II.
II.
11. RÉSZLET A BITTSEI PALOTÁRÓL.
Thurzó Imre a politikai pályán. Szövetkezés Bethlen Gáborral. Felső-Magyarországi támadás. Bethlen és Thurzó. Nyáry Krisztina önfeláldozása e mozgalmak közt. Levelei. Thurzó Imre hadvezéri szereplése: Bethlen diadalmas hadjáratai. Beszterczei országgyülés. Thurzó nejét és anyját Lietavába viszi. Thurzó Imre haza jön nejéhez. Leánya Erzsébet születése. A keresztelő. Bethlen Gábor mint keresztapa. Thurzó meghasonlása Bethlennel. Bouquoi. Nagy-Szombat bevétele. Örzsike betegeskedése. Thurzó Imre halála. Nyáry Krisztina elválása anyósától.
THURZÓ Imre amint fürdőre vitte nejét, sietett Pozsonyba az országgyülésre, mely május vége felé megnyílt. E percz óta Thurzó Imre átadta magát egészen a politikának, és családi élete annyira háttérbe szorúlt, hogy két éven át, idegen földön bekövetkezett halála napjáig alig töltött huzamosb időt háza tájékán, s ekkor is egészen igénybe vette politikája.
Csehország már a mult év óta nyílt lázadásban volt. A magyar országgyülés egész folyama alatt nyiltan vagy titkon a csehek ellen vagy mellett érdeklődött. A követségek egyik féltől a másikhoz egyre jártak-keltek, hogy a közeledést elősegítsék. A protestáns ellenzék nem állhatott sokáig a szövetségnek ellent. Thurzó Imre, az ellenzék élén a protestánsok sérelmei orvoslását követelte, mire a kath. rendek még nagyobb sérelmekkel léptek elő. A hosszúra nyúló vitatkozások eredményre nem vezethettek, sőt a kölcsönös vallássérelmek fölhordása mind nagyobb elkeseredést szült. Az ellenzék az országgyűlésen kisebbségben maradván, azon kívül keresett segélyt. Még az országgyülés vége előtt titokban létre jött a magyar ellenzék s a cseh és morva fölkelők közt a szövetség. Létesítésében az alig husz éves Thurzó Imrének volt legnagyobb része. Hogy melléje álljon, nem kis habozás után rászánta magát nagybátyja, Thurzó Szaniszló is. Bevonták számításukba kétségkívül kezdet óta Bethlen Gábort is. Számítottak hadaira; hogy ezekkel a szövetség s a protestáns ügy élére áll. De az eszélyes fejedelem, ki épen az imént egyezkedett ki a magyar kormánynyal, nem mutatott nagy kedvet a nyílt csatlakozáshoz. Ámbár kéz alatt Prágában épen úgy, mint otthon, mindent előkészített volt, s a magyar ellenzékkel is föntartotta összeköttetéseit. A magyar ellenzék fölkereste őt leveleivel és személyesen; nála jártak Zmeskál és Thurzó Szaniszló. De Bethlen nem nyilatkozott határozottan, a miért Thurzó sem számitott reá biztosan.
12. THURZÓ SZANISZLÓ ALÁIRÁSA.
Bethlen Gábor az ő követeitől, kik titkon jártak Prágában, tudta meg Thurzó Imre szövetkezését a csehekkel. Előmutatták nekik Thurzó Imre és más magyarok leveleit; értesítették, «hogy a két Thurzó urak legnagyobb ellenségei ő felségének s azután az többi evangelicusok», és «Kegyelmedet» – írja Bethlen egyenesen Thurzó Imrének – ebben bizonyosan értem legfőbb oszlopnak lenni.» Mire idején látta, hogy előttök nyilatkozzék és személye körül egyesítse őket. Tudatta tehát velök a csehekkel való tárgyalásait és azon ígéretét, hogy – mint írja – «valakit az magyar nemzet királyának választ, ők (a csehek) eligálják (megválasztják) magoknak s így egy főtől akarnak függeni. Engemet kéretének, hogy semmit ne késsem, hanem bátorsággal induljak Pozsonyhoz, ott semmi difficultás nem leszen a dologban». Valamint értesülve van már, mint irja, «hogy együtt értenek velök (a csehekkel) Thurzó uramék, Batthyáni, Nádasdy uramék, Révai uram és sokan többen»; míg Rákóczy György, Szécsy és mások úgy is egyre hívták föl segélyét.*
SZILÁGYI, Bethlen polit. levelei, 119. 1619. aug. 18. és 19. Rákóczy és Thurzó Imréhez írt leveleiben.
De e terv a titkos szövetség takargatott készületei miatt még az esetre is elkésett volna, ha biztosan lehet vala arra számítani, hogy a Pozsonynál hadaival megjelenő Bethlent az országgyülés királynak megválasztja, mely esetben a csehek is készek lennének őt megválasztani királyokul. A föntebbi levél keltekor ugyanis, augusztus 13-án a pozsonyi országgyűlés bezáratott; pfalzi Frigyes pedig augusztus 27-én Csehország királyának megválasztatott.
A cseh pünkösdi királyság számos jelöltje közt, kezdve Keresztély dán királytól egész Savoya fejedelméig, valóban Bethlen Gábor is fölemlíttetett, anélkül azonban, hogy a választásnál tekintetbe jött volna.* A nagy történeti és hagyományos eszmének, hogy a magyar és cseh királyság koronája egy uralkodó fején egyesíttessék, mint azt a XIV. század óta a luxemburgi és Jagello-dynastiák egyesíték, nem lehetett termékeny talaja az idegen irányú mozgalomban, melynek czélja a külföldi német protestáns ügy uralkodóvá emelése és diadala volt. Ha mégis Bethlen előbb egyesül vala az ellenzékkel, és még az országgyülés vége előtt megjelen hadaival Pozsony előtt, hogy ott magát magyar királylyá kikiáltathassa, mint ezt nehány hónap mulva sikerült elérnie; és ha a cseh felkelők szorongatott seregeivel egyesülvén, sikereket tud vala fölmutatni az osztrák hadak ellenében: lehet, hogy ez úton elnyerte volna a cseh királyságot. Igy azonban elmúlatva a kellő pillanatot, mindezzel elkésett.
L. GINDELY, Gesch. des böhmischen Aufstandes. II. 227. l.
Másrészt Bethlen s az ellenzék tervei és előkészületei már annyira haladtak, hogy visszalépésre többé gondolniok nem lehetett, noha Bethlen csakugy, mint Thurzó Imre nagy óvatossággal jártak el mindenben, és igyekezetöknek teljesen sikerült a kormányt tévutra vezetniök. Igy Thurzó Imre még julius 3-án lekötelező módon biztosítja Lipót főherczeget külön levélben hűségéről.* Hasonlón Bethlen Gábor Forgách Zsigmond nádorhoz írt levelében kívánja, hogy Isten «ő szent felsége ő felségének (a királynak) győzedelmes szerencséjét árulói (a csehek) ellen – naponkint öregbítse, s adjon oly győzelmet ellenségei ellen, a minéműt kíván». Elárulja, a csehek neki mit írtak, s hogy majd megküldi az actákat és megüzeni, milyen mediumokkal és stratagémákkal fognak élni. Sőt Dóczy főkapitányhoz írt leveleiben seregei gyüjtését azzal igyekszik indokolni, mintha azokat a készülődő török ellen a magyar király mellett, sőt ennek netalán segítségére a cseh fölkelők ellen készítené elő.* Ily «dupplex practica és stratagema» palástja alatt, mint hitegetéseit önmaga nevezgeti, Bethlen alattomban teljesen fölkészűle a cseh szövetségesekkel közösen megindítandó hadjáratra, midőn a cseh királyválasztás megejtetett. De e személyes sérelem és mellőzés daczára sem lehetett visszalépnie. Másrészt a cseh király választása által consolidált s a nagy európai szövetségre kilátást nyujtó állapot biztosabb reménynyel kecsegtethette Bethlent, hogy a magyar királyságot annál könnyebben nyerheti el.
