I.
I.
3. RÉSZLET A BITTSEI PALOTÁRÓL.
A Nyáry-család fényének megalapítója Nyáry Pál, Nyáry Lőrincz. Nyáry Pál a Krisztina atyja, Nyáry Krisztina születése. Anyja Várday Kata. Ősei. Várday Pál. A matriarchák. Czobor Erzsébet és férje Thurzó nádor. Thurzó Imre neveltetése. Összekelése Nyáry Krisztinával.
Alvinczy Péter. Fényes lakodalom Anser nuptialis. Apponyi János. Nyáry Krisztina crypto-catholicismusa. Thurzó Imre a közpályán. Az 1618-iki országgyülés. Protestáns mozgalmak. Nyáry Krisztina és a hitviták.
Alvinczy Péter. Fényes lakodalom Anser nuptialis. Apponyi János. Nyáry Krisztina crypto-catholicismusa. Thurzó Imre a közpályán. Az 1618-iki országgyülés. Protestáns mozgalmak. Nyáry Krisztina és a hitviták.
A KIS könyv első bejegyzője családjának, a Nyáryaknak, fényét és hatalmát Pál alapította meg, a középnemesség köréből a magyar arisztokratia első sorába emelte. I. Ferdinánd szolgálatában fegyverét messze az ország határain túl hordozta, a smalkaldi háborúban és Mühlbergnél, hol lovasságának nemcsak vitézségét és ügyességét, de fényes öltönyét, színes pajzsait, sáfránynyal sárgára festett lovait Károly császár s a szövetséges fejedelmek megbámulták. Miután pedig Bécs védelmében küzdött, Buda-Pestnél a törököt a Dunába verte, az Ipolynál a janicsárokat szétugrasztotta, Zápolya ellen mindig kész pártvezére volt Ferdinándnak: hűsége és vitézsége azután mindig elismerésben részesült. Családját bárói rangra emelték; czímerébe a rózsákhoz vitézsége jeléül két oroszlányt nyert, melyek a rózsákat emeljék; vörös viaszszal pecsételhetett, mi akkor nagy kitűntetés volt. S a mi a fő, oly dús javakkal tetézték, hogy Vas-vármegyétől Túróczig, Morvaországtól, hol szintén nagy birtokokat szerzett, Torontálig számos uradalomnak és várnak, Korlátkőnek, Berencsnek, Bedeghnek, Hontnak stb. volt ura, főispánja és főkapitánya.
Javai és méltóságainak örököse Lőrincz lőn, ki vele járt Smalkaldnál is, s a hosszas pártharczok után ő vette át Izabellától a magyar koronát és hozta meg Ferdinándnak.
Vitéz merészségével azonban ősein is túl tett. A nép dalnokai, köztük Tinódi Sebestyén, énekelték országszerte hős tetteit, melyeket a nemzet nagy történetírói: Forgách és Istvánffy megörökítettek. Igy, mikor Szolnok várát megszökött őrsége helyett egymaga védelmezte ágyúival, míg nem az üres várba berohanó sereg egymagát is el nem fogta.
«Szolnokot megszállá – Ali basa
Húszezer népével, álgyukkal megszállá,
Egy hétig löteté, de ő ezzel nem árta;
Ott ben – Nyáry Lőrincz vala.»
Húszezer népével, álgyukkal megszállá,
Egy hétig löteté, de ő ezzel nem árta;
Ott ben – Nyáry Lőrincz vala.»
«Megemlékezvén hitéről, – írja Krisztina naplója, – inkább meg akart halni, hogy sem a töröknek a várat átadni, s kezébe véve a zászlót és zsebre téve a kulcsokat, oda állt a kapuhoz, míg elfogván őt, vivék a vezérnek eleiben; dicsérték, hogy hitét megtartotta, de küldték fogságba, a hol lőn huszonkét hónapig.» Fogságából hasztalan kérték kiszabadítását Ferdinándnak Konstantinápolyban járó követei, Veráncz és Zay. Szabadságát egyedül bátorságának és ügyességének köszönheté. Megnyerte ugyanis őrét az által, hogy leánya kezével több falu birtokát igérte neki. Együtt szöktek aztán és szerencsésen elértek Lőrincz szucsányi házához, Turóczban. Ezt adta őrének hét faluval, ki itt megtelepedvén, a turóczi Török családot alapítá.
Fia Pál, Krisztinának atyja, ott volt az egri vár 1591-iki megvétele rémletes eseményénél. Alig hogy megérkeztek Rudolfnak cseh, német és vallon zsoldosai, már a szultán is megjelent hatalmas hadával, mire az idegen zsoldosok megrettenve, Nyáryt megkötözték, s a várral együtt átadták a szultánnak. Szeme előtt látta azután Pál az árulás díjául legyilkoltatni hűtelen zsoldos seregét, míg ő s a magyar csapat fogságba vitetett. Még szerencsétlenebb volt testvére István, kit – követséggel járván Konstantinápolyban – méreggel étettek meg.
Pál kiszabadulván utóbb török fogságából, Bocskai fölkelésében, mint ennek egyik hadvezére vett részt, s Kálvin felekezetére tért át.*
Lásd ez adatokat Nyáry Krisztina kiadatlan kézirati naplójában a hg. Eszterházyak kismartoni levéltárában. – BUDAI Polg. Lex. 2. kiad. II. rész. 475. – NAGY IVÁN, Magyarország családai, VIII. 182.
Második neje Várday Kata, Telegdy Pálnak özvegye – úgylátszik – még első férje által vitetett a protestantismusra, melynek ezentúl erős híve volt, míg a Várdayak buzgó katholikusok valának előbb; épen úgy, mint férjének, a Nyáryaknak ősei.
