TÁRSADALMAK RABSZOLGASÁG NÉLKÜL
TÁRSADALMAK RABSZOLGASÁG NÉLKÜL
Az afrikai népek – a reájuk zúduló, katasztrofális kimenetelű idegen hatás ellenére – számos kisebb közösségben képesek voltak megteremteni és fenntartani a rabszolgaság nélküli életet.
E közösségek társadalmi szerkezetében nem nehéz meglelni az ősi társadalmi viszonyoknak és intézményeknek a körülményekhez szabott formáit és arányait, ám ezen archaikus elemek az együttélésnek csupán alaptörvényeiben létezhettek, mert egyébként a közösségek életmódját – veszélyeztetett és kényszerhelyzetükben – a biztonság és a fennmaradás mindenkori, és gyakran változó érdekei határozták meg. Állandó, meghatározó tényező volt ezek mellett az elkülönülésből és az állandó félelemérzésből adódó állapot, amely gazdasági, fiziológiai és morális vonatkozásban egyaránt hatott, valamint a fejlődésnek azon szükségszerűem kialakuló akadályai, amelyek a világtól elzárt, afféle: „robinzon-népeket” évszázadok folyamán körülbástyázzák. További meghatározó és állandóan ható tényező volt e társadalmak szembenállása a rabszolgasággal. A rabszolgaság elutasítása kialakulásuk előfeltétele volt.
Magyar Lászlónak a rabszolgasággal szembeni afrikai társadalmi tiltakozásáról szóló adatai ma is az újdonság erejével hatnak. Értékeiket növeli az a körülmény, hogy azokat – az alább vázolt összefüggésben – csupán legutóbbi tanulmányainkban használtuk fel először, tehát e munkáinkban, mint ahogy jelen kötetünkben is, voltaképp ezen adatoknak az egyetemes afrikanisztika forrásállagába történő bevezetését végezzük el.
Magyar László életművéből kiemelt ezen harmadik tárgykör, a rabszolgaság nélküli mikrotársadalmak létezése a rabszolgaság közegében, két részre különül: a szökött rabszolgák szabad telepein kialakult életmód és a „rejtőző népek” és közösségeik életének vizsgálatára.
