december 23. 354. sz.,
december 23.
354. sz.,
354. sz.,
Tisza megint nem tartotta meg szavát.
Azt ígérte, hogy a miniszterelnöki palota ablakába vágódó köveket emlékül teszi el.
S íme, ehelyett visszahajítja őket – Verhovayra.
Ami helytelen volt az utcai tömegtől, bizonyára helytelen az Magyarország miniszterelnökétől is.
A fölfelé dobott kő elfárad, mire odaér, a lefelé dobottnak pedig megnövekedik a súlya az esés alatt, s mélyen belevágódik az anyaföldbe is, és nyomot, sebet hagy rajta.
A csőcseléknek szennyes a keze, a hatalomé erős: könnyen túldob a célon. A csőcseléknek szabad hibázni, mert hisz azért van fölötte a megtorló hatalom, de a hatalomnak nem szabad hibázni soha, mert nem áll fölötte senki.
Verhovay elfogatása nagy tapintatlanság és veszedelmes precedens.
Mert mi történt itt?
Egy ember fogatott el, aki egy törvényszerűen engedélyezett népgyűlésen megjelent, aki a Budára menő tömeghez csatlakozott, aki a népakarat nyilvánulásának e bizonyára rendkívüli alkalmánál fogva szónokolt s nem lázadási célból, hanem inkább kíváncsiságból a miniszterelnöki palota elé tódult néphez, éppúgy szónokolt, beszélt a néphez, mint akár Helfy, akár Sztupa, akár Hermann, vagy maga a miniszterelnök szónokolt volna, ha mint Angliában nem méltóztatnék méltóságán alattinak tartani lejönni a nép közé s beszélni hozzá, és nemcsakhogy megengedhető miszerint szónokolt, hanem úgyszólván kellett szólnia, mert fel volt híva rá a tömeg által, már azon benyomásnál fogva is, melyet mint egy ellenzéki lap közkedveltségben álló cikkírója gyakorolt rá.
Hogy ez a tömeg, mely bízvást lehetett kíváncsi a miniszterelnök válaszára, később rakoncátlanul viselte magát, tehet-e erről Verhovay? Van-e egyetlen tanú is, volt-e egyetlen sor is a hírlapi tudósításokban, mely azt sejtetné, hogy Verhovay szólítá fel erre a népet?
Miben áll Verhovay hibája?
Mindössze abban, hogy nem lépett fel cselekvőleg a kőveli dobálózás ellen.
De erre nem is lehet kötelezve senki törvényes szempontból.
Ha aztán azt nézzük, hogy mi volt tehát a lázítási bűnnel vádolt fiatalember legerősebb kitétele, rájövünk, miszerint azon kijelentés, hogy »Tisza örökre ki lesz a nép szívéből zárva«.
Ez pedig olyan haszontalan, semmitmondó frázis, – aminőkben ő rendszerint bővelkedett, s miken okos ember csak mosolyogni tudhat.
*
Kár volt Tiszának személyes bosszúját ilyen alakban önteni ki, és különösen kár volt elefánttá fújni a legyet, s nehány ablakbeverő suhanc csínyje miatt olyan hírbe keverni az országot, mintha lázító demagógokkal volna zsúfolva.
Igaz, hogy neki aztán jólesik tőkét csinálni belőle Bécsben, hogy itt megnyergelve tartja a forradalmat, de nekünk rosszul esik azt az anomáliát látni, hogy ha ő tesz valami erőszakosságot, azt akkor a hordárok csinálták, ha pedig a suszterinasok csintalankodnak, azt akkor mi csináltuk.
