II.
II.
A pápaság visszatérése Rómába. XI. Gergely halála. A franczia és olasz befolyás küzdelme a pápai trón betöltése körül. VI. Orbán megválasztása. A bibornoki kollégium hatalmi túlsúlya. Szakadás az uj pápa és a bibornokok közt. A fondii választás. VII. Kelemen. Az európai államok állásfoglalása az egyházszakadással szemben. Magyarország VI. Orbán pártján. V. Károly franczia király igyekezete Nagy Lajost VII. Kelemen pártjára vonni. VII. Orbán bibornoki kinevezése. Demeter esztergomi érsek. Fegyveres küzdelem a két pápa közt. Johanna nápolyi királynő. VI. Orbán győzelmei. A nápolyi királyságot Durazzói Károlynak adományozza. A királyság elfoglalása, Johanna megöletése. Anjou Lajos nápolyi hadjárata. Surlódások Károly és Orbán pápa között. A pápa nápolyi utja, fogsága, kiszabadulása. Károly Nocerában ostrom alá veszi a pápát. A bibornokok összeesküvése. Orbán Genuába megy. A második bibornoki creatio. Alsáni Bálint bibornok. A római Szent-Szabina-egyház. A bibornoki kalap átvétele elmarad.
Az 1376-ik évben az európai politikai helyzet fordulóponthoz jutott. A középkori államélet egyik főtényezője, a pápaság ekkor tér vissza ősi székhelyének, Rómának a falai közé. A pápaság 70 éves tartózkodása Avignonban ezzel véget ér, s megszabadulva attól a függő helyzetből, melybe a franczia királysággal szemben került, újból visszanyeri eredeti világegyetemes jellegét.
A XIV. század legkiválóbb szellemei, egy Dante, Petrarca, Sienai Szent-Katalin munkálkodásának gyümölcse volt a pápai szék visszahelyezése Rómába. Ők hangoztatták folyton a visszatérés szükségességét az örök városba. Azonban ki tudja, hogy fáradozások eredményre vezettek-e volna, ha a politikai események összejátszása nem kényszerítette volna a szentszéket Francziaország elhagyására, melyet a pápai politika legsajátlagosabb érdeke is javalt.
Csakhogy a pápai szék visszahelyezése Olaszországba nem hozta meg a várt eredményt. Olaszország, Róma, az egyház helyzete ezzel nem fordult jobbra. Rövid idővel reá kitör az a negyven évig tartó szakadás, mely előbb két, majd három pártra osztja a híveket, melybe bevonatik végül az egyház fejében és tagjaiban való reformálásának kérdése, egy oly kérdés, melynek megoldását a XV-ik század nagy zsinatai is eredménytelenül kisérlették meg.
XI. Gergely pápa nem sokkal élte túl az örök városba költözést. 1378 márczius 27-ikén már ravatalon feküdt, és Szent-Péter trónja új utódra várt.
A pápa halála fölszabadítá az ellentétes érdekeket. A franczia és olasz érdek állott egymással szemben az új pápa választásánál, mindegyik saját létéért küzdött. Az a 70 év, melyet a pápai udvar Avignonban, franczia földön töltött, nem múlt el nyom nélkül felette. Idegen környezetben, idegen befolyás alatt állva, a pápaság lassanként elfrancziásodott. Francziák ültek a pápai trónra, és csak természetes, hogy ennek folytán a franczia befolyás az egyház kormányzatában, főleg a magasabb fórumokon majdnem kizárólag érvényesült. A bibornoki testület többsége a franczia egyháznagyok sorából került ki, az egyházi tartományok kormánya, a legátusok, szintén a franczia klérus sorából került ki. A nemzeti érzület fellobbanása, mely Olaszországban ekkor tájt mindenütt észlhető, s melynek központja Flórencz városa volt, az egyházi tartományok kormányzásába bevitt franczia elem működése alatt fejlett ki. S ha mindjárt túlzott is az az állítás, hogy a pápaság avignoni tartózkodása alatt a franczia királyi politika uszályhordozójává sülyedt le, azt a vezérszerepet, melyet előbb játszott, lassankint kezdte elveszteni, mert univerzális, egyetemleges jellege helyébe partikuláris jelleget vesz fel.
