I.
I.
4. A PÉCSI BAZILIKA TÉGLÁIBÓL.*
Az első könyv kezdőképe (9. l.) a pécsi bazilika egy XV. századi tégladarabját ábrázolja, mely a pécsi püspöki múzeumban őriztetik.
A Szente-Mágócs nemzetség eredete. Ősi fészke. Elágazásai. A valkómegyei ág. Logret, az első ismert ős és utódai. János mácsói bán. Fiai: Bálint, Pál és Gergely. A valkómegyei családi birtokok. Alsán vára. Az újabb birtokszerzések. Alsáni Pál és Gergely fiai. János főpohárnokmester. Mióta viseli a család az Alsáni nevet? A családi czimer. Alsáni Bálint pályájának kezdete. Egyetemi tanulmányai. Első szereplése 1348-ban. Királyi káplán és esztergomi kanonok. Nagy Lajos kegye. Bálint királyi alkanczellár lesz. 1374-ben a pécsi püspökségre emeltetik. A püspökségeért fizetett annaták.
A Szente-Mágocs nemzetség is egyike azoknak, melyek eredete a monda homályos ködébe vész el, s melyeknek csak egynehány nemzedéke merül fel időközönként a homályból, hogy aztán hosszabb időre ismét eltünjön. Itt is ép úgy, mint számtalan más esetben, csak gyér töredékei maradtak ránk az oklevelekben, melyekből egy teljes összefoglaló képét a család történetének magunknak nem alkothatjuk.
A Szente-Mágocs nemzetség eredetét a monda szerint egy testvérpártól Szente és Mágocstól vette. A nemzetség őse a XII. század elején élhetett. Egy 1229-ből származó királyi oklevél már említést tesz a Szente és Mágocs nemből származó nemesekről, s ebből kitünik, hogy a nemzetség ekkor már több tagjában virágzott.
A nemzetség ősi fészke a mai Baranya vármegyének éjszaki része volt, mely régebben Tolna vármegyéhez tartozott. Itt találják Mágocs helységét, a hol a nemzetségnek Szent-Péter apostol tiszteletére emelt monostora állott. De a nemzetség nem szorítkozott tisztán a tolna- illetve baranyamegyei részekre, hanem onnan tovább terjedt az ország egyébb részeire is. Tolna- és Baranya vármegyékből indult ki egy másik hajtás, mely Békés vármegyébe származott át, s annak nyugati határszélén alakította meg birtoktömbét. Itt, e helyt találjuk Szente-Tornya és Mágocs falvakat. Külön hajtás a szabolcs-zemplénmegyei, továbbá a czégényi ág. Így tehát a Szente-Mágocs nemzetségnek hajtásai, illetve alágai a következők voltak: a tolna-baranyai, a valkómegyei, mely ismét két részre oszlott, úgymint az alsáni és a valkófeji alágra, továbbá a szabolcs-zempléni s végül a czégényi ág. Mind ez ágakról azonban csak gyér tudósítások maradtak reánk, úgy, hogy e nemzetség hajtásainak, ágainak egymásközti összefüggését megállapítani képesek nem vagyunk. Az egyes ágakon belül rövidebb-hosszabb időre a genealógiai leszármazás az oklevelek alapján összeállítható.*
Az itt elmondottakra nézve Karácsonyi János lekötelező szívességgel bocsátotta rendelkezésünkre a magyar nemzetségeket tárgyaló munkája III. kötetének a Szente-Mágocs nemzetséggel foglalkozó részét, miért is nem mulaszthatjuk el neki e helyt ezért őszinte köszönetünket kifejezni.
Minket a család ágai közűl e helyt csak a valkómegyei hajtás érdekel, s ennek is csak az az ága, melyből Alsáni Bálint bibornok eredt.
Az alsáni alágnak ismert első őse, I. Logret, a XIII. század vége felé élt. Az ő fia, II. Logret ispán, 1300-ban említtetik, mint a Valkó vármegyében fekvő Gara, ma Gorjántól északkeletre fekvő Tolmány falu szomszédja.* Birtoka az ugyane vármegyékben fekvő Becsefalva volt.* Becsefalván és vidéken különben ekkor, 1300-ban, nem az alsáni alág volt az egyedüli birtokos. Mint Tolmánynyal szomszédos birtokosok Demeter és Domokos fiai említtetnek, kik a nemzetség valkófeji alágának törzsfaján foglalnak helyet.
