SZALAY GÁBOR (SZDSZ)
SZALAY GÁBOR (SZDSZ)
SZALAY GÁBOR (SZDSZ) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor egy gazdaságban csökkennek a beruházások, akkor csökken a gazdálkodóegységeknek kiadott megrendelések száma is, nő a kapacitásuk kihasználatlansága, nő a munkahelyükről elbocsátottak száma, miáltal természetesen csökken a fizetőképes kereslet, és ezáltal lelassul a gazdaság, s ismét csak csökken a beruházásoknak a száma és mennyisége. Ez a kör, ez a spirál tehát ördögi, s igazán nehéz eldönteni, hogy gazdaságunk jelenlegi petyhüdt állapota oka-e vagy éppen következménye-e a beruházások évek óta tartó teljesítményértékbeni zuhanórepülésének.
Ráadásul régi igazság, hogy a baj nem jár egyedül. Nem elég, hogy a gazdasági szféra beruházásainak mennyisége van mélyen a fenntartandó fejlődés küszöbértéke alatt, de ugyanakkor még az infrastrukturális beruházások jelentős részét meghatározó önkormányzati megrendelések is elmaradnak, de legalábbis késnek amiatt, hogy a címzett és céltámogatások odaítélése évről évre óriási késedelmet szenved.
És ez még mindig nem minden, tisztelt képviselőtársaim, hisz ráadásul működik az a saját magunknak alkotott, nehézségeinket tovább fokozó csapdahelyzet is, aminek értelmében az önkormányzatok egyrészt még saját forrásaikat felhasználva, azzal mintegy előleget nyújtva sem kezdhetnek hozzá az odaítélést megelőzően olyan beruházásokhoz, melyekre egyébként központi támogatást is igénybe szeretnének venni, másrészt ugyanakkor az egyszer, mondjuk, végre-valahára odaítélt támogatásra meg azonnal el is vesztik a jogosultságukat, ha a kivitelezést még az odaítélés évében meg nem kezdik.
A jelenlegi helyzet több mint elszomorító, hiszen az 1993. évi címzett és céltámogatási igényeikre vonatkozó pályázataikat sürgősséggel még az elmúlt év augusztusában benyújtani kényszerült önkormányzatok anyagainak, pontosabban az időközben megismételtetett pályázat anyagainak az elbírálására még a mai napig sem került sor. Sőt, a Kormány a 46/1993-as számú rendelete értelmében csak arra vállalt kötelezettséget, hogy az 1993. évi céltámogatások jegyzékét 1993. szeptember 1-jéig teszi közzé.
A címzett és céltámogatási pályázatok elbírálási időpontjának újabb és újabb időközbeni halasztása már eddig is több hátrányos következménnyel járt, hisz a jelentős csúszás a beruházások tervezett határidőinek és pénzügyi terveinek felborulását valószínűsíti, de ezentúl az esetenként tervezett lakossági erőforrások bevonásának meghiúsulását eredményezheti, s legelsősorban munkanélküliséget gerjeszt és teremt. Például választókörzetemben, Tatabányán, ahol a munkanélküliségi ráta már jelenleg is valamivel meghaladja az országos átlagot az infrastrukturális beruházásokkal érintett gazdálkodószervezetek a megbízások elmaradása, a szerződések megkötésének jelentős késlekedése miatt, és végső szükségükben más megoldás híján az általuk foglalkoztatott 1100-1200 főnyi létszám 50-60%-ának elbocsátását tervezik az elkövetkezendő hetekben, hónapokban.
A Kormány és a Parlament közös felelőssége a mostanra kialakult nehéz helyzet, meg az is, hogy legalább azon segítsünk, amin még van módunk. Módosítanunk kell tehát az 1992. évi XCIII. számú törvény 14. §-ának (1) bekezdését, s lehetővé kell tenni, hogy az önkormányzatoknak módjuk legyen a beruházást a központi támogatás odaítélését követő évben elkezdeni.
(10.50)
Ezen célt szolgálja az az önálló képviselői módosító indítvány, amit dr. Wekler Ferenccel együtt nyújtottunk be. Amennyiben ugyanis a jelenleg érvényes törvényhelyen nem változtatunk, úgy amellett, hogy az önkormányzatok mindenképp időzavarba kerülnek, két eset következhet be.
Az egyik: a szeptember 1-jei kihirdetést követően még sürgősséggel kiírják a versenytárgyalásokat, ennek - mint tudják képviselőtársaim - az érvényes versenytörvény értelmében legalább 60 nap az időigénye; kiértékelik a beérkező pályázatokat, s a tél beálltával vagy azt alig megelőzően még sikerül nekikezdeniük a kivitelezővel a munkának. Ez a sietség és kapkodás bizonyára jelentős pluszköltségekkel járna, hisz az expressz díjszabás mindent megdrágít, s ráadásul lehetséges, hogy mindez a minőség rovására történne. A másik lehetséges eset vagy következmény az, hogy az önkormányzatoknak nem sikerülvén behozni 4 hónap alatt azt a legalább 6 hónapos időhátrányt, amit a Parlament kétségtelen közreműködésével a Kormány okozott nekik, visszalépni kényszerülnek a céltámogatás igénybevételétől. Lehet, hogy éppen ez lenne a machiavellisztikus cél? Remélem, hogy nem, s ezt demonstrálandó, képviselőtársaim is támogatni fogják indítványunk sürgősséggel történő napirendre vételét. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
Határozathozatal