Levele az innsbrucki helytartóság levéltárában 1619. jul. 3-áról, és ugyanott Althan tábornok levelei Lipót főherczeghez jul. 30-áról GINDELY-nél, i. h. II 256. l.
Dóczy levele Ferdinándhoz 1629. jul. 20. GINDELY, i. h. II. 264. l. – KATONA, Hist, XXX. 219. l. – LOTTICH. Ker. Germ. IV. 101, l. – FRAKNÓI, Pázmány, III. 354 l.
Most már csak a szövetség segélyezésének föltételéről, Bethlen hada költségeinek a szövetségesek által való biztosításáról s a magyar elégületlenek hadaival való támogatásról lehetett szó.
Mindkét ügyben ezentúl leginkább Thurzó Imre támogatását és szolgálatát vette igénybe. Mint levelében megirá, hogy őt legfőbb oszlopának tudja ez ügyben, úgy valóban neki jutott egyike a főszerepeknek az egész háború alatt. Bethlen sürűn, sokszor naponkint kétszer is fölkeresi őt leveleivel. Thurzó Imre viszont Bethlen követeit a csehekhez trencsényi birtokairól Szilézián át kísérete alatt küldi Prágába. Ő szervezi a felső megyék fölkelését. Alighogy az országgyülésről haza jött augusztus vége felé, meg se pihent, hanem egész szeptember havában járt-kelt, hogy a fölkelést szervezze.
Otthon jóformán föl se melegedhetett, máris távoznia kellett. Haza vágyódott ugyan sokszor, de tevékeny ambitiója nem hagyta nyugton. Az ez idő tájt anyjához írt leveleiben panaszkodik, hogy hazulról nem vesz hírt, neje sem ír neki. Neje egyszerűen mentegeti magát: «Édes, szerelmes lelkem, uram, hogy asszonyom ő nagysága mondja üzenetét, hogy Kegyelmedről elfeledkeztem, hogy nem írok;» kéri, ne vegye azt megfeledkezésnek. De valóban úgy látszik, a fiatal nőt mélyebb érzés még se vonhatta férjéhez; mert amint férje szemrehányásai ismétlődnek, Krisztinának nincs egyéb válasza, mint hogy imádkozik érette és reméli, hogy imádsága foganatos lesz Istennél, s úgy viseli magát, hogy neki örömet szerezzen és nem bánatot.* Az ifjú nő gyermeteg érzésében inkább félelem nyilatkozik a veszélyes vállalkozás miatt, melyre férje magát adta, és megnyugtatni kívánja, hogy ne aggódjék miatta, övéi miatt. Máskép kétségtelen, hogy családja, anyja, neje s anyósa a felkelés részén állottak. Bethlen mindenre kiterjedő szokásos figyelmével megkereste az asszonyokat is. Tudta, mekkora befolyással bir fiára Czobor Erzsébet, és hogy mily lelkes híve, mondhatni feje a lutheri vallás-felekezetnek. Megkereste tehát külön levelével, ajánlva neki a fölkelés ügyét. Ép oly régi viszonyban volt Thurzó Imre anyósával, Várday Katával, özvegy Nyáry Pálnéval. Midőn a brassai csata után Erdély elveszett, s a Vaskapunál a menekülők utolsó csapata is vereséget szenvedett, s Bethlen is török földre meneküle, Nyáry Pál volt, ki őt visszatérésre igyekezett birni, és akkor még a király pártján levén, tárgyalt vele az amnestia iránt.* Azután Várday Kata a fölkelés táborába vitte férjét, Nyáry Pált is, és mint a reformatiónak buzgó híve, a Bethlen fölkelésének annyira megörült, hogy rögtön, amint leányától Bicséről haza ért Várdára és megérté, hogy veje mily erős oszlopa Bethlen vállalatának: hadaival azonnal megindult és hozzá folyamodott bonyolult régi pörös ügyeiben, remélve, hogy vallásfelekezete pártjának győzelme által Bethlennél rövid úton is rögtön czélját érheti. Bethlen tapintatosan visszautasítá ugyan a kérelmező Nyáry Krisztina anyját és magán ügye eldöntését; «nem avégre indultunk meg, – irja Várday Katának, – hogy most idő előtt efféle egyenetlenségeket igazgatnánk, hanem – – hogy édes hazánknak, nemzetségünknek régi szabadságára nézendő dolgokban és megmaradására szolgálhatnánk.» Biztatja, hogy mint atyafiak Melythékkel egyezzenek ki, és biztosítja, hogy majd rendes úton «mit a közönséges igazság előnkbe mutat, abból Kegyelmednek szeretettel kedveskedünk.» Özvegy Nyáryné Várday Kata egyelőre meg volt elégedve; s úgylátszik, sokat épített e mellőző ígéretre. Megküldötte leányának Krisztinának és vejének Thurzó Imrének a választ, hogy ügyét sürgessék.*
A levelezések 1619. szept. 14. és 16. napjáról az árvai levéltárban. M. csomag 99. és 100. sz.
SZILÁGYI SÁNDOR, Bethlen polit. levelezésében.
Bethlen polit. levelezései, i. h. 130. l. A levél Thurzó Imrének Bethlennel való levelezései közt maradt fenn a köpcsényi levéltárban.
13. NYÁRY PÁL ALÁIRÁSA.
BETHLEN GÁBOR FEJEDELEM.
Bethlen fölkelésével a család érdekei tehát csakugy, mint vallásfelekezeti állása, szoros összeköttetésben voltak. Egyelőre azonban Thurzó Imre félretévén minden családi érdekeit, egyedül a fölkelés ügye megindításában fáradozott. Bármily lázas tevékenységet fejtett ki, Bethlen erejének és gyorsaságának mindez nem felelt meg teljesen. Minden újabb levele hozzá újabb sürgetés, intés, zaklatás és szemrehányás, bármily lekötelező hangon volt is az írva. Az elhatározott, gondját mindenre szétterjesztő, mindent megvigyázó fejedelemnek, mindig volt inteni valója határozatlan, ingatag, késedelmes, kevés áldozatra kész pártvezérei s így Thurzó ellenében is, noha ő volt valamennyi közt a legelszántabb, ifjúságánál és ambitiójánál fogva leglelkesebb párthíve. Hanem ép ez ifjusága miatt a hadsereg szervezésében, összetartásában és vezetésében a legkevésbbé tapasztalt is. Halljuk, hogy mindenütt ott van a tanácsban, a hadak élén, vezérszerepet visz, a fejedelem nagy gondot fordít reá és szolgálata megtartására. Leveleivel tudósítja őt mindenről, beavatja mindenbe. De nem hallunk semmit affelől, hogy hadai élén nagyobb actiót fejtett volna ki. Bethlen azért egyre sarkalja a fiatal főurat. Majd hízeleg neki, majd kecsegteti hadak küldésével és feljövetelével, majd félve inti, nehogy félrevezessék és elpártoljon tőle. «Szorgalmatosan vigyázzon magára – írja – oltalmazza felérkezésünkig magát az pápista csalárdságtól, nekik sok stratagemájok van.» Majd szivére köti, hogy «ha állapotunkat életünkkel együtt koczkára vetettük, együtt sütnék a pecsenyét velünk.» Majd meghatalmazza, hogy az ország báróit és nemeseit, a megyéket és városokat a fejedelem iránt hűségre fogja; őket ígéretekkel s adományokkal igyekezzék megnyerni. E végett fölhatalmazza az egyházi javak, az apátságok, prépostságok és monostorok birtokai, vagyona lefoglalására, hogy azokat az egyesek, hatóságok és községek megnyerésére pártja híveinek adományozhassa.* Mind ennek daczára a készületek habozó lassúságával, Thurzó eljárásának eredményével nincs megelégedve.
