G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (független)
G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (független)
G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (független) Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Valóban rendkívüli és valóban halaszthatatlan ügyben kértem szót. Tudjuk mindannyian, hogy tegnap virágvasárnap volt, és tudjuk, hogy ez az ünnep hazánkban mit jelent mindazok számára, akik a lelket nem tagadták meg magukban, s nemcsak a császárnak adták meg, ami a császáré, de az isteni törvényekről sem feledkeztek meg soha.
Pálmák napján, Jézus bevonulásának napján a Magyar Televízió A Keresztapa című filmet tartotta időszerűnek levetíteni, a maffiázás alapfilmjét a magyar demokratikus átalakulás propagandájaként. De ne felejtsük el, hogy ezen a napon, mikor Jézus a templomba lépett, így szólt: "Az én házam imádság házának mondatik, ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek." A nemzetnek a haza a háza, s nemrég éppen Makovecz Imre beszélt megrendítően arról, hogyan védtük egykor híven a keresztény, közös európai házat.
Az elmúlt rendszerben november 7-én megemlékeztek Leninről, de legalább a Putyilov Gyárról. Ennyit változtak az idők! Pálmák napján iskolatelevízió a maffiáról, gyengébbeknek.
Talán egy évvel ezelőtt jeleztem itt, a tisztelt Ház előtt, hogy a demokrácia válságjelei mutatkoznak. Később arról szóltam, hogy már anarchikus állapotok vannak. A demokratikus intézményrendszer elleni újabb, totális és leplezetlen támadásra épp a mai napon kerül sor. A hat párt vezérkara, pártoligarchiája, vagy ahogy régebben már neveztem, a "Hatpárti Központi Bizottság" teljes hatalomra törekszik a Parlamenttel s a néppel szemben. Konrád György és Szelényi Iván már megfogalmazták az értelmiség útját az osztályhatalomhoz, de ez még a kezdet kezdetén volt.
Ma már egyre inkább a kontraszelektált hatpárti oligarchia ellentmondást nem tűrő osztályhatalmáról beszélhetünk. A demokratikus szólás jogát két éve egyre erőszakosabban korlátozzák. Márpedig ha a sajtószabadság egy szűk, kontraszelektált politikai elit kiváltsága, akkor a szabadságot illetően is ugyanez a helyzet. Ha tetszett a néplelket a palackból kiereszteni, tudomásul kell venni, hogy nem lehet azt többé elfojtani.
Nekünk, képviselőknek, de különösen az egyénileg választott politikusoknak kiemelkedő felelősségünk van – pártállásra tekintet nélkül – a parlamenti demokráciát illetően.
Ha a hatalom a néptől elvárja, hogy törvénytisztelő, becsületes, hitben élő közösség legyen, akkor a nép is elvárhatja a hatalomtól, hogy törvénytisztelő, becsületes legyen. A lehetőségek tudománya pedig nem azt jelenti, hogy a politikus hivatalból becstelen legyen. A profi politika pedig nem az, hogy a politikus jogot formál arra, amit az állampolgárnál büntet.
Az ilyen társadalom a törvény fölöttiek egypártrendszere, és tudjuk, hová vezet.
S most, Pálmák napján nem árt emlékeztetni arra, hogy a farizeusok csak mondják, de nem cselekszik azt, s így mindenre képesek.
A rendszerváltás kezdetén mindenkit megilletett egy rövid ideig a nyilvánosság. Később a sajtószabadság csak bizonyos személyekre korlátozódott. A parlamenti eseményeket eleinte szinte teljesen közvetítette a televízió, s a munka a napszak normális ideje szerint zajlott. Volt még Parlamenti Napló is, bár erősen kontraszelektáltan, de azért volt. A parlamenti munka egyre inkább eltolódott az esti, éjszakai órákra, külön előszeretettel ünnepek előtt úgy éjféltájt került sor döntésekre meghatározó kérdésekben.
A Parlamenti Napló megszűnt, a közvetítést áttették a 2-es csatornára, az adásidőt csökkentették, mondván: nem érdekli az embereket úgysem a politika, amitől a sorsuk függ. De a házbizottság nem ilyen érdektelen a néppel szemben. Figyelmesen ügyel arra, hogy mely témák kapjanak nyilvánosságot, hogy milyen ügyek kerüljenek nyilvánosság elé.
Már ott tartunk, hogy felelőtlennek neveznek minden alternatív véleményt, ami nem a felkentek szájából hangzik el. És nem csodálkozhatunk már azon sem, ha a Napzárta szerkesztősége határozza meg, ajánlja, hogy kik szerepelhetnek, szólalhatnak meg például a függetlenek közül műsorukban.
Azokat a kritikákat pedig, amelyek a "Hatpárti Központi Bizottsággal" szemben fogalmazódnak meg, de különösen az új, demokratikus nemzedék részéről, azokat már egyetlen országos napilap sem közli. Az új nemzedéket kizárták a rendszerváltásból.
Az ne tévesszen meg senkit, hogyha a FIDESZ valahol levetíti a Bagaméri című filmet, akkor az a Hét műsorában jelentős belpolitikai eseménynek számít. Ezzel szemben ha egy képviselő politikus közel félmillió embert érintő kérdésekről szól a Parlamentben iskola- és ivóvízgondokkal kapcsolatban, azt mind a négy alkalommal kicenzúrázza a Híradó. Nem is csodálkozhatunk ezen, hisz azt látjuk, hogy a Kommunista Ifjúsági Szövetség lapjának, a Magyar Ifjúság főszerkesztőségének a fele már ott dolgozik a Híradónál. (Zaj.) Megérdemlik bizonyára ezt a kiemelt státuszt, hisz annak idején az ideológiát havi 1 millió forint deficittel terjesztették.