Alkalmasint a mai Nustar táján, Szerém és Verőcze vármegyék határán. Csánki, Magyarország tört. földrajza II. k. 357. l.
Wenzel, Árpádkori új okmánytár X. k. 386. l.
II. Logretnek egy fiát ismerjük és ez János, kinek országos szerepléséről, illetve viselt méltóságairól is tudomásunk van, 1320-ban Baranya vármegye főispánságát viselte.* E méltóságában továbbra is megmaradt, jóllehet az 1328–35. közti években a király kegyelméből a mácsói báni méltóságot is viselte. János bán minden tekintetben kiváló férfiú lehetett, mert különben bajosan hihető, hogy a mácsói bánságot, mely politikailag olyannyira fontos volt, a király az ő kezeire bízza. Azt sem tudjuk, hogy mily érdemek birták reá Károly királyt, hogy e két méltóságán kívül még Szerém, Valkó és Bodrog vármegyék főispánságát is az ő kezébe tette le.* Meghalt 1357 előtt, mert felesége, Ilona, ez évben mint özvegy említtetik.*
Gr. Zichy család okmánytára I. k. 189. l. Anjoukori okmánytár I. k. 519., 520., 548. ll.
Századok, 1875. évf. 372. l. V. ö. Fejér, Cod. dipl. VIII/3. 267., 291., 423., 438., 627. Árpádkori okmánytár II. k. 467., 471. ll.
VI. Incze pápa 1357 április 1-én Lugret fia János özvegye, Ilona részére a kért absolutiót megadja. Magyar Történelmi Tár. 1895. évf. 261. l. Regesták a vatikáni levéltárból 275. sz.
5. ALSÁNI JÁNOS PECSÉTJE.
Magánviszonyairól csak gyér tudósítások maradtak reánk. Csak annyit tudunk, hogy 1319-ben a Győr nemzetségbeli Gyula (Óvári) családdal állott pörben. A pör tárgyát a baranyamegyei Szederkény, Papd és Kovácsi falvak képezték,* melyeket János ispán vétel útján akart megszerezni. Ez nem sikerült neki, és 1320-ban a vételre való jogáról lemondott, a miért is 10 márka kárpótlást nyert.* Ugyancsak 1320-ban még egy adattal rendelkezünk János ispánt illetőleg. Birtokaikép ekkor Baranyában Hina és Újlak említtetnek, melyek a Valkó vármegye felé eső részén feküdtek. A mondott évben ezeket Lőrincz mester fia Fülpös mesternek Száva nevű birtokával cseréli el.*
Jelenleg ezek közűl csak Szederkény van meg. Csánki i. m. III. k. 515. l. szerint Szederkény vidékén feküdt Papd; vele együtt említtetik Kovácsi is.
Anjoukori okmánytár I. k. 519., 520., 548. ll.
Gr. Zichy család okmánytára I. k. 189. l.
Nejétől, Ilonától, az oklevelek tanúságtétele szerint, három fia született; Bálint, Pál és Gergely. Ezek közül Bálint a papi pályára lépett, míg Pál és Gergely még egy ízzel vitték tovább a családot.