L. Bethlen levelezéséti. i h. 121–143. ll. és Thurzó titkára, ZÁDOVSZKY naplóját KATONA, i. h. 227. l.
Egyre sürgeti, majd megint dicséri és kecsegteti, vagy szemrehányásokat is tesz neki.
A hadgyakorlat nagy mestere hasztalan kivánt a fiatal és hadban tapasztalatlan Thurzó Imrétől ügyes hadcseleket, minőket ő tett volna. Belátta, hogy nem hagyhatja magára, és saját derék hadából kiválogatott könnyű lovas csapatokat küldött Thurzó Imrének, egyik kipróbált lovas hadnagya, Petneházy István vezérlete alatt.
A mint Bethlen derék hadával Liptón, Turóczon és Nyitrán át közeledik, mind sürübben jönnek a parancsok. Állomásról-állomásra tudósítja. Meghagyja neki, hogy érkező hada elébe «háromszáz hámvonó lovat szerezzen, hogy a lövő szerszámot és hadszekereit segítsék által vontatni». – Ezalatt Petneházy október 2-án megérkezett seregével. – Thurzó Imre a Bicsére látogatóba előre jövő hadnagyokat nemcsak fényesen fogadta családja körében, és nejével együtt gazdagon megvendégelte palotájában, hanem ez alkalommal a Thurzók dús kincstárából az ily alkalomra szokás szerint az asztalra felrakott arany és ezüst serlegekkel megajándékozta a hadnagyokat.
Október 4-én Petneházynak Bicsén átmenő seregével Thurzó Imre egyesíté négy zászló alatt összegyűjtött lovas és gyalog hadát. Aztán anyjától és nejétől búcsút véve, megindúlt a sereggel Bethlennek Nagy-Szombat felé érkező táborába: Nyáry Krisztinát tehát rövid viszontlátás és együtmulatás után táborba szálló férje hosszú időre ismét elhagyta.
Bethlen, alig hogy megindúltak Thurzó zászlóaljai, máris rendeletet küldött október 5-én, hogy Rédey hadaival csatlakozva, a confoederatusok segítségére menjen. De Thurzó bevárta a közeledő Bethlent, és október 8-án a felvidéken már beállott fagy által csuszóssá vált úton hatvan lovast véve maga mellé, Koritnóról Galgóczra nyargalt, hogy a fejedelemmel találkozzék: Bethlen örömmel fogadta és megvendégelte. A szövetséges cseh hadak odaérkezett küldötteivel mindjárt tanácsot is tartottak, és másnap valamennyien Nagy-Szombatba mentek, hol Bethlen egyelőre hadi szállását felütötte.*
Az előbbi adatok Thurzó Imre titkárának, ZÁDOVSZKY-nak naplójából i. h. Az utóbbiak Bethlen polit. levelezéseiből, i. h.
Ezzel a késő ősz és bekövetkezett téli időjárás daczára megkezdé a fejedelem szokott gyorsaságával és erélyével a diadalmas hadjáratot, mely csakhamar Pozsony kapuit megnyitá előtte, a nádort meghódoltatá, a koronát kezébe adá, a német hadakat megszalasztá, saját seregét a Dunán túl Sopronyig s Ausztriában Ebersdorfig Bécs elé vivé, egyidejűleg összehívá a pártjabeli országgyülést, mely nem késett őt fejedelmének elismerni.
Thurzó Imrének mindebben tevékeny része volt, noha személyes vitézségéről, hadi tetteiről és műveleteiről keveset hallunk. Egyideig Bethlen táborában van, aztán Morva felé a csehek segítségére utasítja őt a fejedelem.
E tevékenységben folyt le a hadjárat és országgyülés közt Thurzó Imre élete, távol magára hagyott nejétől és családjától. Csak az országgyülés bezártával, a fegyverszünet megkötése után, a mint Bethlen visszatére Kassára, érkezett Thurzó is haza anyjához és nejéhez Bicsére. Ekkor azonnal a nagy és fényes lakodalom készületei vették igénybe, melyeket Thurzó Katalinnak Thökölyi Istvánnál Bicsén 1620. márczius 1-én tartott menyekzője igényelt. Egy-két nap múlva azután, márczius 4-én, már meg Kassára indúlt, hol Bethlen a 10-én oda érkezettel és pártja főbb híveivel gyülést tartott. E gyülésből Thurzó Imre újabb küldetést vett, hogy Prágában Frigyes cseh királylyal a szövetséget megkösse; ugyanott Frigyes újonszületett gyermekét Bethlen Gábor nevében keresztatyáúl keresztvízre tartsa; egyuttal megbízást nyert az országtól, hogy huszezer forint ára ajándékot vegyen ott a porta számára.
Útjában márczius 22-én Bicsére tért be egy napra, hogy anyjával és nejével találkozzék. Prágába márczius 30-án érkezett követtársaival, Bossányi Mihálylyal, Magdeburg Joákimmal és titkárával, Závodszkyval. A cseh fővárosban nagy pompával fogadták Bethlen fejedelem s a szövetséges Magyarország követeit. Másnap volt a királyfi keresztelése. Thurzó Imre tartá karjain a kisdedet, ki Robert nevet nyert. A keresztelő után, fényesen fogadták az udvarnál, mely alkalommal átadta a fejedelem küldötte ajándékokat: a királynak egy pompás ázsiai fehér mént dús keleti szerszámmal, keresztfiának drága keleti turkiszekkel diszített kardot, a királynénak többrendbeli keleti értékes kelméket és szöveteket, himzéssel ékesítve. Az ünnepélyt Thurzó Imre tiszteletére adott ebéd fejezte be.
A következő napokon megkezdődtek és hosszasan folyták a szövetség megkötése fölötti értekezletek. Az egyesség létrejövén, a szövetségi okmány a hó vége felé elkészült, s átadása újabban nagy ünnepélyességgel ment véghez. Thurzó Imre a várba vitetett, s a megelőző végértekezlet megtartása után két órakor délután fényes isteni tiszteletre sereglettek össze a szövetkező felek. Ez énekkel vette kezdetét, mely után Sculteti Ádám egyházi beszédet tartott. A beszéd befejeztével a Magyarország által kiállított szövetségi okmány olvastatott fel a király előtt, ki az egyház szentélyében felállított trónon foglalt helyet, Csehország rendei s a szövetséges tartományok teljhatalmú követei által körülvéve. Aztán fölolvasták a cseh szövetségi okmányt, melyet a magyarral, kézből kézbe-adván, kicseréltek. Az előbbit a cseh királynak nyujtá át Thurzó, az utóbbit Thurzónak a cseh király, aztán egymásnak kezet adva, fogadták annak megtartását; mire a sz. Ambrus hálazsolozsmája, a Te Deum eléneklése következett. – Végre április 27-én Thurzó bucsú-tiszteletét tette nagy ünnepséggel Frigyes királynál és az alkalomra összegyűlt rendeknél, másnap elutazott, magával vivén a rendék rendeletére a prágai iparosoknál összevásárlott számos aranyozott és ezüst serlegeket, díszedényeket a portára küldendő ajándékul.*
ZÁVODSZKY, i. h. 671–3. ll.