Ennek ellenére továbbra is várom, hogy egyszer nyilvánosan számot adnak közel ezer település lakóinak arról, hogy miért rekesztik ki koncepciózusan őket a rendszerváltás után is a nyilvánosságból. Parancsra, félelemből vagy önszorgalomból? Ahol pedig sajtószabadság nincs ennyi település számára, ott demokráciáról nem beszélhetünk.
A tisztelt Ház előtt teljesen felháborodott a napokban a FIDESZ egykori tanácsadója, családellenes, népnyúzó adórendszerünk kidolgozója, hogy a Parlamentben politizálni merészelnek, s azon, hogy főleg vele szemben. Az aktuális és sürgős ügyekben való politizálás egyetlen s egyre szűkített színtere az úgynevezett napirend előtti felszólalás maradt, ami már címében is elhibázott, hiszen a politizálás a parlamenti munka szerves része.
A választójogi törvény szerint egyenlő jogokkal rendelkeznek a listás és az egyénileg megválasztott képviselők. Mostanra mégis az a helyzet alakult ki a házbizottság akarata szerint, akik, mondanom sem kell, döntő többségükben listás képviselők, hogy csak a frakcióvezetés engedélyével szólalhat meg rendkívüli, aktuális ügyben a körzetének felelős, alulról jövő kívánalmukhoz igazodó képviselő. Ezt a független képviselők esetében eddig még nem sikerült bevezetni, sőt itt nem is sikerülhet, mert mi, gondolom, azért lettünk függetlenek, mert a nép, a választóink érdekét nem szeretnénk semmilyen pártérdek hátterébe szorítani.
És a mai napon, tisztelt képviselőtársaim, a nyilvánosság újabb kizárásával elénk kerül majd az Orbán-doktrína, melynek lényege az, hogy a "csipet-csapat", de legalábbis Orbán Viktor… (Derültség.) jogtalan előnyökhöz jusson a Parlament 90%-ával szemben. (Zaj.)
Emlékezhetnek, hogy Orbán Viktor már egyszer megüzente nekünk, a Parlamentnek a Népszabadságon keresztül, hogy ha nem teljesítjük a hatpárti KB akaratát, akkor mi, képviselők megbuktunk. Mint akkor is elmondtam itt, önök előtt: a parlamenti demokrácia forog veszélyben.
Az ártatlannak tűnő Orbán-doktrína azt kívánná tőlünk, hogy engedjük, szavazzuk meg neki, hogy ő, aki a választásokon mellesleg családostul megbukott, csak egyedül szólalhasson fel akutális ügyben, amikor jónak látja, mi pedig, megválasztott képviselők úgy éjféltájt majd eldadoghatjuk politikai ügyekben a mondandókat.
Ebből is látható, miféle demokrácia lenne itt, ha a FIDESZ kerülne hatalomra. (Derültség.)
Javaslom a FIDESZ-vezetőknek, hogy az Orbán-doktrínát vezessék be a saját pártjukban, hogy rajta kívül senki se kaphasson szót hatékony munkavégzésre hivatkozva, a demokratikus magyar Parlamentet pedig kímélje meg a diktatórikus előterjesztéseitől… (Taps a Független Kisgazdapárt padsoraiban.), melyek egyébként ártatlannak tűnnek.
Azért vagyok kénytelen erről is szólni napirend előtt, mert a probléma jóval túlmutat az adott témán, s erre mindenképpen kötelességemnek éreztem a demokrácia elkötelezett híveinek felhívni a figyelmét. Ne felejtsük el, hogy annak idején egy törpe párt, a kommunista párt ilyen ártatlannak tűnő lépésekkel bomlasztotta fel a demokratikus államrendet, s a politikai űrben győztes párt lehetett a törpe párt.
Nagy felelősség van rajtunk, tisztelt képviselőtársaim, s ez az Orbán-dokrína feltétlenül jó arra, hogy most majd mindenki megmutathatja újra, hogy a demokrácia vagy a diktatúra elkötelezett híve.
Nemrég ezen a fórumon körzetem egyik munkáskollektívájának ügyében kértem szót, és sikerült elérni, hogy sztrájk helyett megindult a normális ügyintézés az illetékes vezetőkkel. A nyilvános politizálás eredményessége csak a diktatórikus machinátorokat zavarhatja.
Felszólalásommal pedig az volt a célom, hogy felhívjam képviselőtársaim figyelmét arra, hogy válaszút előtt állunk: a pártoligarcháknak akarunk-e megfelelni vagy a népóhajnak? Mert ha a hatpárti központi bizottság ilyen módon tovább működteti a Parlamentet, akkor most is igazak Ady szavai, különös tekintettel az összefonódott, kontraszelektált vezetőkre: "Együtt éltek a hazugok, s gyönyörűeket hazudtak egymásnak, végül mindenki hitt egymásnak, s mikor az igazság csak egy kicsit is közeledett hozzájuk, jajgattak-jajgattak, és biztatták egymást, hogy az igazság nem igaz.
Mi lesz ebből az országból, ha észreveszi, hogy a hazugok országa? Nem vagyunk már optimisták, s jóelőre sajnáljuk azt, aki ezt hangosan megmondja. Föltétlenül megkövezik, s az ország tovább hazudik önmagának s úgynevezett vezéreinek. Hogy a vezérek is hazudni fognak, arról talán kár is elmélkedni. Mit tudnak ezek mást, mint hazudni, ámbár azt igazán jól tudták, s jól tudják mindörökké, ámen." Köszönöm. (Szórványos taps.)
Döntés törvényjavaslatok sürgős tárgyalásáról
