december 19. 350. sz.,
december 19.
350. sz.,
350. sz.,
Ki hitte volna, hogy e szomorú napokban is öröm érhet s éppen az orosz főhadiszállásról.
Jelentik, hogy Ozman pasa még életben van, sőt hogy sebe javulásnak indult.
Az egész távirat mint mondják tévedésen alapult, valami más Ozman nevű ember halt meg a foglyok közül, de nem a török nemzet hőse, Nuri Ozman.
Ma az »Egyetértés« is így ijesztette meg olvasóit, kiírván vastag betűkkel a hírek között:
Sziklay Emília meghalt:
Azután hozzátette:
…Egyik budai iskolának volt női kézimunka tanítónője.
Nem helyeseljük a sajtó részéről az ilyen, bár nem rosszakaratú, a közönséggel való enyelgésre számított játékosdit sem.
Mindamellett nagy örömünkre szolgált, hogy ezegyszer – rászedtek.
*
A megkövezett miniszter iránt kétszeres a hódolat vasárnap óta. A mamelukoknak az már természete, hogy egy bizonyos pontig annyira együttérez az »urával«, hogy amikor annak verik be az ablakát – ő ragasztja be az ablaktábláját a bihari pontok egyik nyomtatott példányával. Arra még jó.
Tiszát nemcsak a »ház«-ban fogadták ovációval barátai, hanem a »klubban« is. Még a tarokk is megszűnt az első estén, csak imitt-amott fogdosták a pagátot immel-ámmal… a legnagyobb rész a haza nagy mártírja körül csoportosult, ki kék szemüvege mögé zárkózva, elégedetten nézett szét gárdáján…
Arcán a hazafiúi szenvedések sápadtsága terült el, s szinte felhítta a részvét-nyilvánításokat, melyek különböző alakban lettek feltalálva. Mert senki sem olyan találékony a világon, mint egy mameluk.
– A nép nagy szörnyeteg – mondá valaki.
– A nép az utcák szennye… – ordítá bele Csernátony s azzal kiosont, hogy »Hm, ez jó gondolat volt tőlem, szaladok, elmondom otthon, vezércikk-matériának«.
– A nép, uraim – jegyzé meg a haza mártírja mosolygva –, a nép…
Meggörnyedve hallgatja mindenki.
– A nép tegnap nagy elégtételt adott nekem.
Általános csodálkozás, de azért semmi ellentmondás. Mert a mameluk még tréfából sem mond ellent soha.
Nagy tömegekbe verődnek össze a mamelukok és rejtélyes suttogás támad, mit értett vajon a kegyelmes úr ez alatt az elégtétel alatt.
– Nagyon egyszerű – mondja D. F. képviselő. – Magas szempontból kell venni a dolgot, a nép kétgarasos pénzekkel dobálta a miniszter ablakait, s semmi se bizonyíthatja jobban, hogy egy ország becsületesen van kormányozva, mint az, hogy pénzzel hajigálkoznak az emberek. Ez amennyire páratlan a világtörténelemben, épp annyira emelni fogja a külföld előtt hitelünket, s kedvező színben tünteti fel adózási képességünket.
– Csitt, te. Erre megy Széll…