Május 4-én érkezett Bicsére ismét egyszer nejéhez. Bethlen is üdvözölte ez alkalomból küldötte és levele által, hogy «az Ur Isten jó egészségben házához, szerelmesi közé». De most is nem igen hagyta őt otthon pihenni. Egyre jövének, ismét a levelek a legkülönneműbb megbízásokkal és tudósításokkal.
Imre tehát, jóllehet hónapok óta alig töltött nehány napot otthon, most is nemsokára újra elhagyta családját, s már május 15-én Kassára útazott, hogy a fejedelemnek számot adjon követségéről. Kassáról május 21-én haza indúlt és 26-án a táborában Fekete Péter és Nagy Lukács hadnagyok vezérlete alatt küldött lovas segédcsapatokat fogadta. Közben alig időzhetett egy-két napot Bicsén nejénél. A május végére Beszterczebányára összehívott országgyülésre kellett ismét mennie, hova junius 15-én megérkezvén, a Prágából hozott ajándékokat és szövetségokmányt ünnepélyes kihallgatáson rövid szónoklat mellett átadta.
Ezentúl a beszterczebányai országgyülés nagy izgalmai vették teljesen igénybe. Thurzó Imre vezette a pártot, mely Bethlent királylyá választotta, s egyike volt azon öt főembernek, kik Bethlennel s egymás közt élet-halálra újabb titkos szövetséget kötöttek. Augusztus 25-én Bethlen Gábor királynak megválasztatott. Thurzó Imre a trónon ülő, választott királyt az országgyülés nevében és színe előtt szónoklattal köszöntötte fel.
Az országgyülésnek erre bekövetkezett föloszlásával, augusztus utolsó napjaiban Thurzó visszasietett ugyan családja körébe, de csak azért, hogy Bethlen induló hadait és külföldre intézett követségeit fogadja és útba igazítsa, a határon átvonulásokat intézze. Nem volt tehát ismét otthon nyugta; sőt közben családját, anyját és nejét biztosabb helyre kellett szállítania. A bicsei várlak a völgyben, nyílt helyen az útszélen feküdt; csupán vízárokkal és csekély bástyákkal volt erődítve. Ki volt téve mindenfelől a támadásnak, melynek nem soká állhatott volna ellent. Pedig ellen és jóbarát seregei egymásután portyázva, pusztítva és rabolva jártak-keltek a fontos vágvölgyi vonalon. A Ferdinánd által zsoldba vett kozákok hada, Bethlen hadtestei, Balassának, ki most újra Ferdinándhoz pártola, rabló csapatai egyre remegtették a vidéket, pusztították Thurzó birtokait, elfogdosták híveit és jobbágyait.
A hadba távozó Thurzó Imre nem hagyhatta ily bizonytalan helyütt családját. A Vág völgyének hegysége egyes sziklaormain nem messze állottak egymástól várai, Hricsó és Litava. Ide vitte e kietlen rengeteg mélyébe és sziklái közé anyját és nejét. Mind a két zord fészek kisebb hegyi erőd volt, körülvéve magas sziklaszálaktól, melyek mintegy megkövült óriási alakok állottak őrt a vár mellett. Magaslatukon egy őrtorony emelkedett a középen, melyet kisebb lakóépületek és bástyák, a sziklába építve, vettek körűl.
Alig hogy családjával végezhetett, már is szeptember elején vette Bethlen panaszát, hogy immár «egy hete nem hallott felőle, mit csodál szorgalmatos, serénykedő természetéhez képest». Hívja is türelmetlenül az alig nehány napra hazatért Thurzót, hogy jöjjön, ne késsék, mert a hadsereg már várja. Nehány nap mulva tehát a galgóczi táborban van ismét, hova Bethlen pénzt és fegyvert küld.
14. BITTSEI VÁRUDVAR.
A hadjárat ekkor újra megkezdődött. Bethlen seregei diadalmasan nyomultak előre. De mégis elkésett volt. A csehek segélyére küldött had nem érkezett meg idején. November 8-ikán Ferdinánd seregei a Frigyes alatt szövetkezett cseh protestansok hadait megverték. Frigyes megfutamodott, Prága bevétetett és Bethlen magára maradt. E katastrófával a felkelők ügye mind szomorúbb fordulatot vett. Bethlent hódításai közt is pártja vezéreinek ingadozása, majd nyílt hűtlensége és elpártolása előmenetelében megakasztotta. A cseh fölkelésnek leveretése megfosztotta őt a nagyobb siker kilátásától.
Ily körülmények között párthívei szabadúlni kívántak a nagy fáradságot, nagy áldozatokat igénylő és nyugtalanságot, pusztítást és belzavarokat okozó fölkeléstől. A hatalmas magyar dynasták, kik vele Beszterczebányán egyesültek: Rákóczy, Thurzó Imre, Szécsy és Illyésházy, – mind úgy tekinték Bethlent, mint náloknál kisebb parvenut, kivel mint legerélyesebb, legügyesebb és legerősebb hadvezérrel szövetkeztek, hogy felekezetök jogait kiküzdje; abban, amit ki küzdenek, aztán osztozzanak, állásokat, hatalmokat és birtokukat, miket nem éreztek biztosítottaknak, gyarapítsák. De abban, hogy királylyá tegyék, ki nagy, erős államot alapítson, egyelőre nem igen hittek, ha azt magok közt, mint kecsegtetést, mint végczélt megbeszélték is.
15. SZÉCHY GY. ALÁIRÁSA.
Nem csoda tehát, hogy az ily szövetségesek az első szerencsétlen fordulatnál elváltak. Bethlen erélyét mindez meg nem törte, sőt erős elméjét és nagy lelkét még emelte, vagy csak – mint ez leveleiben és tetteiben nyilatkozik – a legfényesb világításba helyezte. Mindenki elhagyá, még a négy legbizalmasabból is alig maradt valaki mellette. Rákóczy hazament «felesége partusára», Szécsy elpártolt tőle, Illyésházy kérte feloldozását hitlevele alól, még az általa annyira szeretett, a lelkéhez oly közel álló Thurzó Imre is ingadozott. Bethlen Rákóczyt hagyta menni, Szécsyt bezárta Murányba, Illyésházyt biztatta, hogy Trencsén várából akaratja ellen senki se vonzza ki; de Thurzót hatalmas szavával visszatéríté a válútról.*
SZILÁGYI SÁNDOR szavai.
Azonban Thurzó Imre is, habár a többinél határozottabb, mint tüzes, heves ifju, ideálisabb híve is volt Bethlennek, nem kevéssé ingadozott. Átvette ugyan egyelőre a fehérhegységi hadtest vezérségét, megkezdette vele a csatározásokat; de egyszersmind elkezdte a békét is sürgetni. És haza ment feleségének, Nyáry Krisztinának, hívására. Neki is csak azt írta Bethlen, mit Illyésházynak, hogy menjen hát, ha akar; nem fogja őt akarata ellenére kivonni várából. Hanem tudta, hogy az ingadozó ifjura erősebben hathat, mint a többiekre, s ezért nem kimélte fáradságát. Elözönlötte naponkint leveleivel: bosszankodva, ígérgetve, fenyegetőzve, kérve, lelkesítve, csakhogy megtartsa magának. Majdnem azt mondhatnók, hogy Thurzó Imre szolgálatai semmi arányban sem állottak Bethlen e gondjával és bizalmával, melyet ráfordított.