János fiának, Pálnak családi körülményeiről alig van tudomásunk. Hogy ki volt felesége, nem tudjuk, ellenben ismerjük fiait, Lászlót,* és Miklóst, ki a család többi tagjaival együtt a családi birtokok számát szaporította. Az Alsáni alág birtokai ez időtájt legnagyobbrészt Valkó vármegyében feküdtek. Itt Hermándvára, Alsánvára, Vérvár és Véralja voltak birtokaik.* Azonkívül a család birtokai közé tartozott még ugyanott a Hosszúbácsi uradalom, mely előbb Hosszúbácsi János fia László birtoka volt, s a melyet Zsigmond király 1389-ben Bálint bibornoknak, továbbá Alsáni Jánosnak adományoz, elvévén azt a hűtlenség bűnébe esett Hosszúbácsi Lászlótól.* 1390-ben ugyanők megszerzik a Tizeni (máskép Tizini), hasonlólag Valkó vármegyében fekvő birtokot, mely eredetileg Szeglaki Fülpös fia László birtoka volt a ki szintén hűtlensége miatt veszté azt el.* A család birtokai között találjuk azoníkívül Gunya, Szelna, Atah és Csütörtökhely helységeket; Zsigmond király 1428 október 26-ikán a utasítja boszniai káptalant, hogy Alsáni Gergely fia Jánost azok birtokába újra helyezze be.* Birtokos volt alkalmasint Bodrog vármegyében is. Erre vall, hogy jobbágyai néhai Töttös László fiai rovására azoknak laki birtokán hatalmaskodást követtek el.* Gergely 1409-ben már nem volt az élők sorában, felesége ez évben mint özvegy említtetik Rozgonyi Simon országbiró egyik oklevelében, melynek tanúsága szerint az óbudai apáczáktól egy üvegórát vett el erőszakkal.* János szereplése legnagyobbrészt a királyi udvarban, Zsigmond környezetében folyt le. Az udvarnál a főpohárnoki méltóságra emelkedett és Zsigmond királyt, mint látszik, ő is elkisérte olaszországi útjára, melyre a király az egyházszakadás megszüntetése czéljából vállalkozott.* Midőn pedig Zsigmond 1408-ban a sárkányrendet alapította, Alsáni János is egyike volt azoknak, kik a rend tagjai közé felvéttettek.*
László nevét megismerjük Mária királynő 1387 szeptember 14-iki okmányából. Fejér C. D. X. 3. k. 313. l.
Csánki i. m. III. k. 365. l.
Zsigmond király ez oklevele az 1390-iki királyi privilegialis átiratban a M. N. Múzeum levéltárában.
L. Mária királynő 1390 szeptember 25-ikén kelt adománylevelét u. ott. E birtokra 1390 szeptember 30-ikán Zsigmond király új adománylevelet állít ki. L. a. pécsváradi káptalannak a beigtatásról szóló 1300 deczember 9-ikén kelt oklevelét u. ott.
A boszniai káptalan 1428 november 18-iki átiratában. Gr. Zichy családi oklevéltára VIII. 61–66. ll.
1421 november 9 -ikén. L. Garai Dezső macsói bán ez ügyben Bodrog vármegyéhez 1422 július 2-ikán kiadott oklevelet. Gr. Zichy család oklevéltára VIII. k. 61–62. ll.
Knauz, Kortan 15. l.
Hazai oklevéltár 355. l.
Fejér C. D. X. 4. k. 682. l.
Felesége Klára asszony volt, kit egy 1435-iki oklevélben találunk említve, a mely évben a házaspár Hermánvárát a hozzátartozó 46 faluval Thallóczi Matkó dalmát-horvát-szlavón bánra és testvéreire ruházta át.* János mester 1435 után halt meg, nevével ezután nem találkozunk, s utódai, úgy látszik, szintén nem maradtak.
Az oklevél a M. N. Múzeum levéltárában.
Kevés az, a mit az ősi nemzetség ez ágáról tudunk. Azt sem tudjuk egész biztosan, hogy mikor vette föl az Alsáni nevet. Állítóalg 1387 óta nevezte volna magát ez ág e névvel,* ámde ezt megczáfolja az a körülmény, hogy Bálint püspököt már ez év előtt kelt okiratok Alsáninak nevezik.
A reánk maradt okleveles adatok alapján a Szente-Mágocs család alsáni alágának genealogiai leszármazását tehát a következőkben állíthatjuk össze:
I. Logret
II. Logret ispán 1300
János 1319–35 macsói bán † 1357 előtt, neje Ilona, 1357-ben már özvegy
Bálint 1374–1408 pécsi püspök, bíbornok Pál 1377–1390 Gergely 1377, 1389, 1390 † 1409 előtt
László 1387 Miklós 1389, 1390 János főpohárnok † 1435 után neje Klára 1435.
Mintegy másfél századig virágzott az alsáni alág, melyből a XV. század második negyedében alkalmasint csak egy tag élt még, János, a későbbi főpohárnok. Aztán eltünt, elenyészett ez az ág is, mint sok más, hazánk történetében oly fényesen szereplő nemzetség.
