Népdal
Népdal
Ortutay tudományos életművében a főbb népköltészeti műfajok közül a népi líra, a dal kutatása kevésbé hangsúlyos, mint az epikáé. Azt azonban nem állíthatjuk, hogy mostohán kezelte ezt a műfajt. Ellenkezőleg, Bartók, Kodály és a szövegkutató Solymossy Sándor után ő foglalta össze újra a magyar népdal főbb jellemző jegyeit. Tanulmánya – amit az idők során népszerű és tudományos formában, több változatban is kiadott – voltaképpen a magyar népdalról készült legigényesebb szintézisek egyike. (Vö. Katona Imre, Ethnographia 1980. 503.) Kodállyal, s másokkal együtt Ortutay is hittel vallotta, hogy a népdal az egész népi műveltség virága, a népnek talán legszebb alkotása. A magyar népköltészet sajátosságait keresve két általánosnak tekinthető vonását emelte ki: az ábrázolás valóságához ragaszkodó, realista módját és az ábrázolás drámaiságát, a népköltészetünk műfajaiban megnyilvánuló drámai szerkesztést. Katona Imre éppen ezt nevezi Ortutay legfontosabb felismerésének népdalaink vizsgálatában. (Ethnographia 1980. 507.) A népdal drámai jellege megmutatkozik a kettős – párhuzamos vagy ellentétes – szerkesztésben, a lírai monológok dialógusokká való átalakításában, a szöveg és dallam kapcsolatában, a kettő szerkezetében, sőt még a rímelésben is. A drámaiság segítségével újszerűen tudta értelmezni a sokat vitatott „természeti kezdőkép” mibenlétét, sőt önálló osztályozást is adott csoportjairól, s ezzel a meglehetősen kiterjedt, s már régen megrekedt szakirodalomban is új irányt tudott mutatni. Riedl Frigyes elfeledett tanulmányából kiindulva a lírai kezdőkép hat csoportját különítette el: 1. amelyben a kezdőkép és a rákövetkező rész párhuzamos egymással; 2. az analógiás kapcsolódású, hozzávéve a helyi és oksági kapcsolódásokat is; 3. az ellentétes kapcsolódású, melyben a természeti kezdőkép hangulatával ellentétes érzelmet, gondolatot fejez ki a dal; 4. az eredeti összefüggéstől elszakadt természeti kezdőkép; 5. a rímjáték kedvéért alkalmazott és 6. az elhomályosult értelmű kezdőkép. A csoportosítás persze nem eredetmagyarázat, s nem világítja meg a lírai dal ilyen szerkesztésmódjának közkedveltségét sem. (Ortutay: Magyar népdalok, 1970. 90–91.)
Elvetette Vikár Béla és Lükő Gábor magyarázatait, akik a természeti kezdőképekben valami sajátságos népi jelképrendszert igyekeztek felfedezni. (Vikár például néhány példával azt kívánta bizonyítani, hogy a bánat és a gyász színe népdalainkban a sárga szín. A többi közt kaszárnyáink, megyeházaink is ezért jelképes sárgák a népdalokban.) Ortutay nem a lélektani összefüggések keresése, hanem az erőltetett, hamis pszichologizálás ellen emelt szót. A népköltészet realizmusa alapján jogosan különít el az esztétikai irodalom egyfajta népi realizmust. Petőfi, Arany népiességének sem jelentéktelen összetevője ez a realizmus. Mesekutatóként jól tudta, hogy a magyar mesehős mozgástere – akárhol jár is – a magyar paraszti világ, a falu, a tanyai udvar, s még a királyi város is csak olyan, mint a közeli mezőváros vagy piacos hely. A királyi udvar valami módos nagygazda tekintélyes portáját idézi, s a tündérmesék világa is át van szőve a paraszti élet apró realitásaival. Nem kizárólagosan magyar vonás ez a realizmus, mégis a magyar népköltészet elkülönítő, sajátos meghatározói közé tartozik. A reális ábrázolásmód azon jegyei közé, amelyek a magyar népi epikát és lírát is elkülönítik eurázsiai rokonaitól.