Nyáry Krisztina egy-két évvel még ezelőtt, 1604-ben születvén, már gyermekkorától fogva tanúja volt a vallási küzdelmeknek és hitváltoztatásoknak. Még katholikus hitben született és kereszteltetett meg, és daczára, hogy atyja és anyja nemcsak áttértek a hitújításra, hanem annak buzgó, sőt erőszakos hívei és terjesztői lőnek, – ő maga ifjúságától fogva alattomban mindig a katholikus valláshoz vonzódott, mint ezt saját kezével bejegyezte naplójába: «Én bedegi Nyáry Krisztina löttem ez világra az 1604. esztendőben, 31. Octobris Kis-Várda várában az igaz római hitben megmaradván holtig».
Pedig Kis-Várda, a hol született, a mint atyja és anyja áttére Kálvin felekezetére, vallási küzdelmek és üldözéseknek véres szinhelye lőn… Bocskay fölkelése alkalmával 1605-ben egy éjjel megtámadta, a távollevő Nyárynak és nejének Várdai Katának nyilván tudtával, a plebániát egy csapat, s a katholikus lelkészt, Csaszlay István pálos szerzetest, ki ott két társával tartózkodott, elfogták, megkínozták, aztán kezét és lábát elvágva, a szomszéd Anarcs helységbe hurczolták; hol a tóba fullasztva, kivégezték, míg két segédének, kiknek egyike e történetet följegyezte, sikerült megszökni s a Kálvin-felekezet egyik nemesebb szívű híve, Kovács András házában elrejtőzni.*
A plebánia anyakönyvéből: «Anno 1605 Bocskay – – milites exeuntes oppidum Kis-Várda noctu invadunt, dominos non deprehendentes, capiunt plebanum loci, P. Stephanum Csaszlay cum dnobus religiosis in domo Ladislai de Kis-Várda, quam Ladislaus minor, Ladislai filius dono dedit cnm omnibus appertinentiis et utilitatibus in perpetuum plebanis – – captumque Csaszlay cum duobus religiosis illa nocte mirandis tormentis quassantes, calvinistica tyrannide furentes, abscissis pedibus et manibus in villa Anarts Jesu Christo immolarunt. Ego quoque fuissem particeps, in fuga me salvassem in domo Kovács András caloinistae». Közölte GYÖRGYÉNYI, Magyar Sion, V. 273–9.
Nyáryné, Várday Kata, erre rögtön elfoglalta a plebániát, melyet egyik őse, Várday László az áltála épített kastélyban (mint egykorú feliratán maig olvasható) dúsan javadalmazott, és beléje helyezte Mészáros István Kálvin-felekezeti prédikátort. Erre azután elfoglalta az egyházat is, melyet középkori műizlésben szintén a család valamelyik nagylelkű főpapi őse építtetett.
A kisvárdai Várdayak, kik régóta az ország egyik kiváló nemzetségét képezték, mesés hagyományaik szerint, mint azokat Nyáry Krisztina naplójában olvassuk, «Edmundus nevű angliai királynak Edmund és Eduárd nevű fiaitól, kik Kanuttól Anglia nyugati részének királyától száműzetve, Pannoniába jöttek szent Istvánhoz», származtak. Genealogusaink a Gut-Keled nemzetségéből származtatják őket. Már szent László király korában, midőn ez Szabolcson zsinatot tarta, nyerték adományban Kis-Várdát. Itt a síkságon, a lápok közt építék a váracsot, mint vízi erősséget.
Sajátságos, hogy e család nevezetesb férfiai közöl számosan a papi pályát választották, melyen nem egyök ki is tünt. Többen apát urak, kanonokok, püspökök, ketten érsekek voltak, kik közt az egyik mint az ország primása, a másik mint bíbornok tünt ki. Híres diplomaták, kánonisták és humanisták valának. Olaszországba jártak tanulni a renaissance első korszaka óta. István érsek Francziaországban V. László házasságát közvetíté, s már a királyi arát hozta volna, ha útjában nem éri a király kora halálának híre. Várday Pál primás udvarában élénken szólott a classicus múzsa és irodalom, a renaissance művészet és oly finom szokások, modor és élet uralkodtak benne, hogy hires volt műveltségéről és udvari iskolájáról. Sokáig még halála után is kelendő volt a közmondás a míveletlenebbekről: Ez se járt a Pál érsek udvarában.
Ezen család utolsó ivadéka volt Várday Kata, Nyáry Krisztina anyja, előbb Telegdy, majd Nyári Pál neje, ki a család dús ősi birtoka nagy részét a fiörökösök kihaltával örökölte s azt életben maradt egyetlen magzatára, Nyáry Krisztinára hagyta.*
Telegdytől maradt leánya Nyáry Istvánhoz, Krisztina testvéréhez az első asszonytól ment feleségül, a miért ez is osztozott a Várday-jószágokban. L. Nyáry Krisztina Naplójának a Várday családról szóló följegyzéseit. – BUDAI, Polg. Lex. III. 365. s köv. – NAGY IVÁN, Magyarország családja, XII. 54. l.
Ez ősök emelték a műremek egyházat, előbb – úgylátszik – román félkör-iv ízlésben, aztán a XV. század folyamán fényesebb gót ízlésben. Még maig látni a fönmaradt szentély csúcsíveinek gyámkövein az érdekes faragványokat, melyek emberi s állati szörnyalakzatokat, jelvényes képeket mutatnak. Egy-két töredék szerte hányva s újabban a templom külső falába helyezve, cherub-főket és a családok valamely híres ősének sisakos fejtöredékét képezi. Mindez csak romban maradt. Mert valamint Várday Kata második férjével, Nyáry Pállal, átállott Bocskai pártjára és Kálvin felekezetére, úgy első férjétől született leánya Anna, Nyáry Istvánnak, Krisztina mostoha bátyjának neje követte e példát, lefoglalván a kath. plébánia-lakot, a templomot a protestantismusnak engedték át; csupán az elrekesztett sanctuarium maradt a katholikusoknak, de az se sokáig, minthogy e háborús időben a templom köveit a bástyák építésére használták föl.*
L. Magyar Sion, V. 277.
E közben Nyáry Krisztina hol Kis-Várdán, hol Helmeczen, Lelesz mellett, nevelkedett, folytonos vallási versenygések és véres katasztrófák közt, melyeket itt is, ott is anyja és mostoha testvérei erőszakoskodásai a katholikusok ellen előidéztek. Méltán nevezték el a két asszonyt a kálvinisták matriarcháinak az egykorú följegyzések.
