Sárközi György: Bátorodó Bánatos
Sárközi György: Bátorodó Bánatos
Ragyog a kék menny hajlós dömöcki acélja,
Forgó fringia, aranyos, szikrás, -
De harmatosan s bús köddel ha föl-föltekintek,
Vörös felhők rozsdája emészti.
Forgó fringia, aranyos, szikrás, -
De harmatosan s bús köddel ha föl-föltekintek,
Vörös felhők rozsdája emészti.
A föld meg döng sötét vasában, az ős-kovács pörölye
Verte keményre hajnali tűzben, -
De léptem nehéz fájdalma ha kasos mellét tapodja,
Sáros, csalános árokba csuszamlok.
Verte keményre hajnali tűzben, -
De léptem nehéz fájdalma ha kasos mellét tapodja,
Sáros, csalános árokba csuszamlok.
Madarak népe, magas ég ellen rontó s győzedelmes,
Mikor lesz dalom dalotokhoz hasonló?
Nappalok zengő csillagai, közétek méltó láng bennem mikor gyúl,
Szárnyas örömben harmóniás planéták?
Mikor lesz dalom dalotokhoz hasonló?
Nappalok zengő csillagai, közétek méltó láng bennem mikor gyúl,
Szárnyas örömben harmóniás planéták?
S virágok törzse, földjét vaskarmú gyökérrel halálig őrző,
Mely hajnalon nyílik meg viola-kelyhe
Az én lelkemnek is, hogy szülő-hazám ünnepi üzenését
Leheljem át a fölém hajolókba?
Mely hajnalon nyílik meg viola-kelyhe
Az én lelkemnek is, hogy szülő-hazám ünnepi üzenését
Leheljem át a fölém hajolókba?
Egykor majd hangom lecsap buzogányként a szálló szavaim lesznek
Parittyám vissza nem jövő kövei,
Bátor rohanással s bizodalmas zsoltárt kiáltva
Győzöm le akkor pogány Góliátot!
Parittyám vissza nem jövő kövei,
Bátor rohanással s bizodalmas zsoltárt kiáltva
Győzöm le akkor pogány Góliátot!
Ezt a verset igénytelen virágnak Osvát Ernő ünnepi koszorújába fonja