Ortutay következetesen bírálja Erdélyi János tartalmi szempontú népdal-osztályozását, rámutat kategóriáinak viszonylagosságára, a folytonos átfedésekre, az epika és a líra határterületeire. Ő maga további és részletekbe menő klasszifikáció kidolgozására nem vállalkozik. Katona Imre felveti, hogy „klasszikus antológiájában is mindössze hét nagy tömböt különít el, holott tudjuk: a népdalcsoportok száma félszáznál is több”. (Vö. Ethnographia 1980. 506.) Az 1955-ben kiadott Magyar népköltészet 1. Népdalok c. antológiától eltérően Ortutay az 1970-ben megjelent kétkötetes Magyar népdalokban 38 tematikus, illetve műfaji csoportot különít el. Hangsúlyozza, hogy inkább egy-egy lírai alapeszme, gondolat, szövegmag vagy párhuzamhasonlat köré épülő dalcsaládokról, mint tartalmi dalcsoportokról lehet szó. Affinitás-elméletében külön is kifejti, hogy a lírai daloknál a dallamszerkezet és a kisebb szövegegységek szoros kapcsolódását lehet megfigyelni. Ortutay elsők között vette észre, hogy a felbomlott, részeire szakadt epikus szüzsé elemei újabb építőkövei lehetnek egy utóvirágzását élő lírai dalhagyománynak. Egyik úttörője a történeti és társadalmi népdalok kutatásának. Népköltészet-elméletének tanulságos összegzését adja a Kossuth-hagyományról írott nagy tanulmánya. Foglalkozik a Kossuth-nóta sokat boncolt eredetkérdésével és a munkásmozgalomban folytatódó utóéletével. Értékeli a több száz alkotásból álló 48-as daltermést, vizsgálja a szociális hátterű dalcsoportokat (pl. katonadalok, betyárdalok, summásdalok, kukásdalok). Ortutay mindenkor nyomatékkal hangsúlyozza a munkásfolklór paraszti gyökereit, az énekelt dalok közösségi jellegét. Ugyanakkor rámutat az egyéniség nagyobb szerepére, a szóbeliség másodlagos és az illegalitásból adódó kényszerű voltára a munkásdalok esetében, valamint a mozgalmi célzatú dalok nagyobb társadalmi tudatosságára. Külön csoportba sorolta a hazai gyári népdalokat és az ún. amerikás dalokat.
Az egyéniségnek a folklór életében, hagyományozásában és állandó újrateremtésében betöltött szerepét ismerve természetes, hogy sürgette az ún. nótafák népdalrepertoárjának összegyűjtését és elemzését. Kissé megkésve, de készültek is Magyarországon ilyen felmérések, melyek e közösségi műfaj tükrében is megmutatják az egyéniség erejét. (Például kedvelt dallamfordulatok gyakorisága, előnyben részesítése, ismert szövegrészek megválogatása, egymáshoz illesztésének módja, elemek sorrendje stb. egyénenként változik.)
Ortutay sokoldalú szövegvizsgálatot, rendszerezést végzett a népi líra tágas tartományában. Olyan kérdésekkel foglalkozott, melyeknek a Kodály vezetésével megerősödött hazai zenefolklórkutatás kevés figyelmet szentelt. Igaz, a dallamok és a szövegek kapcsolatát nem elemezte, de teljesítménye enélkül is tiszteletet parancsol.
Említettük, milyen érdemeket szerzett az 1930-as években a Magyar Rádió Pátria-lemezsorozatának megszületése körül. Tegyük hozzá, hogy hathatósan támogatta a Magyar Népzene Tára sorozatának megindítását az Akadémiai Kiadónál, s miniszterként elősegítette a korszerű általános iskolai népzeneoktatás bevezetését.