Hasonlón a Luther-felekezet legbuzgóbb pártfogója és terjesztője az időben szintén nő, CZOBOR ERZSÉBET, Thurzó nádor özvegye volt. Ez is nemcsak hogy felekezete prédikátorait védte, segítette, munkáik kiadását előmozdította; hanem mikor Pázmány Kalauzával itthon senki sem birt megmérkőzni, megküldé azt külföldre Balduinusnak, nagyobb összeg igérete mellett, hogy megczáfolja.
E korban főcsaládaink ivadékai összeházasításában rendesen a vallási szempont volt a mérvadó. Valószínű, hogy e két hitbuzgó nőben is e szempontok keltették a tervet, hogy gyermekeiket összeházasítják. Nyáry Krisztinára mind atyai, mind anyai részről nagy örökség várt, míg Thurzó-Czobor Erzsébet és Nyáry-Várday Kata, mint a hitújítás legbuzgóbb pártfogói e téren is találkoztak.
Czobor Erzsébet férje Thurzó nádor Luther felekezetének főembere, sőt mondhatni Magyarországon újabb megalapítója volt. Az általa összehitt zsolnai zsinaton újra szervezte és Forgách bíborosnak az elfoglalt egyházak és plebániák vagyona és czíme használata miatt megindított támadása ellenében hatalmas befolyásával megvédeni igyekezett. Felekezete ügyét kezébe vévén, az általa külföldön iskolázott és neveltetett papokkal látta el jószágain és a hova befolyása ért, a lelkészi állomásokat; a benne fölmerült szabadabb és túlzóbb irányok ellen erős orthodoxiájával igyekezett megvédeni és a föloszlástól megóvni; Moschovin Jánost, kinek szabadabb iratait és tanítását arianismussal vádolták, elfogatta, kiűzette s könyveit megégettette; még végrendeletében is kikötötte, hogy gyermekei közül azok, kik az igaz ágostai hitvallástól, az «orthodox augustana confessiótól» eltérnének, utódaikkal együtt az örökösödésből teljesen kizárassanak. – Hű neje, ki maga is a katholikus vallásban született,* és kit szerelme vitt át férje vallására, nemcsak férje életében buzgott az új vallásért, hanem halála után is főgondját képezte annak előmenetele. Egyetlen fiok Thurzó Imre szigorún hitfelekezeti irányú neveltetést kapott, Wittenbergába küldetett felekezete híres egyetemére. A nádor fia őt megillető fénynyel jelent meg; atyja költségén vele küldött tanuló társai udvarát környezték; a szász választó fejedelem János György, különös pártfogásába vette s a tanároknak leveleivel ajánlotta. Ezek előtt Thurzó, ki a wittenbergi főiskolán és más luther-felekezeti iskolákon számos ifjat neveltetett, másokat ismét onnét hivott be és alkalmazott magyar földön tanári és predikátori állomásokon, már is oly tekintélynek örvendett, mint a vallásfelekezet magyarországi feje, hogy azon vetekedtek, mily kitüntetésben részesítsék fiát. Versenyezve ajánlották föl szolgálataikat; a legkitünőbbek: HUTTER LENÁRD, MEISNER BOLTIZSÁR, BALDUIN FRIGYES, SCHMITT ERASMUS foglalkoztak vele. Közülök többnek neve ismeretes akkori magyar polemiai irodalmunkból, mely be ők is bevonattak. Irataik és czáfolataik sürűn keringtek nálunk. Alig volt kor, melyben a magyar theologiai irodalom a külföldi egyetemeken nagyobb figyelmet keltett volna. Thurzót, a tanuló ifjút is bevonták az irodalmi térre. Több értekezést, szónoklatot irattak vele, melyek ugyan az iskolai e nemű értekezések és gyakorlatok színvonalán nem igen emelkedtek felül, habár tanárai segédkeze, s a stilus nyelének másik vége simítólag meglátszik rajtok. Nagyobb díszt vala neki kölcsönözendő az, hogy ámbár az egyetemen alig tanult még öt hónap óta, már is az egyetem rectorává választatott. Az eset nem volt ritka vagy példanélküli. Ilyesmivel hizelegni szoktak a hitbuzgó pártfogóknak, hogy fiaikat kitűntették. Wittenbergában már előbb megválasztották volt Forgách Simonnak, a hősnek fiát, MIHÁLYT, Ferencz bíboros és Zsigmond nádor testvérét, egyetemi rectorúl.* Atyja a nádor köszönet, fejében a rendkívüli megtiszteltetésért száz jobbágyát küldte Wittenbergába, kik hajdutánczczal és fegyverforgatással, paripáikkal és zenéjökkel Wittenberg tudós és tudatlan lakóit mulattassák, ajándékul tizenkét szekéren régiségeket és ritkaságokat küldött az egyetemnek, s Magyarország kincseit ételben, italban fiának, hogy tanítóit és tanuló társait három napig fejedelmi pazarsággal megvendégelhesse».
Midőn férjhez ment még katholika volt, s ez egyház szertartásaival adatott össze Thurzó Györgygyel. L. KUBUNYI, Thurzó levelei, I. IX.
Mihály úr rosszul hálálta meg e tiszteletet, mert daczára az egy-két vallásos értekezésnek és röpiratnak, melyeket a lutheri felekezet mellett írt, csakhamar visszatért a kath. egyházba.
Thurzó Imre nem sokáig, még az iskolai év végeig sem időzött az egyetemen; visszatért ismét beteges atyja óhajtására, ki azonnal önállóvá tette, külön lovas csapatot adott rendelkezésére, szabad ellátást minden váraiban s ehhez 3953 frt évi zsebpénzt, mi nagy összeg volt azon időben. Atyjának erre 1616-ban deczember 24-én csakhamar bekövetkezett halálával Imre úr Magyarország leggazdagabb gavallérja, legjobb parthieja lőn. E mellett lovagias magaviselete és miveltsége, előkelő és büszke föllépte, nyájas modora és pazar bőkezűsége* egyaránt ajánlották. Anyja sietett is őt megházasítani. Illő házas társat talált számára: Nyáry Krisztinát.