A veszély közel volt, hogy a pápaság, ha még tovább is Avignonban marad, teljesen a franczia politika eszközévé válik. E veszély most elvonult az egyház felől, de teljesen nem szünt meg, mindaddig, míg nem nyujtatott biztosíték arra, hogy az apostolok utódja nem fog újból visszatérni Avignonba. Az akkori felfogás e biztosítékot abban lelte, ha egy római, illetve olasz származású egyén választatik meg a pápai trónra. A közfelfogásnak, jelesül a római nép ezen felfogásának kifolyása volt VI. Orbán választása, melynek tagadhatatlanul voltak oly momentumai, melyek alkalmasak voltak a választás érvényességének megdöntésére.
Az egyházszakadás a szeptember 20-iki fondii választások, mely VII. Kelement emelte a pápai trónra, befejezett ténynyé vált. E szakadást az eseményeknek, az okoknak egy egész lánczolata idézte elő. A franczia befolyás küzdelme saját létéért az olasz befolyás, az olasz érdek ellen, tehát a nemzetiségek küzdelme egymással, a konklávéban történt események, melyek a későbbi felfogás szerint a választókat szabad cselekvésükben befolyásolták, hozzájárultak a szakadás kitöréséhez, de nem voltak annak kizárólagos okai. A főok abban az ellentétben keresendő, melybe a bibornoki testület «alkotmányos érdekei VI. Orbán szigorúan abszolutisztikus kormányformájával kezdettől fogva jutottak».* A bibornoki testület érdekeit, általuk hosszú időn át, nagy fáradsággal kivívott eredményeket fenyegette VI. Orbánnak az abszolutizmus felé hajló kormányzata.
Souchon, Die Papstwahlen in der Zeit des grossen Schismas I. k. 5. l.
8. VI. ORBÁN ÓLOMPECSÉTJE.
A mióta a bibornoki testület a pápa választásának jogát kizárólag a maga részére biztosította, arra törekedett, hogy befolyását, jelentőségét minden irányban növelje, s a mily mértékben fejlődött visszafelé a pápai hatalom, ép oly mértékben fejlődött és gyarapodott a bibornoki testület befolyása és hatalma. Kimutathatólag hármas czél lebegett a bibornoki testület előtt e tekintetben. Saját testületének megerősítése, függetlenítés a pápától és a kormányügyekben való részvétel. Az elsőt azzal vélték elérhetni, hogy a bibornoki testület kiegészítése, a bibornokok kinevezése tekintetében a pápának jogait bizonyos korlátok közé szorították, a másodikat a bibornoki jövedelmek rendezése és szabályozása által kisérlették meg, s e két tényező együttes hatása volt hivatva a harmadik czél megvalósításának előmozdítására. Természetes, hogy a pápák e törekvésekkel szemben többé-kevésbbé merev álláspontot foglaltak el s az 1352-iki választási kapituláczióban foglalt ily szellemű feltételek és követelések teljesítését VI. Incze pápa mindjárt választása után kereken megtagadta. S VI. Orbán pápának magatartása e törekvésekkel szemben, rendelete a bibornoki jövedelmek egy részének hovafordítása tárgyában, reformtörekvései, a bibornoki testület kiegészítésére vonatkozó tervei, végül a bibornokok tervszerű mellőzése a kormányzati ügyekben világosan mutatták, hogy a bibornoki testület törekvései ő benne pártfogóra nem találnak. Hogy e két ellentétes törekvés a két tényező között feszültséget hozott létre, az természetes, és az érdekek surlódásából támadt feszültség a helyett, hogy kiegyenlítődött volna, mindinkább növekedett, míg végre teljes szakításra vezetett.
Abba a küzdelembe, mely a fondii választás után a két pápa között megindult, az európai államok is politikai álláspontjuk szerint beleszóltak, egyik vagy másik pápa mellett foglalva állást. Magyarország a szakadás kitörésekor VI. Orbán pápa, mellett foglalt állást, és ez állásfoglalásnak hivatalos kijelentése abban az 1379-ben Zólyomban kelt oklevélben foglaltatik, melyben Venczel római és Lajos magyar király VI. Orbánt ismertek el a római anyaszentegyház igazi, törvényesen megválasztott és törvényszerűen megkoronázott apostoli főpapjának. Ez álláspont mellett Magyarország mindvégig megmaradt, és beszámítva egy-két esetet, hazánkban az avignoni obedienczia párthívekkel nem bírt, egyházi ügyeiben a római pápa befolyása érvényesült.
