni s magához hajlítani. De ő megadással tűrte nyomorúságát s hűségesen kitarottt császárja mellett. »Dicsértessék istennek szent neve, – írja anyjának Regéc 1682. nov. 2. – írom jó igazsággal. Csendesen tűröm istenem látogatását; hogy pedig Nagyságodat is megtartotta jó egészségben, áldom szent nevét.«