A nemzetség czímerét megőrizte részünkre Bálint bibornok sírköve és néhány reánk maradt pecsétje. Pecsétei szerint a czímer a pajzs felső bal szögletében két rózsával megrakott telek, melynek alsó részéből könyökig feltűrt ruházatu kar nyúlik ki, három rózsával diszített ágat tartva. Úgy látszik a tulajdonképeni czímerkép a rózsát tartó kar volt, ezt találjuk Bálint bibornok sírkövén is azzal a különbséggel, hogy ott a pajzsbeli alak a pajzs felső jobb szögletéből nyúlik ki, s ezt említi a florenczi följegyzés is, mely a bibornoknak Flórencz városa részéről átadott czímeres lobogóról tesz említést.
6. RÉSZLET A HOSSZÚBÁCSI BIRTOKRÓL SZÓLÓ ADOMÁNYLEVÉLBŐL.*
Sigismundus dei gracia Hungarie…
omnibus Christi fidelibus tam presentibusquam futu[ris]…
tis obsequia magis eorum devocio attendatur…
gubernator sua item magistri Pauli filii condam Johannis de…
nobis quasdam literas nostras patentes maiori et auttentico…
confectas tenoris infrascripti, supplicans exinde nominibus qui[bus]
innovantes perpetue valituri dignaremur confirmare, Quarum…
quod quia Ladislaus filius Johannis de Huzyubach familiaris scilicet…
infidelium processibus et sceleratis excessibus intra ambitum…
nostrorum ingrandem desolacionem palam contra sacrum regium…
operam suis manibus sceleratis eisdem nostris infidelibus po…
filium petri de Horuathy nostrum notorium infidelem in Them…
dominum Ladislaum Banum captivitate de eadem libere emissus…
assistencia perhibetur latitare. Ideo nos unacum prelatis et…
ac universis et singulis suis possessionibus porcionibusque possessio[nariis]…
in euum destituentes ac manibus nostris regiis vendicatis…
A nemzetség alsáni alágának legkiválóbb tagja kétségkívül Bálint volt, Jánosnak nejétől, Ilonától született fia. Korra, úgy látszik, testvérei közt a legidősebbik lehetett. Sem születési évét nem ismerjük, sem ifjúkori életéről, fejlődéséről nem tudunk semmit. Mint unokaöcscse, János veszprémi püspök (a valkófeji ágból), ő is az egyházi pályára lépett. Tanulmányait felsőbb iskolán, egyetemen végezte, s az egyházjogból tudori rangot nyert. Korához képest tehát nagy műveltségű és világlátott ember lehetett, hisz egyetemi tanulmányait külföldön kellett okvetlen végeznie, hazánkban erre alkalma sem nyilt. Alighanem Olaszországban, talán Bolognában végezhette az egyetemi tanulmányokat. Erre enged következtetni az a körülmény is, hogy Lajos király az olaszországi diplomácziai alkudozások vitelével mindig a pécsi püsököt bízta meg. 1348-ban tűnik fel okleveleinkben először, a midőn kettős minőségben szerepel, mint királyi káplán és mint esztergomi olvasó kanonok. Ez utóbbi állását, úgy látszik, csakhamar odahagyta. Erre mutat legalább az, hogy 1350 és 1352 között az esztergomi kanonokságban egy Demeter nevű papot találunk.* Valószínűleg unokaöcscse, János püspök egyházmegyéjébe lépett át, mert 1353 márczius 3-ikán mint veszprémi kanonok nyeri el újból az esztergomi olvasó kanonokságot, és pedig unokaöcscse, János püspök kérelmére.*
Pesty, Az eltűnt régi vármegyék I. k. 263. l.
Kollányi, Esztergomi kanonokok 51. l. lehetségesnek tartja, hogy az évszámban van tévedés, s hogy e tévedést Fejér követte el.