Pedig az európai fejedelmek egyikének, V. Károly franczia királynak fejében ekkor megfordult volt a gondolat, hogy IV. Károly császárt és Lajos magyar királyt VII. Kelemen pártjára vonja. IV. Károly császár nővére a franczia király anyja volt, e rokonsági kapocsnál fogva remélte a franczia király, nagybátyját megnyerni. Ebbeli reményét még arra is alapítá, hogy Károly császár utolsó párisi látogatása (1378. elején) a jó viszonyt a két uralkodó között megerősíteni látszott.* A mi a magyar királyt illeti, a franczia király abból a föltevésből indult ki, hogy Lajos, mint a franczia királyi ház rokona, Anjou Károlynak, Szent-Lajos testvérének egyes leszármazója, hallgatni fog reá, mint a ház fejére, annál is inkább, mert hisz a magyar és a franczia udvar között sűrűbb érintkezés állott fenn, sőt házassági tervről is volt szó Lajos leánya Katalin és Valois Lajos között. Aznokivül VII. Kelemen rokonságban állott a franczia királyi házzal, s ennek a révén, ha mindjárt e rokonság nagyon távoli is volt a császárral és a magyar királylyal is. Mindezt összevetve Károly király abban a reményben ringathatta magát, hogy sikerülni fog e két uralkodót az avignoni pápa pártjára vonni. Az 1378-ik év nyarán e két uralkodó részéről tényleg járt egy követség a franczia királyi udvarnál az egyházi kérdés ügyében. És Kelemen pápa pártja később sem adta fel a reményt, hogy a császárt és a magyar királyt magának megnyerhetik.* Ez időben a Kelemenpárti bibornokok, mint ezt egy reánk maradt emlékiratuk bizonyítja, meg voltak győződve arról, hogy uruk az európai fejedelmek között a magyar királyt is meg fogja ügyének nyerhetni.* Hiszen még arról is történik egyes forrásokban említés, hogy Lajos királyunk levélben kötelezte magát, hogy ő is arra a pártra fog állani, melyhez a franczia király tartozik.*
Valójában Károly császár e látogatása a két uralkodó politikájának összeegyeztetését nem eredményezte. V. ö. Gottlobb: Karls IV. private und politische Bezichungen zu Frankreich Innsbruck, 1883.
L. A nyugoti nagy egyházszakadás VI. Orbán haláláig cz. munkámat. 118. l.
L. Valois értekezését a Römische Quartalschrift 1893-iki évfolyamában 108. l. Sőt még 1380. ápril. 19-ike körül is indult Kelemen pápa részéről egy követ Magyarországba. Valois, La France etc. I. köt. 273. l.
U. ott. Még később, Lajos halála után, minden felmerült a terv Mária magyar királynőt Lajos herczeggel, VI. Károly testvérével összeházasítani, VII. Kelemen ujra reményt táplált Magyarországot a maga pártjára hódíthatni. Az e házassági ügyben Magyarországba küldött követek előbb Avignonba mentek, hol 1385 augusztus havában tartózkodtak. VII. Kelemen különben 1386 ápril. 8-ika körül egy követet küld Budára, valamint 1387. október 7-ike körül ismét egyet, az utóbbi Thomas de Bordelles pápai ajtónálló volt, ki Szlavoniába és Magyarország némely részeibe küldetett. U. ott. II. 310. Megjegyzendő, hogy 1381. márczius havában egy német-magyar követség járt Párisban az egyházszakadás ügyében.
E számítás azonban nem vált be. A körülmények máskép alakultak, és Lajos király VI. Orbán pártjára állott, ki Magyarország csatlakozását nem hagyta figyelmen kívül, és mintegy elismerése gyanánt az ország egyháznagyjai közül többet az egyházi rangfokozat legmagasabbjával, a bibornoki kalappal tüntette ki.
9. GÚNYKÉP VI. ORBÁNRÓL.
A bibornoki testület tagjainak szaporítása VI. Orbánnak mindjárt választásától kezdve szándékában volt. Még 1378 szeptember 18-ikán a fondii választást megelőzőleg tartotta meg az első bibornoki kinevezéseket. Valószinűleg 29 bibornokot nevezett ki ekkor, biztosan csak 28-ról van tudomásunk. Az ekkor kinevezettek sorában Magyarország is képviselve volt. Az esztergomi érsek, Demeter nyerte el ekkor a bibornoki kalapot, s titulus gyanánt a négy koronás szent vértanuról (Sancti quatuor Coronati) tempom jelöltetett ki részére.*
Souchon, i. m. I. k. 23. l. Eubel i. h. 23. l.
