Largo, sostenuto
Largo, sostenuto
A hűvös, tiszta őszre vágyom. Múlj, nyár!
A vágyakat mint parazsat lehányom!
Én szívem déli napja alkonyulj már,
Ragyogj, ne égj, a tejszin láthatáron.
A vágyakat mint parazsat lehányom!
Én szívem déli napja alkonyulj már,
Ragyogj, ne égj, a tejszin láthatáron.
Lám már az ősz harmatja itt vagyon
És messze látni s mily tiszta a messze!
Nézz hát, szívem, s ne hánykódj oly nagyon,
S feledd a kérdést: új tavasz még lesz-e.
És messze látni s mily tiszta a messze!
Nézz hát, szívem, s ne hánykódj oly nagyon,
S feledd a kérdést: új tavasz még lesz-e.
Kinyílik az idő, hogy egyet buggyan
Megint az évek tiszta kútfeje,
Tavasz lesz, ám ne szólj szívem, ne tudjam.
Bús tagjaim ne vídítsam vele.
Megint az évek tiszta kútfeje,
Tavasz lesz, ám ne szólj szívem, ne tudjam.
Bús tagjaim ne vídítsam vele.
Az őszt nézd csak és csak az őszi tájat,
Az aranysárga s rozsdabarna fákat,
S a hűs napot, mely hajlik lemenőben;
S a kórókat, amelyek állnak páran
Domboldalon komolyan és szikáran
A kristálytiszta éles levegőben.
Az aranysárga s rozsdabarna fákat,
S a hűs napot, mely hajlik lemenőben;
S a kórókat, amelyek állnak páran
Domboldalon komolyan és szikáran
A kristálytiszta éles levegőben.