TRENCSÉN VÁRA DÉLRŐL.
Azóta, hogy megtántorodott hite, ki se sürgette inkább a békét, és mindinkább a had leszállításáról s a tábor elhagyásáról kezdett gondolkozni. Mint a szerencsétlenség napjaiban szokás, kezdett a férj visszagondolni családjára, kívánkozni neje és otthona után. De Bethlen levelei viszszatartották.
A fejedelemnek Thurzó Imréhez intézett ezen levelei úgyszólván naponkint értesítenek az ifjú főúr ingadozásáról, olykor még családja eseményeiről, úgyszintén neje, Nyáry Krisztina, szomorú elhagyott állapotáról a legörvendetesebb családi esemény bekövetkezése előtt, mely a kihaló félben levő dynasta családnak első ivadékot volt adandó.
Thurzó Imrének, valamint társainak, a fölkelés főembereinek minden reménye egyelőre a Haimburgban megkezdett béketárgyalásra volt fektetve. Ettől várták, hogy általa a lehető előnyöket kicsikarva személyök és pártjok számára, visszavonúlhatnak a szomorú következéssel fenyegető fölkeléstől. De midőn ez nehézségekbe ütközék, s ezek miatt elhuzódni látszék és mindes kétesebbé lőn: még a legkitartóbb Thurzó Imre is elveszté türelmét, el bátorságát és fölmondá az engedelmességet Bethlennek.
E lépésre az adott alkalmat, hogy Thurzó Imre Bethlentől kezességet és biztosítást kért, mit ő bármily udvariasan vett, de egyelőre megtagadott tőle.
Szokott ifjú hevességével haragra gerjedve válaszolt. Kemény szemrehányásokat tett Bethlennek a béke késleltetése miatt, világosan kifejezést adván azon meggyőződésének, hogy az üres királyi czím miatt nem tud létesülni.
Bethlen nem vesztette el irányában ekkor sem türelmét és mérsékletét.
Majd a török segítségével és nagy hadi készülettel kecsegteti; de erre még inkább elrémülnek pártja emberei, kik nem akarnak semmit tudni az úgy is soha se megbízható s az országra mindig káros török segélyről. Majd meg az Anglius-, Danus- és Hollandustól vár segítséget, vagy hadak szerzésével biztatja.
Mindez nem képes Thurzó Imre nyugtalanságát lecsillapítani, elégedetlenségét kielégíteni.
Thurzó Imrének mindezért nem volt többé maradása a táborban. Ily kellemetlen viszonyok közt haza kívánkozott nejéhez, ki várandó állapotban volt. Bethlen erre is készséggel hajlott, és csak azt kívánta, hogy Thurzó jöjjön hozzá a hadak állapotáról jelentést tenni s azután «szerelmesének jövendő s várandó állapotának meglátogatására fölmehet». Mindazáltal a fejedelem ezentúl is ügyesen tudta őt még hetekig föltartóztatni a fehérhegységi, szeniczei táborban.
Ideje volt csakugyan, hogy haza sietett nejéhez, Nyáry Krisztinához, ki az alig haza ért atyának első gyermekét szülte, mint ezt sajátkezűleg följegyzé naplójába: «Az én szerelmes gróf Thurzó Erzsébetkémet adta Isten ez világra az 1621. esztendőben Februáriusnak 20. napján; melyet éltessen az Uristen az Ő szent nevének dicséretire, s nekünk örömünkre sok esztendeig. Az igaz hitben nevelem».*
Nyáry Krisztina naplójában mindjárt a fentebbi sorok alá írta természetesen később második férje, és Thurzó Erzsébet mostoha leánya a következő sorokat: «És adtam házasságra az tekéntetes és nagyságos gróf Esterházy István uramnak (azaz előbbi nejétől való saját fiának) 1638. esztendőben 26. september Kis-Martonban.
A várt örvendetes esemény azonban a kihaló családra nem hozott nagy örömet: a Thurzó ház első ivadéka nem fiúgyermek volt; gyönge, beteges leányka, kinek életéhez alig volt remény. Mindez az anyóst is, a férjet is lehangolta; nem is említve a Nyáry Krisztina naplójában kifejezett szándékot, mely szerint a híres protestáns háznak ivadékát az általa titokban ápolt katholikus vallásban fogja nevelni.
A gyermek születése szorosabbá tette ismét a Bethlennel való viszonyt.
Thurzó Imre meghítta a fejedelmet keresztatyáúl. Bethlen elfogadta a tisztességet. A keresztelés februárius 21-én ünnepélyesen megtartatott Litava várában. A gyermek nagyanyja, Czobor Erzsébet nevére kereszteltetett.* A fejedelem azonban csak februarius 25-én az alig több mint egy napi távolságra levő Nagy-Szombatból értesiti Thurzót: «Hogy eddig kegyelmed szerelmes leánykájának keresztelésére képembeli emberemet nem küldhettem, oka az én szüntelen való sok gondaim és búsulásaim voltak.» Épen Sztrazniczra kellett neki, ugymond, haderősítést küldeni, hol Bouquoi seregei betörve fenyegették már a Thurzó Imre által gyermeke születése és elégedetlensége miatt elhagyott tábort. De «most azért – folytatja – kegyelmedhez való szeretetemnek megmutatásáért, szerelmes gyermeke keresztsége jelenlétére képemben expediáltam Bossányi uramat. Mely keresztség, ha szintén végben vitetett is, de affelől az komaságnak sacramentumait megtartsuk.»
ZÁVODSZKY naplója, BÉL, Adparatus, 376. l.
Érezve a fiörököst remélő ház hiusúlt reményit, vigasztalólag adja hozzá: «Engedje az Uristen, hogy szép fiat is keresztelhessünk. Keresztleányomnak örömest kedveskedtem volna első beavatásának idején valami magához illendő szépséggel, de bizony semmi marhám velem nincsen, sohult fubilerokat (ékszerészeket) se találni pedig. Egy lánczocskát találtak szerencsére, melyet oda küldtem. De ha esik szerencséjével mind magának, mind atyjának kedveskedő jóakaratommal nem szűnöm kedveskedni.» Helyettese, Bossányi elkésve, már a keresztelés után több napra érkezett meg a levéllel és ajándékkal. Mind a mellett nagyra becsülték a fejedelem készségét is. Levelét Thurzó Imre nejének adta át, ki azt emlékül magánál őrizte.*
Ennek tanúsága a körülmény, hogy míg Bethlennek Thurzó Imréhez írt egyéb levelei a családi levéltár egy részével az örökösökre szállottak; Bethlen ezen levele Nyáry Krisztinánál maradt, ki azt magával vitte, midőn Esterházy Miklóshoz nőül méne. Így maradt fenn maig az Esterházy család kismartoni levéltárában, honnét azt SZALAY Esterházy Miklós életében (I. 181.) kiadta.
16. LIETAVA VÁRA.
Bethlen még e komasági levelet is arra használta föl, hogy Thurzó Imrét mielőbb a táborba visszajövetelre serkentse. Hanem Thurzó Imrére mindez nem volt hatással. Bizonyára nem annyira a családi örvendetes esemény, nem az atyai öröm, nem neje szerelme és házias családi boldogsága tartóztatta tovább otthon. Máskor hónapokon át alig hogy egy-két napot töltött családfa körében nem volt többé maradása, hogy a közéletben mielőbb részt vehessen. Most a jelentett előnyök, melyeket hadai távollétében naponkint kivívtak, a fejedelem hívása s ígérétei, nem voltak képesek őt hazulról kimozdítani; sőt egyenesen felmondotta a szolgálatot.