10. AVIGNON.
Az egyházszakadás történetének egyik főforrása Nieheimi Detre szerint az 1378-iki bibornoki creatio alkalmából Alsáni Bálint pécsi püspök nyerte volna el a magyar főpapok közül a bibornoki kalapot. Ez azonban tévedésen alapul, mert a pécsi püspöknek valójában még néhány évig várnia kellett, a míg a kardinálisi méltóságot elnyerte.
A küzdelem a két pápa között olasz földön, az olasz királyág területén folyt le. Johanna nápolyi királynő, Orbán által mélyen megsértve, VII. Kelemen pártjára állott. A két pápa seregei 1379 szeptember 29-ikén Marinónál, Róma mellett ütköztek meg egymással. A győzelem Orbán pápáé volt, ki ez által az Angyalvár és a Vatikán birtokába jutott. Kelemen attól tartva, hogy Orbán csapatai győzelmüket kihasználva, délfelé vonulnak, előbb Sperlongába, majd Nápolyba menekült, s midőn ott ellene lázadás ütött ki, hajóra szállott és Marseillen át 1379 június 20-ikán vonúlt be Avignonba.
Orbán pápa egyedül maradt az olasz harcztéren. 1380 április 20-ikén Johannát trónvesztettnek nyilvánította s az itélet végrehajtását Durazzói Károlyra, Nagy-Lajos magyar király unokaöcscsére bízta, neki adományozta a nápolyi királyságot. Lajos a pápával szemben elfoglalt állásához képest a pápa ügyét fegyverrel is kész volt támogatni s Durazzói Károlynak kellő sereget bocsátott rendelkezésére olaszországi útjára. Károly seregével 1380 novemberében érkezett Rómába, hol közel egy évig időzött. 1381 június 1-én fogadta a pápa kezéből a szicziliai királyságot mint hűbért, következő nap a királyi koronát. Ennek fejében Orbán unokaöcscsének, Prignano Ferencznek bizonyos területeket engedett át a nápolyi királyságban s még jelentékenyebb adományokat helyezett neki ügye sikerének esetére kilátásba.
Durazzói Károly ellenében Johanna nápolyi királynő is fegyverkezni kezdett. Francziaországban keresett és talált támaszt. Miután magának fiutóda nem volt, Lajos anjoui herczeget fogadta örökbe, kit viszont VII. Kelemen pápa erősített meg a nápolyi királyság birtokában s koronázott királylyá .Lajos hosszas készülődés után 1382-ben indult el olaszországi útjára. Durazzói Károly ezalatt nem vesztegelt tétlen. Rövid időre koronázása után a nápolyi királyság területére vonult, Johanna férjét, Germanonál megverte s Nápolyt ostrom alá vette. A felmentésre siető Ottót elfogta, mire augusztus 25-ikén Johanna feladta a várat. Károly őt Muro várába vitette, hol 1382 május 22-ikén megfojtatott.
A VII. Kelemen érdekében Anjou Lajos vezetése alatt megindított franczia vállalat nagyobb eredménnyel nem járt. Jóllehet a franczia hadsereg számra nézve nagyobb volt Károly seregénél, az utóbbi hadászati tudományán megtört annak minden mozdulata. Lajos egymásután vereséget szenvedett és leszoríttatva a nápolyi királyság déli tartományaiba, hosszabb ideig mozdulni is alig tudott. Seregét a kiütött dögvész is tizedelte, azonkívül a sereg soraiban az elégületlenség jelei is mutatkoztak. 1384 szeptember 20-ikán Bariban bekövetkezett halála megadta a vállalatnak az utolsó döfést; a nápolyi királyság Kelemenre nézve teljesen elveszett.
11. JOHANNA NÁPOLYI KIRÁLYNŐ.*
Johanna nápolyi királynő arczképét (25. l.) a nápolyi Santa Maria dell’ Incoronata templom falfestményéről fénykép után adjuk. Ez arczkép megjelent a Magyar Történelmi Életrajzok I. évfolyamában is.