ZÁVODSZKY diariumában egyre följegyzi nemcsak mily fejedelmi módon vendégeli meg előkelő vendégeit, olykor seregeiket és hadaikat is ellátva, hanem hogy osztja nekik az arany és ezüst serlegeket stb.
Az anyák, Thurzóné és Várday Kata, mintha eleve, még mielőtt az ifjak látták volna egymást, előkészítették volna az egybekelést. Előnyösebb combinatiót nem is kívánhattak. Imre már a következő évben indult mátkaútjára, Nyáryékhoz leánynézőbe, hogy Krisztinát eljegyezze.
Maig fönmaradt ez útja naplója, a mint egy naptár fehér lapjain följegyezgette, merre vette oda- és visszamenő útját, kiket látogatott, hol és hogy fogadták, kiknél szállott meg háza előkelő rokonai és barátai közől.* Kassán Forgách Zsigmondnak, az országbírónak, volt vendége ebéden; majd Alaghiékhoz Rákóczy György és Zsigmonddal volt meghíva; viszont Tokajban, melynek várát atyja szerezte meg, ő fogadott látogatásokat jövendő neje mostoha testvére, Nyáry István látogatta meg; Sztregován Nográdban családja régi híve, udvari embere Rimay János a költő, Bocskay híve Bethlen s a király követe vendégelte meg egész udvarával s várta újon született leányának, Máriának keresztségére, kit mint keresztatya a keresztvízre tartott.
Árva vára levéltárában, hol azt Kubinyi Miklós szívességéből megtekinthettem, kitől Thurzó Imre életrajzában kiadását remélhetjük.
4. RIMAY ALÁIRÁSA.
1617. szeptember 24-én ért Kis-Várdára. A találkozás kedvező hatással levén, noha a tizenhárom éves Krisztina kisalkatú, gyöngéd, kifejletlen leányzó lehetett, az eljegyzés azonnal megtörtént. Úti naplójába a hitbuzgóság ajtatos kedélyével a következő fohászt írta be latin nyelven Thurzó: «Ó édes, kedves és jóságos Jézusom, engedd kegyelmesen, hogy az egyesség, melyre itt léptem, sikeres és szerencsés legyen». Kívánsága teljesült. A házasság megköttetett, csendes és boldog is vala a rövid ideig, míg tartott. E látogatás után sűrűn folytak a tanácskozások; majd Nyáry László, Krisztina másik fivére jött el Bicsére, majd Várday Kata barátságos levelei érkeztek, majd követét, Hosszútótit küldé föl. Ez értekezletekben és készülődésekben telt el egy egész év. A nagy készületek egyaránt kiterjedtek a házassági ügy anyagi és szellemi azaz vallási oldalára. Hogy a jegyesek különböző vallásfelekezethez tartoztak, annyiban képezett nehézséget, mert eldöntendő volt, mely szertartás szerint, mely felekezet papja előtt adassanak össze?
Thurzó Imre, amint atyja halála után Luther felekezetének fejévé lőn, úgy nem mulasztotta el vallási ügyekben befolyását másként is érvényesíteni. Illett, hogy felekezete tanai és szertartásai követésében például szolgáljon. Épen akkor kísérlették meg ismét a mindannyiszor meghiúsult egyesülést Kálvin és Luther felekezete között az újlaki értekezleten, melyre Thurzó Imre, e törekvés nagy előmozdítója, követet küldött.* A nehézséget az úrvacsoráról szólló eltérő tanok képezték. Az egyesség nem létesült. De azért mindkét felekezetben keletkeztek egymáshoz közeledő irányok. A kalvinisták közöl névszerint sokan a lutheri szigorúbb fölfogáshoz némileg közelíteni látszottak. Ezek közé tartozott Alvinczy Péter, ki már nem közönséges kenyérdarabot, de ostyát használt az úrvacsoránál. Alvinczyt e miatt felekezete szélsőbb emberei megtagadták és mindenfelől gyanusították, hogy a lutheriekhez közeledik.
FABÓ, Codex Evang. I. 12. l. és Monumenta III. 140. l. 12 tentata unio ex parte Thurzó Emerici.
5. BITTSE VÁR A VÁG FELŐL.
Alvinczyt szemelte ki Thurzó Imre, hogy a Nyáry Krisztinával való egybekelés szertartásait végezze. Thurzó Imre erre különös levélben fölkérte őt, kikötvén egyuttal, hogy a szertartás agendáját és szövegét közölje vele, nehogy talán ez saját felekezete szertartásába ütközzék.
Alvinczy, a megtisztelt ember hangján, fölötte lekötelezett módon válaszolt. Az árvavári Thurzó-levéltárban őrzött latin levele nagy alázattal szól a megtiszteltetés felől, mely őt, mint a legcsekélyebbet érte, késznek nyilatkozván a használatban levő esketési formát szertartás előtt közölni.
Egyidejűleg az ügy vallási oldalának rendbe hozásával folynak a többi nagy készületek is. Nagyszerű bevásárlások történnek Bécsben, miről az e czélra kiküldötteknek adott utasítások hosszú jegyzéke szól. Egész halmaz fűszerek, bors, sáfrány, szerecsendió, mazsolya szőllő, vizahólyag, az akkori főuri vendégségek mulhatatlan kellékei, vásároltatnak össze. Még nagyobb költséggel szereztetnek aranyos szövetek, ládák, kelmék stb. Mindent felülmúl azonban a nászmenet és menyegzői ünnepségek pompája, mely az akkor gyakori e nemű főuri fényűzés mellett is ritkította pártját. Magyarországon nem egy hadjárat esett meg akkorában, melynek nem volt annyi hadnagya, oly fényes csapatai, annyi főuri részvevője, akkora készlete, és távulról se került annyiba, mint Thurzó Imre és Nyáry Krisztina nászmenete.