Kijelenté neki, hogy «nem akar alájönni; immár eleget szolgált mellette; szolgálnának a többi urak is, mert a sok költést nem győzi». Bethlent az engedelmesség fölmondása se vette ki sodrából. Ismerte pártja akaratos híveit; megszokta őket türelemmel és eszélyével magához lekötni. Jól van, – írja, – nem akarja sem őt, se mást akaratja ellenére a szolgálatra kényszeríteni, habár ez közös ügyök: «Tietek volna, uram, az haza; ha nem oltalmazzátok, én se vihetek egyedűl mindent véghez.» De azt még se bocsátja meg neki, hogy rászedte, hogy eltitkolta előtte a hadseregtől való végleges megválása szándékát. «Hallottam, – írja, – Kegyelmed elmenetele után az maga quartirjából való eljövésekor minemű intentummal jött által, melyet csak mondott volna magamnak Kegyelmed realiter, ne várakoztam volna Kegyelmedre; az hadaknak, eddig is specificáltam volna gondviselőt, mivel nem jó egy napig is fő nélkül lenniek.»
Thurzó nem pártolt el ugyan Bethlentől, de nem kísérte hadjáratában. Litaván maradt családjánál. Egyre a véleményben volt, hogy az európai ligára, a tőle várható segélyre kell fektetni a súlyt, és szívesen hajlandó volt ez irányban tovább is szolgálni; míg a török segélyt ellenezte, és kérte Bethlent, hagyja ezt abba. Bethlen tapasztaltabb volt. Jobban ismerte a helyzetet. Tudta, mit várhat egy és másfelől. Emlékeztette Thurzót, hogy pártja más véleménynyel volt, midőn fölkele és életre-halálra leköté magát. «Kegyelmed irja, – válaszolá Bethlen, – hogy sok török-tatár segítséget ne sollicitáljak. Megbocsásd, édes öcsém, tudja Kegyelmed, mindenkor sollicitált engemet azoknak megindításaért. És most, hogy annak békét hagyjak, csudásnak tetszik. Bizony, nem hogy nem sollicitálnám, de ha lehet, török császárt is megindítom erre és Grécz alá viszem. Eddig is azt bánom, hogy nem sollicitáltam.» De azért nem mulasztja el a német had fogadását sem; pénzt annyit, mennyivel Thurn ezer gyalogost fogadhatni remél, a Thurzó kezéhez küldi. Azt se bánja már, ha otthon marad, csak híve legyen. Sőt segélyt ígér neki, akár az általa ellenzett török-tatár hadat is.
Thurzó Imre hűsége sokszor csak egy hajszálon látszott függeni. De egyelőre még sem találhatta tanácsosnak szakítani Bethlennel. Sietett őt ismét hűségéről értesíteni. És mikor Bethlen segélyhadai megérkeztek, Thurzó Imre családját elhagyva, julius 3-án megkezdette hadi működését. A segéd-hadtest parancsnokságát átvéve, Bethlen pártján folytatta ismét a főactiót. Útjában megállott Besztercze előtt és meghódoltatta Bethlennek Balassa Zsigmondot. A fejedelem érkező hadai megverték Pálffy serege maradványait. Julius 9-én Thurzó felszerelt hadaival Vizsolyba táborba szállott, hol a fejedelem hadait volt bevárandó.
Azalatt a fejedelem hadaira a hadjárat mind kedvezőbb lett. Ferdinánd seregeinek fővezére, Bouquoi, Érsek-Ujvárnál Bethlen katonái keze által véletlenül elesett. Forgách nádor meghalt, Nagy-Szombat ujra megadta magát a fejedelemnek. E város átvételénél Thurzó Imre vitte a főszerepet. Ő volt a fejedelem biztosa, ki a városnak kegyelme levelét megvitte.
Az élénk szereplés mellett is, úgylátszik, Thurzó Imre most többet gondolt haza felé; családjával gyakran közlekedett. Nagy-Szombat megadásáról terjedelmesebben tudósította anyját. Ugyanezen levelében érdekesen tudósít a nevezetes eseményről, midőn Bethlen a szabad kivonulást nyert jezsuitákkal értekezett, és kocsijára fölvéve nehányat, őket elkísérte. Thurzó levelében találjuk egyedül följegyezve a jezsuiták neveit, kik a fejedelemmel egy kocsin űltek. «Jezsuita is – írja anyjának – három szekérrel méne el. Hármát ő felsége a maga szekerére ültette vala, ugymint az két Káldyt és Ferenczfy öcscsét. S izent is ő felsége tőlök a békesség felől. Valóban bölcsen és okosan beszéllett ő felsége velök. Talán azoknak intését inkább megfogadja, (Ferdinánd császár), mintsem az több tanácsinak».*
Kiadatlan eredeti levele az árvavári levéltárban 1621. ultima julii B. csomag 88. sz.
Nagy-Szombat bevétele után a fejedelem a jagendorfi herczeg által hozott segélyhad elé küldötte Thurzó Imrét Újhelyig, hol ez fényesen fogadta, megvendégelte és a táborba vezette az idegeneket. Az egyesült sereg azonnal Pozsony ostromára indult. Ennek kétes esélyeiben résztvett a fejedelemmel Thurzó Imre is, míg be nem vehetvén a várost, kénytelenek voltak egyelőre visszavonúlni. «Végre látván Bethlen, – írja az egykorú Pethő Gergely krónikájában, – hogy Pozsonyt meg nem veheti, és népében is sok kárt valla alatta, elszálla alóla, Szakolcza felé menvén hadával. Szakolczából Morvának és Ausztriának a maradékját kíméletlenül raboltatá, égetteté és dulatá.» Thurzó vezette e hadtestet, és mielőtt elindúlt e hadjáratra, tudósítá felőle családját, kérve anyját, hogy küldené el a táborba «általülő kis bőrszekerét hat lóval»; hogy azon Szakolczára mehessen. Családja a hírre megrettent, és látogatására kivánt sietni a nagyszombati táborba, hová előre Thurzó Imre már, augusztus 27-én visszavonúlt. Itt vette anyja és neje levelét. Mindkettő látni óhajtotta; hozzá kívánkoztak a táborba, hogy tőle bucsút vegyenek, mielőtt újabb hadjáratra indúl Szakolcza felé Morvaország ellen. De ő e látogatást ellenezte. Kéri anyját, hogy «ne jőjenek alá, kímélje magát; különösen pedig feleségét; kinek mostani állapotában a búsulás, ijedés, ártalmára válhatnék».*
Lásd e kiadatlan leveleket az árvavári levéltárban 1621. aug. 16–27. B. csomag 96. és 107. számok.
Majd jobb békekilátások is mutatkoztak. Bethlent Pozsony erős magatartása, valamint környezete s ebben leginkább Thurzó, újabb békeegyezkedésre birta. A fejedelem most egyenesen Thurzó Imrét bízta meg az egyezkedés vezetésével. Lássa ő, ha nem sikerűl.
