november 20. 321. sz.,
november 20.
321. sz.,
321. sz.,
Tagadhatatlan, hogy a bank- és vámügyekben összehítt népgyűlésnek oly fontos és komoly feladat jutna Magyarországon, mint amennyi méltán megilleti a fölháborodott közvéleményt, midőn a nemzet legfontosabb létérdekeinek eljátszása fölötti méltatlankodását kell kifejezni.
De úgy látszik, Magyarország nem az a talaj, ahol a meetingek meghonosulhatnának: komolyságuk belefúl néhány hiú és nevetséges ember szereplési viszketegébe; olyan szembetűnően tolják előtérbe a saját személyüket, hogy mint a fáktól az erdőt, nem lehet miattuk látni az – ügyet.
Hermann Ottó és Verhovay, Verhovay és Hermann Ottó! Együtt kávéznak a »Schodl«-ban, együtt írnak az »Egyetértés«-be és együtt vezetik a népet, illetőleg a nép azon részét, mely mintegy a látványosságok, sokadalmak és netaláni botrányok iránti előszeretetből, minden falragaszban egy kínálkozó potyamulatságra keres alkalmat.
A komolyabb polgárok visszavonulnak az efféle spektakulumoktól. Éspedig azért vonulnak vissza, mert Hermann és Verhovay szerepelnek ott! Nem jól teszik. Verhovay és Hermann azért szerepelnek ott, mivel ők visszavonulnak.
Bármennyire tiszteljük is a népfenséget s mi vagyunk elsők mindenkor, kik annak érdekében tollat fogunk, – meg nem állhatjuk, hogy meg ne rójuk az olyan népgyűléseket, ahol a nemzet legnagyobb írójának az egész világon ünnepelt neve után azt ordítja a tömeg, hogy »abzug«.
Ez nem lehet a nemzet szava! A csőcselék üres nyomaték nélküli lármája ez! A »Szabadi«-ból és »Schodl«-ból kiinduló politika ez, mellyel nem lehet messze menni; a komikumba vész örökké…
És ez jól is van így! Aki nem tud arabusul, – ne beszéljen arabusul! Aki nem alkalmas arra, hogy politikai gyűléseknek élére álljon, ne csináljon politikai gyűléseket!
Mert mi a célja az ilyen gyűlésnek?
Hogy impozáns legyen. Hogy oly izmosan torlódjék gátul e közvélemény szava a könnyelmű államférfi meredek útja elé, miszerint az meghökkenve forduljon vissza, ha még nem késő. Legyen vihar, legyen mennydörgés, mely fölrázza, megrémíti, kétségbeejti, de ne legyen csizmadia-inas füttye, mely mosolyra fakasztja.
Hermann Ottó vezeti Magyarországon a népgyűléseket? Hermann Ottó, a minden lében kanál…
Dehát miért ő? Ő és mindig ő! A természetben sok titok van, de e csodálatos rejtély megfoghatatlan.
A »civilizáció pápája«, Hugó Károly annyira elbúsult azon, hogy immár Hermann Ottó komédiázik itt Magyarországon a közönséggel, hogy tegnap este lefeküdt Milánóban és – meghalt.
Fölösleges lett!
