november 7. 308. sz.,
november 7.
308. sz.,
308. sz.,
A házból
Kaas Ivor beszélt… ő, aki jól ír és rosszul beszél. Kijelenté, hogy miután semmi párthoz sem tartozik, ennélfogva – egyetért magával. Pedig sokkal korrektebb lett volna, ha úgy fejezi ki magát, hogy mert magával egyetért, azért nem tartozhatik semmi párthoz, miután ővele nemcsak bajos egyetérteni, de őt megérteni is.
Ideális atmoszférákban mozog, s az önálló bankot is bizonyosan csak azért nem akarja, mert valami okból az önálló vámterületet akarja, s viszont ezen okot valami más okozat szülte, mely e circulus vitiosusban, valahol Márkus Pistánál végződik, ha még nem odább egy kicsit.
Kaas Ivor izgatottan beszél, jól gondolkozik, de sohasem azt mondja, amiről gondolkozik. És ez az ő szerencséje. Mert ha úgy mondana el mindent, amint kigondolja, akkor Németh Bercinek sohasem maradna semmi mondanivalója.
S ha Németh Berci ma nem beszélt volna semmit, akkor bizonyára mindenki azzal a tudattal ment volna haza a képviselőházból ebédelni, hogy: »no, ma minden étvágyamat elvette a Kaas beszéde.« Így azonban mindenki azzal a meggyőződéssel hagyta ott a házat, hogy: »Ma megint a Berci napja volt.«
Pedig Németh Berci ma, bármennyire megapprehendálja is, nem múlta fölül Kaast. Mögötte maradt még hasonlatok dolgában is. Olyan simile, hogy a »csizma megvarrásához már a tű megvolna… csak a bőr és a suszter hiányzik«, még a jó fekete hevesi földben is csak elvétve terem.
Irigykedett is érte Kaasra, s élesen rezzonérozott beszédje azon része ellen, mely neki »hiányatosnak« látszék.
Egyébiránt Bercinek is »önálló bank« kell.
Még egy ilyen beszéd – és meg lesz alapítva. Már t.i. nem az önálló bank, hanem a Berci jövője – a választókerületében.
A költői szív legszebb ékessége a kegyelet. S a kegyeletnek legszebb tárgya a halottak.
Kaas Ivor Lónyait védelmezte az Irányi vádjai ellenében, és azután védte a Deák-pártot – saját maga ellen. Ekkor azonban tapasztalta, hogy nem ért egyet magával – s tovább védelmezte Lónyait, hogy tovább is egyet ne értsen magával.
A régi »vacsorák« emléke egyszerre fölbukkant a ház régibb tagjai előtt… s mindenki megijedt, hogy most már a vacsora – utánok leírása következik a Kávéforrásban.
E beszéd alatt évek óta először jutott eszébe némelyeknek, hogy : »Vajon mi lett azóta Tavaszi Andrisból?«
És a többi között eszébe jutott Csernátonynak is.
És Csernátony összeráncolta szemöldeit, haragosan ránézett Kaasra és megíratta az »Ellenőr«-ben, hogy kár volt »kísérteteket idézgetni«.