Mindjárt kezdetben kedvezőn látszott megindúlni; mind a mellett valamely szomorú előérzet fogta el Thurzót. Nem tudott ellenállni, hogy elútazta előtt a béketárgyalásokra, családját ne lássa.* Övéi eléje mentek Trencsénybe sógorához, Illésházyhoz, hol neje, anyja és nővérei várták, hogy bucsúzzék tőlök. Visszatérve a szenczi táborba, a békeértekezletek helyéül Ravensburg, határnapjáúl szeptember 10-ke tüzetett ki. Thurzó Imre már ekkor betegeskedve jött Nagy-Szombatba, hol Grymelius Márton orvos segélyét vette igénybe. Ez az akkori orvosi gyakorlat szerint bőven ellátta nemcsak orvossággal, hanem praeservativumokkal is. Erős hajtószerekkel és köpülyözéssel annyira helyreállította, hogy útra kelhetett. De Hradistye helységben a harmadnapos láz mellett oly vértolulás állott be, hogy szemén folyt a vér és látását veszté, miben a drasticus gyógykezelésnek is része lehetett, ámbár gyanúba fogták a fejedelmet is, hogy utolsó vendégsége alkalmával mérgeztette meg,* félve a Thurzó által kötendő előnytelen béke-föltételektől.
ZÁVODSZKY naplója Katonánál i. h. 902. l. Illust. D. Comes priuaquam ad tractatum pacis abscedere debuisset, Trenchinum cum paucis excurrit D. genitrici ac consorti lectissimae atque D. sororibus postremum valedicturus.
ZÁVODSZKY naplója i. h. 702. l. – BÉL, Adparatus, 377. l. Notit. I. 247. l. s ugyanott Árvavára leírása XXII. §.
Ezalatt hazulról is kedvezőtlen híreket vett. Anyja tudósítja, hogy «a kis Örzsike beteges nagyon; nincs remény jobb egészségéhez, hacsak az Úristen nem adja, ki a holtakat is megeleveníti»; meg hogy neje, Nyáry Krisztina «tegnap óta kezdi fájlalni gyomrát». Hanem a gyermeknek nagyanyja által előre kijelentett halála nem következett be, míg Nyáry Krisztina gyomorfájását férjéhez Litaváról, október 2-án kelt levelében akként magyarázza, «hogy a gyermeket pár nap előtt, Sz. Mihály napja táján megérezte».*
L. kiadatlan eredeti levelét az árvavári levéltárban N. csomag, 130. sz.
Thurzó Imre is súlyos állapota daczára erőt vett magán. Folytatta útját a békeértekezlethez; október 7-én Ravensburgba megérkezett; a császári hadseregnek eléje ment vezérei fogadták. Másnap megérkeztek Nikolsburgból az ellenfél követei is: Pázmány, Colalto és Eszterházy Miklós. A következő napokon egymást kölcsönösen látogatva, megkezdődtek az előértekezletek a nikolsburgi békekötéshez, miközben a két hadsereg, egyfelől Bethlené, másfelől Ferdinándé, a háttérben állottak.
De nehány nappal azután, hogy az értekezletek meg indulának, Thurzó Imre október 19-én reggel öt órakor elhunyt. Mellette volt titkára, Závodszky, naplójában halálát körülményesen előadja, mondván: «Az élete tavaszának virágában levő, alig huszonhárom évet élt, páratlan éles elméjű, isteni szellemű és lelkű ifju, hasonlón a gyertyához, másoknak szolgálva, magát fölemésztve, nyugottan és ájtatosan, váratlanúl kimult, ismételve, úgymond, e szókat: Én igaz és tiszta ágostai vallású vagyok».*
ZÁVODSZKY naplója, i. h. 708. l.
Thurzónak «hirtelen és véletlen ez világból való kimúlása», mint Bethlen fejedelem levelében írja, anyját és nejét villámként sújthatta. De neje az Istenben megnyugvó kedély megadásával írta be naplójának tisztán hagyott azon levelére, melyen házassága napja volt följegyezve a következő sorokat: «Az én szerelmes uramat szóllította ki Isten ez világból októbernek 19. napján reggel. Én pedig maradtam nehezkémmel és kilencz hónapos lyánkámmal. Volt pedig szegény szerelmes uramnak temetése az 1622. esztendőben, januáriusnak 19. napján Árva várában». Az elhunyt testét még októberben Litava várába, neje lakába vitték, hol az januárius közepéig a nagy teremben maradt kiterítve, míg a kor szokása szerint a gyászpompa hónapokon által készült. Ekkor a gyászoló rokonok, barátok és küldöttek kíséretében Árva várába vitetett, hol kesergő anyja és neje jelenlétében a kápolna sírboltjába eltemettetett. Ravatalára Závodszky készített a kor szokása szerint hangzatos, de dagályosan üres síriratot.
Nyáry Krisztina, az özvegyen maradt ifjú nő, ki három évi házassága alatt alig élt nehány hónapot férjével, most még szomorúbb sorsnak nézett eléje.
Czobor Erzsébet eddig se nézte kedvező szemmel a gyönge asszonyt, ki elhunyt fia helyébe nem adott a családnak fiörököst, – most a család birtokát és öröksége uralmát magához ragadta. Hogy ezt annál merészebben tehesse, megválasztatta magát – a mi történelmünkben a legritkább esetek egyike – Árva vármegye főispánjának.
Egyelőre ugyan inkább várakozó állást foglalt el menye irányában, kit férje várandó állapotban hagyott hátra. Nyáry Krisztina azonban 1622. április 25-én ismét csak leánykát szűlt anyósának és úgylátszik, magának is nem nagy megelégedésére. Ezt jegyezte be ismét naplójába: «Az én szerelmes gróf Thurzó Christinámot adta Isten ez világra az 1622. esztendőben 25. napján aprelisnak, úgymint nagy pinteken. Melyet éltessen az Úristen szent nevének dicséretire és nekünk örömünkre az igaz hitben sok esztendeig.»
CZOZBOR ERZSÉBET LEVELE FIÁHOZ, THURZÓ IMRÉHEZ. ZÓLYOMVÁR 1620. JUN. 14.
