TAKARMÁNY, ÁLLATI TÁPLÁLÉK
TAKARMÁNY, ÁLLATI TÁPLÁLÉK
A falvakban megfigyelhető, hogy a korábban emberi táplálékul használt vadon termő növényeket (például Urtica-, Atriplex-fajok) már csak az állatok részére gyűjtik. A hajdani emberi táplálék lesüllyed az állati táplálékok közé. De valószínű, hogy a táplálékszerzés terén az ember tanult az állatoktól: azt ette, amit az állatoknál látott.
Erdős vidékeken a lehullott falevelet ősszel alomnak összegyűjtik. Az erdei levélalom gyűjtése a nők feladata. A falomb levagdalása állati takarmány céljára Erdélyben, az Északkeleti-Kárpátokban, a palócoknál szokásos. Már a 17. században említik a „fejszés pásztorokat”, akik kecskéik részére a bükkfa és a tölgyfa lombját vagdalták le (Viga Gy. 1981: 31–32). A takarmánynak összegyűjtött falomb Erdélyben gyakran kazlakban áll az udvaron. A palócoknál, Beregben a disznók részére a tölgy- 30és bükkmakkot gyűjtik, és levagdalják a tölgyfákról a fagyöngyöt (Loranthus euro-paeus). Erről a növényről azt tartják, hogy a szoptatós disznóknak sok tőle a teje. Disznóhizlalásra felhasználják az összegyűjtött vadkörtét is. (Az állati takarmány gyűjtéséről: E. Fehér J. 1957: 281; Pável Á. 1976: 162–164; Petercsák T. 1978: 17–18; Paládi-Kovács A. 1983: 193–203; Zsupos Z. 1987b: 54–59)