Maig fönmaradt a családi levéltárban* a menetnek sora és napi rendjének szabályzata, mely akármely akkori táborozási napirend szabályzatával kiállja a versenyt a pontos intézkedések, a készletek fölhalmazása és a menet sorrendje tekintetében. Meg vannak nevezve a hadnagyok, kik a csapatokat vezérlik, a készletek, melyeket a társzekerek visznek, az állomások, hol az eleség és takarmány fölhalmazva, az érkező násztábort várja. Százakra ment a hadi csapatok kísérete; ötszáz lovas katona díszes új vörös egyenruhát viselt, míg a gyalog csapatok kékben voltak. Hatvanhárom hintó és szekér szállította a vendégeket. Ezek közt Magyarország első családai s a Thurzó ház hivei voltak. Így indult meg e násztábor Magyarország egyik végétől, a trencsényi és árvai várból az ország másik szélére, Zemplénbe, a Vágtól a Bodrogig, Király-Helmeczre, hol Nyáry Pál és neje Várday Kata akkor laktak. A menetet nem kisebb főember intézte, mint Rimay János, Bocskaynak egykor udvari belső embere, kamarása, ki az ilyen tábori menetekben tapasztalt ember volt; sokszor forgott ezekben a fejedelem hadaival és udvarával táborozva. Ismételve járt nagy kísérettel Konstantinápolyban is portai követségekben, s ehhez korának első magyar költője volt, kinek versei a mult századokban mintegy husz kiadást értek. Az özvegy Thurzóné kedvező föltételek alatt megnyerve őt, fő-udvarmesterének szegődtette. A hosszas menet napok, sőt hetek után végre megérkezvén Király-Helmeczre, Thurzó Imre 1618. évi sz. Márton napján (november 11.) megülte egybekelését Nyáry Krisztinával.
Árva várban: Series nuptiarum 1618. II. Novembris.
A lakodalom, képzelhető, mily pazar bőséggel ületett! De nem hiányzott a szellemi fényűzés se, a verseket és pásztori játékokat értjük, melyekkel e kor költői ünnepelték a nagy eseményt. Igy Spielenberger Sámuel menyekzői ódát küldött előre, mely azonban csak kéziratban maradt;* valószinüleg hasonló sors érte Rimay költeményét is; fönmaradt ellenben a kassai Bocatius (sajátlag Bock) János verse. Bocatius akkor a leghíresebb latin költő volt az országban, ki e mesterségével az iskolatanítóságból Kassa-városi tanácsosságig emelkedett, valamint hősöket és főurakat, harczokat és menyekzőket, jóbarátot és ellent megénekelt, vagy udvari történetíróvá lépett elő: úgy fölváltva az országos pártok majd egyik, majd másik táborában találjuk őt. Egyszer Bocskaynál van, hol a törökök közeledtének hirére félelme által oly víg hangulatot kelt az udvari kíséretben, hogy a bohócz szerepét nélkülözhetik. Másszor Rudolf császárnak laureatus poetája, s ismét máskor Bethlen Gábor udvari történésze.* A Thurzó Imre és Nyáry Krisztina lakodalmára irt ecclogájának sajátságos czíme «A menyekzői lúd»,* melyre valószinűleg a Márton lúdja szolgált reá. A pásztori vers szereplő személyei a Tisza, Bodrog, Vág és Árva folyókat személyesítő kocsisok. Meglehetősen pongyola és ízléstelen munka.
Árva vára levéltárában fasc. 198. nro. 174. 1618. nov. 7. Spielenberger Samuelis instantibus nuptiis Comitis Emerici Thurzó Epithalamium dedicat carmen.
Udvari historicusunknak Bocatiusnak – írja Bethlen Gábor – conventiója egy kántor pénz és két hordó bor. SZILÁGYI SÁNDOR. Bethlen levelei, 249. l.
Anser nuptialis, eccloga. Collocutores Tibiscus, Bodrogus, Vagus et Árva aurigae. De nuptiis illustris, Com. D. Emerici Thurzó de Árva etc. celebratis magna solemnitate in P. Helmetz cum magnifica D. Virgine Christina Nyáry etc. Author joan. Bocatius consular. Cassov. Casaoviaae. Typis Johanns Testi MDCXVIII. Egyetlen ismeretes példánya. a Nemzeti Muzeum könyvtárában.
BITSE VÁRA
6 AZ ANSER NUPTIALIS CZIMLAPJA.
Márton napján azonban a lakodalmas ünnepségek csak kezdetöket vették, folytatásuk hosszú időre és messze vidékre kiterjedt. Másnap a násznép tábora megindult Tokaj felé, Thurzó legközelebbi birtokára, hol három napig mulattak. Imre úr feleségét aranyos hintón vitte, mely elé bársony hámos hat ló volt fogva.* Végre haza érve Bicsére, még egy huzomban öt hétig tartott a lakodalmi ünnepség.* Hogy mily bőséggel és pazaron ment ez véghez, és mibe kerülhetett? fogalmat adhat róla a Thurzó bicsei házának rendes évi fogyasztása, mely még azelőtt, hogy György nádorrá lett, kitőn 81 ökröt, 117 borjut, ezernyi ürüt és bárányt, 1681 ludat, 2346 kappanyt, 3012 tyúkot, 16525 tojást, 1000 itcze vajat, 700 darab sajtot, 100 oldal szalonát, ehhez még számtalan vadat, halat; csak pisztrángot, például, 2200-at.*
«Aranyos szekér, kit gróf uram Nyáry Krisztina után vitt volt, hozzá hat szekeres ló bársony hámmal.» Nyáry Krisztina inventariuma 1624. jun. 19. Árvavári levéltár.