)
Conventus monasterii Pech Waradyensis. Omnibus Christi fidelibus, tam presentibus quam futuris presens scriptum cernentibus, salutem in domino sempiternam. Ad universorum noticiam harum serie volumus pervenire, quod nos literas serenissimi principis ac domini domini Sigismundi regis Hungarie, domini nostri humuliter recepimus in hec verba. Sigismundus dei gracia rex Hungariae, Dalmacie, Croacie etc. marchioque Brandenburgensis etc. fidelibus suis conventui ecclesie Pechwaradiensis, salutem et graciam. Noveritis nos quandam possessionem Tyzyn vocatam in comitatu de Walkow per condam Ladislaum filium Philpe de Zuglak, nostrum notorium et sevissimum inifidelem iure hereditario dudum posessam ad manusque nostras regias rite devolutam reverendissimo in Christo parti domino Valentino cardinali Quinqueeclesiensi et magistro Paulo filiis condam Johannis bani de Alsan, ac Nicolao filio ipsius magistri Pauli, necnon Johanni filio Gregorii de dicta Alsan, pro fidelibus ipsorum serviciis de manibus nostris regiis iuxta continenciam aliarum literarum perpetuo contulisse, in cuius dominium ipsi legitime vellent introire lege regni nostri requirente.
Úgy látszik Alsáni Bálint ekkor már a királynak, Lajosnak kedvelt egyénei közé tartozott. Lajos király maga folyamodik 1355 július 11-ikén VI. Incze pápához, hogy adományozzon Bálintnak egy más esztergomegyházmegyei javadalmat, mely esetben az olvasó kanonok méltóságról lemondana.* Hogy mi késztette Bálintot arra, hogy a királyt e folyamodás benyujtására bírja, nem tudjuk. Azt sem tudjuk, vajjon megtörtént-e tényleg a javadalomcsere. De Bálint nevével most egyidőre nem találkozunk az okmányokban. Csak 1374-ben tünik fel újra neve, a midőn Lajos király kegyéből már magas bizalmi állást foglal el. Mint királyi alkanczellár szerepel ekkor, tehát egy minden tekintetben kiváló és bizalmas állásban, mely lépcsőfokul szolgálhatott a további előmenetelre, a legfelsőbb egyházi méltóságokra.* S valóban nem sokáig maradt meg az alkanczellárságban. Már a következő évben – 1374 július 21-ikén* – a pécsi püspöki székre neveztetett ki. Ez év október 25-ikén kötelezte magát a pápai kamaránál a szokásos fizetések teljesítésére; a reá rótt illeték, mint az ide vonatkozó följegyzés mondja, 3400 forintot tett ki, mely összeg két részben a következő két év mindegyikének Szent-Mihály napján igért kifizetni.*
U. o.
1374 február 2-ikán l. Vagner, Adalékok a nyitrai székeskáptalan történetéhez 400. l. Az oklevél záradéka így szól: «Datum per manus honorabilis viri magistri Valentini lectoris Strigoniensis, doctoris decretorum, aule nostre vicecancellarii.»
Eubel, Hierarchia catholica medii aevi 431. l.
Koller III. k. 138. l.
Fizetési kötelezettségeinek teljesítéséről több izben van tudomásunk. 1375 január 7-én Imre pécsi főesperes által a commume servitium fejében 246 forintot és 18 sillinget, 4 minutumért 53 forintot és 10 sillinget fizetett le. 1376 február 1-én pedig Miklós licentiánus utján 102 forintot, 20 sillinget és 4 dénárt fizetett.* Az apostoli kamara pedig őt 1377 február 10-ikén 39 kamarai forint, 16 silling és 6 dénár lefizetéséről nyugtatja,* a miből kitűnik, hogy a szóban forgó összeget nem tudta a kitűzött határidőkben beszolgáltatni.
Dr. Lukcsics József szíves közlése a vatikáni levéltárból. Libri Obligationum 41. köt. 171. és 175. l.
Koller i. h. a jegyzeteiben.
Pécsi püspökségével kezdődik szereplése a közpályán. A királyi parancs nem egy ízben elszólítja egyházmegyéje köréből. Diplomácziai küldetéseket ruház reá, melyeket buzgalommal igyekszik a királytól nyert utasítások értelmében, hazája javára elintézni. E mellett azonban nem téveszti szemei elől főpásztori kötelességeit sem. Éber szemekkel őrködik egyházmegyéje fölött, melynek kormányzatában nyerte el a legmagasabb rangot, melyre az egyházi pályán juthatott: a bibornoki méltóságot.
