TEMPLOMBÚCSÚ
TEMPLOMBÚCSÚ
A helyi búcsúk a legtöbb családnak számos vendéget hozó, népes ünnepek. Várták erre a más helységben lakó rokonokat, ismerősöket. Az alkalomnak kötött ételsorú menüje nem volt, levesből, húsételekből, süteményekből a legjobbakat, többfélét készítettek. A keresztelők és lakodalmak mellett a 19. és 20. században egyaránt ez alkalommal honosodtak meg legkorábban az új ételek. Kováts István szegedi születésű kőművesmester, a Buda környéki Etyek templombúcsúján német parasztgazda vendége volt ebéden 1850-ben. „Volt ötféle pálinka, hétféle bor, kétféle kávé, tea, ötféle leves, ötféle mártás, ötféle főzelék, sültből kilencféle, melynek vége-hossza nem volt. Aztán jött a kalács, sütemény, a fekete- és fehér kávé. Elég volt mindegyikből csak egy csipet. Számításom szerint felül volt ötvennél a különféle étel-ital. Tizenötször történt tányérváltás.” (Kováts I. 1882/ 1981: 313.) És a szerzőnek a túlzás nem volt szokása. Egyébként ez a kávé első hazai említése paraszti környezetben. Búcsú alkalmával a vidéki vendéglátás máig hasonló elveket követ.