Eredetije az árvaváraljai levéltárban.*
1. köszönetemet anjaj seretetemet ajanlom edes fjam jsten
2. sokjoval aljon meghes ez mostanj vegesesteket tegje serenc
3. ese edes fiam az megjemnek jrt levevled bvlertem
4. hogj hat lovat kvlgjek oda penteken estvereen
5. azert az magam hat lovat ertet kwldöm mertaz
6. tobj itnjncenek hanem ot az fvven vadvak az vr
7. amlovajval egjvt az hova bestercebanjarol kvltetek
8. az segjnsegh majs voltak nalam panasolkodnak hogj
9. az o felsege solgaj mjnd egj czoporban akarnak
10. lenj esot kj elvel tovab akarnak menj nemeljk penjgj
11. czak kjs falvk es ha olj samosan salnakrajok
12. el pvstvlnak jovolna ó felsege elejben adnj avagj az
13. vrvar hadnagjanak hogj falvkra rendelnek nepek
14. et ne lenenak egjhelen sokan ostan az kjt ó felsege
15. az mi savavnkra engedetne kjvanak hogj az ó felsege
16. samara valo lovasoknakjs gasdalkogjanak mert
17. nem tvdnak melj fele sakadnj az svplikacjookatjs oda
18. kvltem es jm prenj ferencnekjs jrtam mjnthogj
19. o vdvar hadnagja talan az fejedelemnekvljsel
20. vegezhetj ö kjgjelme jles hazjnejs majde jvve
21. az megjem asonj jstenek hala jo egiesegben vagjon
22. es az doktor orvosagaval el ast halom hogj dok
23. tor vram ot vagjon bestercen edes fjam az
24. bekesegnek jstena agjon egjesegkren jotanacr
25. kk lelket kozet hogj jo serences vege legjen
26. ez gjvlesteknek Amen. Kolt zoljom vraban
27. jvnjvsnak 18 napjan Anno 1620
28. joakaro anjad mjghel
28. Czobor Erzebet mp.
EZEN LEVÉL MAI HELYESIRÁSSAL:
Köszönetemet anyai szeretetemet ajánlom édes fiam. Isten sok jóval áldjon meg és ez mostani végezésteket tegye szerencséssé, édes fiam. Az menyemnek irt leveledbül értem, hogy hat lovat küldjek oda pénteken estvére, én azért az magám hat lovát érted küldöm, mert az többi(ek) itt nincsenek, hanem ott az füven vadnak az uram lovaival együtt, az hová Beszterczebányáról kültétek. Az szegínység ma is voltak nálam, panaszolkodnak, hogy az ő felsége szolgái mind egy csoportban akarnak lenni és ott kiélvel, tovább akarnak menni, némelyik penig csak kis faluk és ha oly számosan szállnak rájok, elpusztulnak. Jó volna ő felsége eleiben adni, avagy az udvar hadnagyának, hogy falukra rendelnék népeket, ne lennének egy helyen sokan, oztán az kit ő felsége az mi szavunkra engedett, ne kivánnák, hogy az ő felsége számára való lovasoknak is gazdálkodjanak, mert nem tudnak mely felé szakadni. Az supplicatiójokat is odaküldtem és im Préni Ferencznek is irtam, minthogy ő udvar hadnagya, talán az fejedelem nélkül is elvégezheti ő kigyelme. Illésházyné is majd eljüve. A menyem asszony Istennek hála jó egészségben vagyon és az doktor orvosságával él. Azt hallom, hogy doktor uram ott vagyon Beszterczén. Édes fiam az békességnek istene adja egyezségre jótanácsra kegyelmes lelkét közét(ek), hogy jó szerencsés vége legyen ez gyülésteknek, amen.
Költ Zólyom várában Juniusnak 18 napján anno 1620. Jóakaró anyád mig él
CZOBOR ERZSÉBET m. p.
Az 53-ik lapon a szövegben megkezdett levél folytatása így hangzik:
«Kedvesebb dolgom, szerelmes aszszonyom, nem lehetne, mintha Kegyelmednek ez mostani szükségében szolgálhatnék, és az jó emlékezetű idvezült úr utósó tisztességes eltakarásán jelen lehetnék. De sokféle alkalmatlanságok nem szenvedik, kik között ez is nem utolsó, hogy ő nagysága asszonyomanyám még most is beteges állapottal vagyon és ő nagysága körül kívánja engedelmességem, hogy forgolódjam és szolgáljak. Mindazonáltal képemben szolgámat, Ruttkay Mihályt, oda bocsátottam, hogy a miből kívántatik, Kegyelmednek szolgáljon. Hogy személy szerint jelen nem lehettem, Kegyelmed nehéz néven ne vegye, s ne is idegenségemnek, hanem az följebb megjelentett oknak tulajdonítsa. Kérem Kegyelmedet, ajánlván ezzel Kegyelmednek szolgálatomat. Kívánom, hogy az Úristen szent lelke, malasztja által vigasztalja Kegyelmedet és ez mostani körösztinek elviselésére adjon erőt. Ezzel éltesse Isten Kegyelmedet sokáig jó egészségben. Ex Zomolján, die 9. Julii anno 1622. Kegyelmednek szeretettel szolgáló atyjafia.
Néhai tekintetes és nagyságos gróf Thurzó Imre uramnak etc. meghagyatott özvegye NIARI Christina.
Külczím: Adassék az nemzetes és ngos gimesi Forgács Mária aszszonynak, néhai tts ngos Reway Péter uramnak etc. meghagyatott özvegyének etc. nekem jóakaró, szerelmes asszonyomnak, atyámfiának.
17. ÁRVA VÁRA
Utóbbi ohajtása, hogy az igaz hitben neveli gyermekét, most, férje a protestantismus főoszlopa kidőlte után, még határozottabban mutatkozik, mint első gyermeke születésénél tett följegyzésében. Csakhogy anyósa nélkül számított. Nem a család örökösének özvegye, hanem anyja lépett a családi vagyon teljes birtokába. Nyáry Krisztina anyósa, sógornői és sógorai, által mellőzve, a zord litavai és hricsói szikla-várlakokra volt visszaszorítva. Anyósa nemcsak átvette a birtokot, Árvavárát s a főispánságot; hanem megfosztotta az özvegyet saját gyermekétől, letartóztatta nászajándékait, sőt még hozományát is. E kínos helyzetben is megadással és szeliden viselte keserves özvegységét Nyáry Krisztina. Folyvást igyekezett anyósa hajlamát megnyerni, ezért annak vallása iránt kíméletet mutatott, sőt rokonszenvet is látszott szinlelni, mert a lutherfelekezeti papok nemcsak anyósának, hanem neki is felajánlák vallásos irataik, imádságos könyveik kiadását. *
Mihalykó János, az eperjesi magyar ecclesiának lelki pásztora, ki akkor Klöss Jakab bártfai nyomdáját sürün foglalkoztatta fordításaival, Nyáry Krisztinának ajánlotta volt: «Keresztyéni istenes és ájtatos imádságok, ez mostani nyomorult és veszedelmes időkben minden keresztyén és istenfélő embernek felette igen szükségesek és hasznosak» czímű könyvét. Érdekes, hogy e lutheranus imakönyv későbbi 1639., 1640. és 1642. kiadásai is Nyáry Krisztinának, midőn ez már rég megtért a kath. hitre, sőt még halála után is ajánlatával jelent meg. Nyáry Krisztina a protestantismus iránti ellenszenvével ugyan nem tett érdemeket erre a tisztességre; de hogy anyósa kedvében járjon, elvállalta azt. Úgy látszik, protestans predicatiókra is eljárt, mert a hricsói pap betegségéről érdesítvén anyósát, hozzá teszi: «Talán már meg is halt. Bizony kár érte, mert jó predicator vala szegény».
De végre is az állapot anyósával szemben tarthatatlanná lett. Nyáry Krisztina kénytelen volt oda hagyni anyósát és gyermekeit is, kiket az kiadni vonakodott, és visszavonult saját birtokára, anyjához Szomolányba. Fájdalmasan, de egyúttal megadással viselte a sors e csapását. Hiven tükrözi ezt vissza levele, melyet barátnőjének és szomszédasszonyának Forgách Máriának írt férje, Révay Péter, halála alkalmából.* Ebben a többi közt írja:
A Nyáry és Révay birtok több helyütt határos, másutt közös volt, mint például Thuróczban, Szucsánban, hol egymás mellett voltak házaik. Révay Péter temetése pompájából maig is birjuk még a hosszú gyász és dicsbeszédek példányait, melyeket a Luther vallásfelekezete predicatorai, köztök Hrabecz Rafael Turócz-Szent-Mártonban tartott.
«Az Kegyelmed levelét nekem, szerelmes asszonyom, megadák, melyből az Kegyelmed keserűségét szivemnek fájdalmával vettem, tudván magamról is az özvegységnek gondos, bús, bánatos és gyámoltalan állapotját. De minthogy az Úristennek ez volt elvégzett szent akaratja, hogy szerelmes urát a szomorú halál által Kegyelmedtől elválaszsza, keserűségében Kegyelmed, szerelmes asszonyom, magát megmérsékelje, holott azzal Kegyelmed szegény idvezült urának nem használhat, de magának árthat, és kicsoda az, a ki az Istennek akaratját megmásoltathassa? Kegyelmed is azért csak békével és hálaadással szenvedje ő szent felségének ez súlyos körösztjét is…»
16. RÉVAY PÉTER ALÁIRÁSA.
17. THURZÓ CZÍMERE.