A menyekző leírása olvasható Kazynál. Teljesebben s eredetileg TIMONnál: Annales rerum Hungaricarum ab a. 1598–1637. 147. lap. Kézirati codex a magyar egyetemi könyvtárban; melyet legnagyobb részt sajátjaként adott ki Kazy. Az utóbbit idézi erre Bél is Adparatusában, és Závodszky Diariumához jegyzetben,
L. a Batthyányi-féle köpcsényi levéltárban 1608. év. lad. 19. fasc. 12. Konyha-számadási könyv és Urbarum Ratio victualium in culinam Illust. D. C. Georgii Thurzó e bonis quotannsis dandorum per suam Magnificentiam ordinata et conscripta.
7. AZ ANSER BELSŐ OLDALA.
A lakodalom ehhez képest valóban, mint a magyar népies szólás mondja, hetedhét országra szólt, s oly nagyszerű volt, hogy még a későbbi történetírók is ámulattal vegyes kedvteléssel írják azt le, el nem fojthatván fölkiáltásaikat: «Nos quoque floruimus. Mink is virágoztunk egykor, sóhajt föl a jezuita Timon, de – teszi hozzá búsan – hanyatló és mulékony az emberi sors.»
8. BITTSEI NÁSZÉPÜLET.
Csalódnánk azonban, ha e nagy pompát csupán a vőlegény és menyasszony öröme kifejezésének vennők. Inkább volt az a két főcsalád és gazdag rokonsága hatalmának nyilvánulása, melyet az ország egyéb főurai szeme láttára a vallási és politikai ellenesek daczára; mintegy kihívására kifejteni igyekeztek. Máskép is pompa- és fényszerető főuraink hajlamának ilyesmi egészen megfelelt. Hatalmi állásuk kimutatásához tartozott ez, mit a dús örökösnek, Thurzó Imrének pályája kezdetén érdekében állott feltüntetni. A menyasszony naplójában csak e száraz följegyzés áll: «Az én szerelmes uram elvett engemet tizennégy esztendős koromban, az tekéntetes és nagyságos Thurzó Imre uram ű kegyelme pedig volt husz esztendős ember. Volt az lakodalmunk az 1618. esztendőben szent Márton napján Király-Helmeczen.» Ehez egy jelentőségteljes észrevételt csatol, mely világot vet benső kedély életére: «Kénytelen voltam az színmutatásra, de szivemben igaz pápista voltam». A legerősebb vallásos élet, a kitörő buzgalom nyilvánításai mellett sokszor látjuk, hogy az alárendelteknél és kiskorúaknál, vagy gyönge nőknél sokáig alattomban és titkosan lappang az elfojtott vallásos meggyőződés, de mihelyest alkalma nyílik, azonnal hatalmasan tör ki és tevékenynyé válik.
Épen Nyáry Krisztina lakodalmával egykorúlag történt, s egymás mellett beszélik is a kor történetírói,* ifjú APPONYI JÁNOS hasonló történetét. Apponyi János régi főuri és buzgó protestáns családnak volt ivadéka, fia a szintén protestáns Apponyi Balázsnak, ki vallása ügyét kiadott művével, a Zsoltárok paraphrasisával igyekezett szolgálni. Váratlanul a szülei házból elmeneküle, szent ferenczi szerzetes lett, s a Fehérhegységben, a nahácsi erdő mélyében, barlangba rejtőzve, imádság közt önmegtagadással folytatta napjait a magányban. Midőn szülei nyomára jutának és haza vivék, másnap elhúnyt. Életszentségén fölbuzdulva, családja és rokonai is áttértek s a helyen, hol ajtatoskodott, keletkezett a nahácsi magányban a maig is fönnálló szent Katalin egyháza és kolostora.
L. TIMON, Annal, rer. Hung. kézirata I. 147. ad a. 1618. és KAZY,
Így ápolhatta titkon szivében Nyáry Krisztina is családja, szülei és férje ellenére a katholikus vallást, minek egyelőre semmi jelét sem adta; ellenkezőleg, csendesen és nyugodtan, ha nem boldogan és megelégedetten, legalább teljes megadással viselte sorsát. – Megszokhatta volt már otthon ezt anyja és mostoha nénje Telegdy Anna mellett, kik a protestantismusnak az erőszakoskodásig buzgó hívei valának. Most férje és anyósa körében ugyanazon sors érte. A különbség csak az volt, hogy amazok Kálvin, ezek Luther vallásfelekezetének voltak föltétlen hívei, sőt akkor leghatalmasabb pártfogói. Miután Thurzó György nádor, a család feje, elhúnyt, a lutheri vallás védelmének feladata egyenesen özvegyére és Imre fiára maradt. Mindketten lelkesen föl is karolták azt. A férjével váltott levelezéseiből ismert gyöngéd érzelmű nő férfiú-erélyt fejtett ki azontúl vallásfelekezete ügyeiben. A család árvai levéltárában* számos levele őriztetik, melyeket vallásfelekezete ügyeiben annak papjaival váltott. Tetemes összegekkel segélyezte a hozzá folyamodókat, védte és menedéket nyújtott az állomásaikról elűzötteknek, másoknak munkáit adta ki, pöröket folytatott Eszterházy Miklós és neje ellen, hogy zsolnai jószágokból a protestáns prédikátorokat kiűzték. De ő maga azért hasonlóan járt el. Fiával, Imrével együtt kényszeríté árvai és más uradalmai kath. jobbágyait a lutheri istentiszteletre, megbirságoltatta azokat, kik a katholikus templomba járni merészkedtek.* Fia, Thurzó Imre, nem kevésbbé buzgólkodott felekezete emelésében. Az 1617. évben nagy ünnepélyt rendezett bicsei kastélyában a hitújítás első százada megülésére. Számos főur s egyházi férfiú sereglett ekkor vendégszerető házánál össze. Az egyházi szertartás mellett három napon át énekkel, zenekarokkal, játékokkal és nagy vendégségekkel tartotta meg a nagy évfordulót.*
Fasc. 198. nro, 174. kk. ll.
Részletesen előadják mindezt az 1619-diki országgyűlési sérelmek közt a «Gravamina, quae Status Cath. proponit.» Acta Diaet. 377–99. ll.
