HATODIK JELENET.
HATODIK JELENET.
Voltak, Szumurud.
Szumurud (lelkendezve): Úrnőm… úrnőm… rettenetes!
Hamduna: Mi baj?
Szumurud: Hafid… Hafid… borzasztó!
Hamduna: Az uram?
Fuad (fölugrik): Az urad? Az urad! Allah irgalmazz!
Szumurud: Itt van… éppen csak annyi időm volt, hogy a kaput bezárjam… (Kívülről hangos dörömbölés.)
Fuad: Már dörömböl! (Ijedten néz körül.) Allah irgalmazz!
Hamduna: Végünk van. (A muzsikusokhoz.) Pusztuljatok! (A két muzsikus eloldalog a fülkébe.)
Szumurud: Mit csináljunk? (Újabb dörömbölés.)
Fuad: Hogy dörömböl! (Ijedten néz Hamdunára, Szumurudra, maga körül) Mintha a mennydörgések menydörgését hallanám!
Hamduna: Nyiss ajtót… és ha bejött, lopd ki a muzsikusokat…
Fuad (panaszosan): És én? Mi lesz velem, ó, királynőm?
Hamduna: Elbújtatlak, drágaságom, hogy az uram dühe ellen megvédjelek. Mert rettenetes az ő féltékenysége…
Fuad: Elbújtatsz! (Keserűen.) Azt mondja, nem tud olvasni! Könyvem harmadik fejezete! És hova bújtatsz, csillagom, ó, ragyogó Hamduna? (Újabb dörömbölés.)
Hamduna: Szaladj, Szumurud, ne várakoztasd! (Szumurud el:) Te pedig, ó, Fuad, Abu Deli Ben Muktar fia, bújj be ide a szekrénybe (a szekrényre mutat) és rejtsd el porhüvelyedet a mindenféle köntösök, dzselbabok és salvárok alá. (Kinyitja a szekrényt, melyben asszonyi ruhák lógnak).
Fuad (panaszosan): Könyvem kilencedik fejezete! De mindannyian tehetetlenek vagyunk Allah akarata ellen. És ha most ide be kell bújnom (már bújik is) bizonyos, hogy ő rendelte és így vagyon megírva a Sors könyvében. (Bebújt de kidugja a fejét.) Csak arra kérlek, ó, Holdak Holdja, ne sokáig várakoztass idebent, mert ez a helyiség nem méltó a magamfajta élemedett és bölcs emberhez…
Hamduna: Bízd rám, gyöngyvirágom. Elküldöm az uramat és százszorosan kipótolom azt, amivel adósod maradtam.
Fuad: A te szájad és Allah füle! (a ruhák mögé bújik).
Hamduna(becsukja az ajtót, de nem zárja be, tüntetőn a szekrény körül foglalatoskodik, míg Hafid betoppan.)
