Török Sophie: Kultúra
Török Sophie: Kultúra
Mondom: mosolyogj! engedelmes
meleg mosollyal nézel reám.
Nem! nem igy! régen összeszoritott
fogaid közül fanyar mosolyod
ugy szürted szét, mint különös
mérget, riadva, ellenségesen.
Haragos, ijedt mosolyod hová lett?
Hová lett ferde szemeidből Ázsia
varázsa? Kis vadlány, szilaj és
idegen, ki a gyengéd simogatást is
villámló szemekkel türted
óh hol vagy igézetes?
Halántékra feszitett kékes hajad
ma fodrász keze igazitja
lágy barna hullámba, barbár
szemeiden divatos csontkeretü pápaszem,
s mint világjáró angol hölgy
rakod fel böröndjeidet s hajolsz ki
messziről jött vonat ablakából;
öntudatos lettél és rezignált,
lényedből barátságos biztonság árad.
Ámulva nézlek, büszke vagyok rád!
de szivem nehéz és szomoru.
Hiszen téged, utazó hölgy alig
ismerlek! a régi, akit szerettem,
s kinek ingó életén oly rég tartom
aggódó kezeimet – a régi kedves leány
meghalt, s te uj ismerős, ki ismerted őt,
csak annyit jelentesz nekem, hogy foszló
emlékeidből eltünt alakját
néha visszaidézed…
meleg mosollyal nézel reám.
Nem! nem igy! régen összeszoritott
fogaid közül fanyar mosolyod
ugy szürted szét, mint különös
mérget, riadva, ellenségesen.
Haragos, ijedt mosolyod hová lett?
Hová lett ferde szemeidből Ázsia
varázsa? Kis vadlány, szilaj és
idegen, ki a gyengéd simogatást is
villámló szemekkel türted
óh hol vagy igézetes?
Halántékra feszitett kékes hajad
ma fodrász keze igazitja
lágy barna hullámba, barbár
szemeiden divatos csontkeretü pápaszem,
s mint világjáró angol hölgy
rakod fel böröndjeidet s hajolsz ki
messziről jött vonat ablakából;
öntudatos lettél és rezignált,
lényedből barátságos biztonság árad.
Ámulva nézlek, büszke vagyok rád!
de szivem nehéz és szomoru.
Hiszen téged, utazó hölgy alig
ismerlek! a régi, akit szerettem,
s kinek ingó életén oly rég tartom
aggódó kezeimet – a régi kedves leány
meghalt, s te uj ismerős, ki ismerted őt,
csak annyit jelentesz nekem, hogy foszló
emlékeidből eltünt alakját
néha visszaidézed…