TIMON, i. h. I. 136: l. Emesricus Thurzó mense Novembri (1617) triduo, quod feriatum esse voluit, Bitcsae, ubi domicilium cum Lanio habebat, cantibus, symphonia, epulationibus et ludis praesentibus et complaudentibus frequentissimis viris nobilibus laetitiae signa dedit. – Prágainak Thema saeculare Heidelbergben Parcus elnöklete alatt kiadott alkalmi iratába felsoroltatnak mindezen családok nevei. És habár Timon előbb i. h. ellenében nehányat kifogásol, és felsorolja a többi kath. családok neveit is: mégis csak megáll az hogy az ország főbb családai, alig nehány kivétellel, ha nem is teljesen, de legnagyobb részt a hitujítás hívei voltak.
Ugyanekkor megkezdette volt Thurzó Imre a protestánsok közt ama mozgalmat, melynek a felekezetek egyesülésére kellett volna vezetnie. A hitújítás élén állott nevezetesb prédikátorok, Alvinczy, Gönczy, Samarjay stb. lutheristák és kálvinisták igyekeztek őt ebben elősegíteni. Hogy e vallásegyesitési igyekezeteit ép úgy nem kísérte siker, valamint hasonló igyekezetek másutt, kedvezőbb körülmények közt megkísértve sem sikerültek soha, – ez nyilván magában a tárgy lényegében találja indokát. A protestantismus szabad vizsgálati elvénél fogva a felekezetek, hol ezeket nem szüntette be az államhatalom, nem hogy egyesültek volna, hanem ellenkezőleg, hol szabadabb és mélyebb vallásos életnek örvendhetnek, végtelen árnylatokig oszlanak és szakadoznak szét, mint ez Erdélyben is történt.
Thurzó Imre egyébkint a súlyt inkább az államférfiúi pályára látszott helyezni, hogysem a vallási ügyekre. Ifjan lépett föl a közpályán. Még 1616-ban, midőn Bethlennek az erdélyi fejedelemségtől megfosztására törtek a magyar államférfiak, a fejedelemségre jelöltek közt említék Thurzó nádor Imre fiát is.* Bár ez csak korai combinatio volt, Thurzó Imre nagy hivatásának teljes tudatával birt. Nagyravágyása egész szenvedélyével ragadta őt a közéletre. A nyilvános országos szereplés már-már az ifjura nagyobb csáberővel hatott, mint neje szerelme, s a családi, házi élet csöndes örömei, melyek után atyja országos fényes pályája és legsürűbb teendői közt is annyira epedett, mint ezt nejéhez írt levelei tanusítják.
A pápai diplomatiai jelentésekben Borghese bíboros, római államtitkár levelezése a bécsi nunciussal 1615. máj. 9. L. FRAKNÓI Pázmány, I. 620. l.
THURZÓ IMRE LEVELE ANYJÁHOZ.
BITSE 1619 SEPT. 9.
Eredetije az árvaváraljai levéltárban.*
1. Isten minden jokkal aldgia megg Nagodat;
2. En, edes Aszoniom Aniam, magiarul irtă az Nenemnek.
3. es Sogoronak; Nagod leueletes oda küldeöttem Bornemisza
4. altal; Daroczit kültem Pruszkira, czudalkozo, nem
5. tudnak szot fogadni, azth tudgiak hodgi Intradat
6. kell jarni az haboruban. Vifalusine levelet
7. megg olvasvan, Nagodnak megg küldettem; Nagod
8. jo akaratia mitth czelekeszik Nagod; eleg emberseges
9. ember az jo Aszoni, Attiankfiais, tczak Nagodnak
10. ne ledgien neheztelesere, es valami monta, monta,
11. felesegenek keserüsegere, nekem bumra; ne tamadgion
12. ha sok Aszonj leszen lethavan; tudgia Nagod menni
13. buja volt Nagodnak az haboruban; Igen banna bizoni,
14. ha felesegemnek valami bantasa esnek, el sem szenved-
15. hetnem, tudo Nagod ollj jo akaro Aniam, azth
16. czelekeszi Nagod az mi legg job. Keölt Bittcze
17 9 7bris Anno 1619.
18. Nagodnak
19. szofogado szolgalo fia
20. telljes eleteben
21. Groff Thurzo
22. Imre m. ppria
Thurzó Imre alig hogy nejét haza hozta, s a fényes lakadalmi ünnepségek véget értek, azonnal kora nagy politikai actiójába vetette magát. Az 1618. évi király- és nádor-választó országgyülés nagy izgalmaiban előkelő része volt; tárgyalásairól naplót írt; a forrongó ellenzéknek élére állott, mely a katholikus, és királyi párti szónokok beszédeit e fenyegető felkiáltásokkal: «ki kell dobni az ablakon!» lehurrogatta. Ezzel nyilván a prágai fölkelők által véghez vitt merényletet, ha nem is javasolta, de erre való hajlámát kimutatta. – Pázmány beszédében egyenesen Thurzó Imre ellen fordult, intette őt és társait, szűnjenek meg rosz szolgálataik által továbbá nehézségeket és zavarokat okozni. Thurzó szenvedélyesen válaszolt. A heves vitának Forgách vetett véget, buzgón támogatva Pázmányt.*
Az országgyülésen Pozsonyban jelenlevő pápai uditore s a florenci követ jelentései 1618. április-junius havában. L. FRAKNÓI-nál Pázmány, I. 624–8. ll.
Ellenzéki vezérszerepe egyébkint legkevésbbé sem akadályozta Thurzó Imrét abban, hogy a megtörtént királyválasztáskor az udvarnál is állásából kifolyó kötelességének eleget ne tegyen. A királynak az esztergomi érsek által adott ebédnél az ország zászlósai és főurai közt Thurzó Imrének jutott a szerep, hogy asztal után a mosdó tálat és kannát tartva, a király kezére vizet öntsön.*
TIMON, Annal. reg. Hung. kézirati köt. I. 144. l. Antistes Strigoniensis recens declaratum regem, in convivium adhibuit, manibus aquam dante Emerico Thurzone.
