ILLYÉS GYULA: AZ ÉN FÜLEM SÉRTI…
ILLYÉS GYULA: AZ ÉN FÜLEM SÉRTI…
Az én fülem sérti leginkább, hogy alig
fordulnak egy-két kört e versek
szabott zenéjükön, egyszerre mindegyik
riasztó zajt recsegtet,
fordulnak egy-két kört e versek
szabott zenéjükön, egyszerre mindegyik
riasztó zajt recsegtet,
gorombán, mint midőn a tű a lemezen
kiugrik, érdeset csikordul
s a szabad anyagot szakgatja élesen:
mi van a dallamon túl?
kiugrik, érdeset csikordul
s a szabad anyagot szakgatja élesen:
mi van a dallamon túl?
Mit rejt a dal? - Rendelt körén zengve fut és
egyszerre - mily határt surolva? -
a lélek felsikolt, mint tányéron a kés
s egy szót nyög ujra, ujra -
egyszerre - mily határt surolva? -
a lélek felsikolt, mint tányéron a kés
s egy szót nyög ujra, ujra -
Halál, halál, halál, - bármerre fordulok,
válaszul nékem e világ már
azt súgja s hirtelen, kürtként azt zúgja, hogy
egy forgás még s lejártál!
válaszul nékem e világ már
azt súgja s hirtelen, kürtként azt zúgja, hogy
egy forgás még s lejártál!
A föld szalad simán; szédülten így kapok
szerelem, barátság, felétek.
Köröttem, jajra jajt tépve, így karmolok
mindenbe, mit elérek.
szerelem, barátság, felétek.
Köröttem, jajra jajt tépve, így karmolok
mindenbe, mit elérek.