Egyedül Orbán pápa nem volt megelégedve az események lefolyásával. Azt remélte, hogy Károly sokkal hamarább fog Lajossal végezni. Elégedetlenségét növelte még a Károlylyal való folytonos surlódás is. Károly mitsem akart arról tudni, hogy Prignano Ferenczet, mint a pápa követelte, a nápolyi királyságban egész nagy országrészek felett tegye úrrá. Orbán pápa ezért 1383 nyarán azzal az elhatározással lepte meg környezetét, hogy személyesen leutazik Nápolyba s ebbeli tervét környezetének minden ellenkezése daczára végrehajtotta. Aversában találkozott Durazzói Károlylyal, ki a pápát tiszteletteljesen fogadta ugyan, de ennek daczára mint foglyokkal bánt vele és Nápolyban őrizet alá vette. a bibornokok közbenjárására Orbán kiszabadúlt fogságából, mire elhagyva Nápolyt, Nocerába ment. Beavatkozásai a királyság belügyeibe alkalmat adtak Károly királynak arra, hogy a pápa ellen fegyverrel kezében föllépjen, s őt Nocerában ostrom alá vette. Orbán, kit környezete majdnem egészen elhagyott, kénytelen volt a királynak engedményeket tenni. A feszült viszony azonban közte és Károly között továbbra is megmaradt, s Anjou Lajos halála, az 1385-iki összeesküvés a pápa ellen, melybe a király is bele volt keverve, csak növelték e feszültséget. Az összeesküvés ugyan meghiusult, az abban kompromittált kardinálisokat Orbán elfogatta, de most újból Károly királylyal tört ki a harcz. A pápa Károlyt az összeesküvésben való részessége miatt maga elé idézte, mire Károly haddal vonult újból a pápa ellen és Nocerát másodszor is megtámadta. A pápát szorúlt helyzetéből Anjou Lajos seregének romjai, melyeket magának megnyerni sikerült, mentették ki. Orbán Genuába ment, magával vive a fogoly bibornokokat, kiknek ettől kezdve, Aston Ádám kivételével, nyomuk vész.*
L. ez eseményekről bővebben e sorok irójának munkáját: A nyugati nagy egyházszakadás VI. Orbán haláláig. Budapest, 1896.
A RÓMAI SZENT-SZABINA-TEMPLOM.*
A római Szent-Szabina-templom külsejét ábrázoló kép (27. l.) Alinari fényképfelvétele után készült.
Nocerai tatózkodása alatt 1384 deczember havában tartotta Orbán pápa a második bibornoki creatiót. Ez alkalommal emeltetett Alsáni Bálint a bibornoki méltóságra. Valószinűleg deczember 17-ikén kapta meg a bibornoki kalapot, a presbiter bibornokok sorában, mint távollévő. A következő év január havában nyeri el a czíműl szolgáló templomot és pedig a Szent-Szabina-egyház jelöltetett ki részére, melynek előbbi bibornoka Amelia János 1385 január vége felé Orbán pápa által méltóságától megfosztatott s 1386 deczember havában Genuában kivégeztetett.*
L. Eubel és Souchon id. munkáját. V. ö. Karácsonyi, Magyarország és a nyugati nagy egyházszakadás 18. l.
Az ekorbeli szokás szerint Alsáni Bálint pécsi püspöksége bibornoki kinevezésével megszűnt, s neki tulajdonképen hazát kellett volna cserélnie. Azonban ez nem történt meg. VI. Orbán pápa Alsáni Bálintot ép úgy meghagyta Magyarországon, mint Demeter esztergomi bibornokot. Alsáni Bálintot fölmentette a kúriánál való tartózkodás kötelezettsége alól és megengedte, hogy a pécsi püspökséget, mint annak kormányzója magának megtarthassa, mely minőségében haláláig meg is maradt.
12. A RÓMAI SZENT-SZABINA-TEMPLOM BELSEJE.
Habár ilyformán Alsáni Bálint a pápa kegye folytán püspökségét tovább kormányozhatta, s a Rómába való költözés kötelezettsége alól fölmentetett, megmaradt az a másik kötelezettsége, hogy mint újonnan kinevezett bibornok, magát a pápánál bemutassa és annak kezeiből a bibornoki kalapot átvegye. E kötelezettségének Alsáni Bálint azonban most még nem tett eleget. Nem tudjuk, hogy mi okból, de a pápai udvarban nem jelent meg. VI. Orbán pápa halála után utódai, IX. Bonifácz, VII. Incze is hiába várták a pécsi püspököt, hogy az apostolok utódjánál személyesen bemutatkozzék. Csakis XII. Gergely pápa alatt jelent meg Bálint bíbornok a pápai udvarban, akkor sem tisztán azért, hogy a bibornoki kalapot átvegye, hanem, mint látni fogjuk, Zsigmond királynak képében.