Pedig az ellenzék élén már ekkor megkezdette volt a fellázadt protestáns csehekkel való szövetkezést, kiknek követei Pozsonyban az országgyűlésen megjelenvén, ügyök mellett erősen izgattak. Azóta titkos értekezletek folytak. Csakhamar életre-halálra szövetkezett a mozgalommal Thurzó Imre. Násza után alig egy-két hónapot töltött ifjú hitvese oldalán; majd 1619 tavasz nyiltával a rajeczi fürdőbe vitte gyöngélkedő nejét. A mai jelentéktelen fürdő akkor a felvidék főurai és nemesei által látogatott hely volt. Zárt, szűk völgyben, magas hegyek közt, Thurzó várai: Litava és Hricsó közelében levő hővizeit a nádor neje és családja gyakran használta. Nyáry Krisztina ezen elszigetelt helyen cselédjei társaságában a házi nők gazdasszonykodásával töltötte az időt. Gombát szedett és szárított, a hideg hegyi patakokban pisztrángokat fogatott és ajándékul küldözé anyósának, Czobor Erzsébetnek. Május 9-étől fogva egyre olvassuk innét leveleit. Az ifjú nő panaszkodik bennök gyönge egészségéről, hogy «a gyomorfájás igen uralkodik rajta». Anyósa virággal viszonozza ajándékait, egészségi állapotáról tudósítja és újabb értesítéseket kér tőle.
9. RAJECZI FÜRDŐ.
Czobor Erzsébet leveleinek egész köteteit ismerjük, melyeket éveken át férjével, Thurzó Györgygyel váltott. Legegyszerűbb kifejezései ezek a női hűségnek és szeretetnek, miben azonban férje levelei még felülmulni látszanak neje gyöngédségét. Ennek finomabb kifejezésére irásban neje úgy se volt képes, mert az írnok tollába mondogatta érzelmei egyszerű kifejezéseit; vagy egészen rábízta, hogy ő fogalmazza azokat. Csak később férje szerelme és hogy vele levelezhessen, biratta rá, hogy írni tanult.
NYÁRY KRISZTINA LEVELE FÉRJÉHEZ, THURZÓ IMRÉHEZ
LIETAVA 1620
Eredetije az árvaváraljai levéltárban.*
1. szolgalatómot Aianlom Kedk mint szerel
2. mes lelkem Vramnak Istenteol kiua
3. nok Kedk minden lelki es testi
4. sok iokat nag bolgodul meg adatni
5. Edes sziuem Vram mi Istenek hala
6. io egeszsegben iutotuk ide litovara ma
7. az koscisbais betertuk unt Asionyom u
8. Nagsaga meg firedeit de en nem
9. az gonoz utakoni igen iol iütenk
10. de Szent Kereztre háloni mentuk
11. edes sziuem Vram Czak imar Kd
12. felől halhasak minden iot czak
13. azt kiuanom az Ked húga az
14. kis Aszoni uelem egut Aianla szolga
15. latiat ezel az Vr Istenek oltalmaba
16. Aiánlom Kedet tarcsa meg Isten
17. szok esztendeig io egeszsegben Kedét
18. köt litouan ma szeredani 1620
19. Kedk igaz szibul szolgal
20. mig el az Ked io akaroia
21. Niari Christina mp
A nőnevelés akkor teljesen el volt hanyagolva, valamint másutt, úgy nálunk is. Míg a renaissance korszak előkelő, magasabb nevelésú, büszke hölgyei olykor majdnem a férfiak miveltsége színvonalára emelkedének, most a török hadjáratok s polgárháborúk e korszakában bekövetkezett hanyatlás ez irányban is minden felé mutatkozott.
Főrangú hölgyeink közül kisem foglalkozott többé a classicus nyelvekkel és írókkal, sőt legtöbben az írással és olvasással sem. Az ország két elsőrangú hölgyéről, két, egymásra következő nádor nejéről ismeretes, hogy se Thurzó Györgyné, se Forgách Zsigmondné nem tudott írni. Egész szellemi életöket és figyelmöket legfölebb még a vallási viták vették igénybe. A női bensőség egész szenvedélyével ragadták meg ezeket. Felolvastatták és megmagyaráztatták magoknak papjaik és prédikátoraik által a vallási támadó és védő iratokat. Buzdították és jutalmazták a polemizáló iratokat. Folytatták ebben és támogatták férjeik igyekezeteit; sőt náloknál azután nagyobb erélyt és buzgóságot, engesztelhetetlen szellemet és szenvedélyesebb tevékenységet fejtettek ki. Ilyen körben nevelkedett Nyáry Krisztina. Annál feltünőbb az ő ellentétes jelleme. Az ő csendes és nyugodt kedélyében mély bensőség mutatkozik. Titkolva őrzi szivében a hitet, melyhez anyja és anyósa ellenében ragaszkodik. Míveltsége is magasabb fokot mutat; már ifjú korában meglehetős csinosan ír és jól fejezi ki magát. Alig lehet kételkednünk, hogy e jobb nevelését vallási meggyőződésével együtt titkosan csöpögtette belé valamely katholikus nevelője vagy nevelőnője. Később is vallásos érzete sokkal nemesebben nyilatkozik, mint akár anyjáé, akár anyósáé. Az ádáz hitvitákban kedvét nem leli, keveset is érdeklődik irántok; inkább találja örömét magasb ájtatossági művek olvasásában, bensőbb hitösztöne és emelkedettebb hitérzete ezek pártfogásával foglalkozik. Eszményi emelkedettség nyilatkozik csendes, hallgatag lényében.
De a körnek, melyben a kiskorú hölgyet találjuk, hatása alól nem szabadúlhat. Gyermeteg leveleiben az az apró kedveskedési, gazdálkodási gond nyilatkozik, mely anyósa s annak férje Thurzó György nádor egyhangú leveleit jellemzi.
A magára hagyott nőnek a következő hónapban látogatására jött anyja, kinek társasága pótolta férje hoszszas elmaradását.
10. HRICSO VÁR.
