november 8. 309. sz.,
november 8.
309. sz.,
309. sz.,
Chlumetzky urat csak az nem ösmeri, akinek nem muszáj. Trefort sajnálja, hogy ösmeri, – mi pedig dühösek vagyunk, hogy félreismer. Félreismer, és mégis egészen a gyomrunkba lát. Mi alig ösmerjük őt s mégis örökké rajtunk a keze is, – lenyom mindenütt. Ismeretlenül kedves ismerőse ő mindnyájunknak.
*
Chlumetzky úr az osztrákok Trefortja. De a mi Trefortunk nem a magyar Chlumetzkyje. Ennek különben nem Trefort úr az oka, hanem a szülői, akik nem részesítették kellő oktatásban – azon szakmában, amelyben ő kitűnik. De ez megint nem a szülei hibája, mert tudhatták-e, hogy fiok valaha kereskedelmi miniszter lesz, mikor még maga sem tudta ezt Trefort soha? Hogy Trefort rossz kereskedelmi miniszter, ennek egyedül Chlumetzky az oka, amiért ő sokkal jobb kereskedelmi miniszter. Mert ha Chlumetzky sokkal rosszabb kereskedelmi miniszter volna Trefortnál, akkor Trefort sokkal jobb kereskedelmi miniszter lenne Chlumetzkynél.
Chlumetzky egyébiránt igen gyarló ember. Fiatal korában keveset tanult, firtli volt és uraskodott, azután katonatiszt lett, – minélfogva elég bátorsága lehetett a miniszteri székbe beülni: katonadolog az!
Tud németül beszélni, írni és olvasni… s ez fenntartja őt, mert amit nem tud, mindig mástól kérdezi meg. Trefort is mástól kérdezi, amit nem tud. Csakhogy az, akitől Chlumetzky kérdezősködik, tud felelni, akitől pedig Trefort kérdezősködik, az csak szeretne tudni felelni.
De ha Chlumetzky kérdezősködik, őt is megkérdik néha. Az interpelláció úgy divik Lajtán túl, mint Lajtán innen.
Ott is vannak asszonyos természetű kiállhatatlan emberek, akik szögről-végről mindent tudni szeretnének.
*
A »Reichsrath« tegnapi ülésén Herr von Zschok arra volt kíváncsi, mi lett légyen sorsa azoknak a bizonyos Bécsből szállított s Budapesten s Orsován a magyar kormány által lefoglalt síneknek?
Chlumetzky meg is felelt.
Olyan humoros beszédet mondott, hogy öröm volt elhallgatni.
S az osztrák parlamentnek volt is, lesz is és van is érzéke a kedélyesség iránt.
»Hát bizony úgy történt ez a dolog – beszéli Chlumetzky –, hogy Tiszáék azon felfogásból foglalták le a sineket, miszerint ezek az oroszok által hadmíveleti célokra szállítatnak:
Én ekkor felszólaltam, hogy a lefoglalást a magyar kormány revokálja.
És ekkor a magyar kormány táviratilag fel is oldotta a lefoglalást, miután az oláh kormány nyilatkozatát is kapta, hogy a sinek oláh vaspályák számára szállíttatnak.« (Általános derültség.)
*
És ez az »általános derültség« azt jelentette, hogy a képviselőház a Chlumetzky válaszával meg van elégedve.
És jelentette továbbá, hogy az osztrák képviselőház szörnyen mulatságosnak találja a magyar kormány naivitását.
És az általános derültség, az a hahota, mely a Reichsrath tanácskozó termében fölharsogott, a metsző gúny éles nyila volt…
A magyar kormánynak fájhat ez nagyon… mert nevetségesnek lenni a legszomorúbb.
Az osztrák képviselőház Chlumetzkynek szavazott megelégedésével van oka meg nem elégedve lenni a mi kormányunknak, – de főképp nagy oka van elégedetlennek lenni önmagával, amiért elég elbizakodott azt hinni, hogy: »Parva sapientia regitur mundus.«
