MINDENNAPI ÉS ÜNNEPI ÉTKEZÉSEK
552MINDENNAPI ÉS ÜNNEPI ÉTKEZÉSEK
Ahogy az egész életritmusban, az étkezésben is változatosságot jelent a köznapok és ünnepek váltakozása, a különböző munkákat hozó mindennapok, a különböző rangú és jellegű ünnepek. A táplálkozásban ezenkívül változatosságot teremt egyes élelmiszerek évszakos hozzáférhetősége a hagyományos kultúrában. Évszázadokon át heti ritmust adott, hosszabb különleges időszakokat jelölt ki az egyházak központi absztinencia szabályzata. Ebben a fejezetben a köznapi főétkezések ritmusát és szerkezetét, valamint a különleges időszakok, a legfontosabb naptári és családi ünnepek étkezési szokásait tekintjük át. A parasztkultúra sajátossága az a törekvés, hogy a nagyünnepek ételsora ünnepenként visszatérően és mindenkinél azonos legyen, eltérően az ezzel ellentétes modern polgári törekvéstől. Az ünnepi szituáció gyakran szakrális idő is egyúttal, ezért ételeihez bőség-, termékenység-, egészségvarázsló hiedelmek kapcsolódtak. Ezek a hiedelmek is támogatták az étrendek stabilitását, ugyanakkor mégsem merevítették meg. Ételek cseréje esetén a hiedelem gyorsan az új ételhez kapcsolódott. (A hiedelmekről azonban ebben a fejezetben csak kivételesen szólhatunk.) A kötött ünnepi ételsorok ismétlődésének szabálya nem jelentett változatlanságot. A nyilvánosságnak szánt nagyünnepi étkezések (keresztelő, lakodalom, templombúcsú) a becses újítások első bemutatásának, bevezetésének alkalmai, elvárt ételsoruk azonban csak fokozatosan módosult. A legrégiesebb étrendek a böjtös nagyünnepi alkalmak családi étkezésein szerepeltek a 20. században.
A FŐÉTKEZÉSEK FELÉPÍTÉSE
HETI ÉTREND
KOMAEBÉDHORDÁS, KERESZTELŐI LAKOMA
LAKODALOM
HALOTTI TOR
ADVENT, KARÁCSONY
KISKARÁCSONY BÖJTJE: ÚJÉV ELŐESTÉJÉNEK BÖJTÖS ÉTKEZÉSE
AZ ÉV FORDULÓJÁNAK ÜNNEPI ÉTKEZÉSE (DECEMBER 31–JANUÁR 1.)
FARSANG
NAGYBÖJT, HÚSVÉT, PÜNKÖSD
TEMPLOMBÚCSÚ
