DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Figyelemmel arra, hogy Tóth Pál képviselőtársam nemcsak az országgyűlési határozati javaslattal kapcsolatos bizottsági véleményt mondta el, hanem a törvényjavaslattal kapcsolatosat is, én felhatalmazva érzem magam arra, hogy mindkettőről szóljak, ezáltal is csökkentve az üresjáratokat.
(1.10)
A kisebbségi vélemény valójában nemcsak az én személyes véleményem, hanem az ellenzéki képviselők véleménye. Koncepcionálisan a személyazonosító jel használatáról fogunk még ebben az Országgyűlésben vitatkozni. Fogunk, mert a kormánynak egy törvényjavaslatot kell beterjesztenie, és ahogy a bizottság ülésén az adatvédelmi biztos képviselője elmondta, önmagában az elvekkel nagyon nehéz vitatkozni, mert igen kevés elv van leírva a határozati javaslatban. Akkor fog az adatvédelmi biztos is véleményt formálni, ha a törvényjavaslat elé kerül, mert akkor fogja tudni megmondani, hogy az alkalmazott megoldások megfelelnek-e a korszerű adatvédelmi követelményeknek vagy sem.
Ezt azért szerettem volna hangsúlyozottan elmondani, mert az általános vitában az előterjesztő miniszter némi személyeskedéstől nem mentes hangon az ellenzék szemére hányta, hogy miért nem állnak elő érdemi javaslatokkal. Azért, amiért az adatvédelmi biztos sem tudott érdemben nyilatkozni ezzel a határozati javaslattal kapcsolatban, mert a magyar közmondás szerint is az ördög a részletekben van elrejtve. Ha a kormány betartotta volna a Házszabályt és a törvényjavaslat szövegét terjesztette volna be az Országgyűlés elé, és kérte volna a Házszabály szerinti kétfordulós tárgyalást, akkor módja lett volna az ellenzéknek érdemben vitatkozni. Így csak nagyon érintőlegesen lehetett két módosító javaslattal jelezni, hogy melyek azok a jelenleg is már felmerülő koncepcionális kérdések, amelyekben nem lehet a kormánnyal egyetérteni.
Ezek közül az egyik - mint ahogy elhangzott -, hogy a személyazonosító jelet használhatja-e majd az ingatlan-nyilvántartás vagy sem. Igen tisztelt Országgyűlés! Látszólag ez egy nevetséges dolog, de nézzük meg, hogy kik használhatják ezt az egységes személyazonosító jelet. Ezt használhatja a személyi, adat- és lakcímnyilvántartás, az anyakönyvi igazgatás, lakcím-bejelentési eljárás, a honvédelmi nyilvántartás, a bíróságok, az ügyészségek, a nemzetbiztonsági szolgálatok, a választási, népszavazási, népi kezdeményezési, népiülnök-választási eljárásban érintett polgárok és szervek, valamint a bűnüldözés szervei. Ezekben az esetekben nyilvánvalóan nem kifogásolható ennek a jelnek a használata.
A kérdés az, hogy az ingatlan-nyilvántartásban mi szükség van erre. El lehet játszadozni azzal a gondolattal, hogy kiket akarunk nyilvántartani, az ingatlanokat vagy a polgárokat. Ha az ingatlanokat akarjuk nyilvántartani, az ingatlan-nyilvántartásnak szüksége van az érintett ingatlanok tulajdoni számára és a helyrajzi számára. Hogy egy magyar állampolgárnak ebben az országban hány helyen van tulajdona, az adott esetben az adóigazgatást érintheti. Az adóigazgatásra viszont ez a koncepció egy önálló adóigazgatási számot határoz meg. Akkor pedig teljesen értelmetlennek tűnik egy azonosító jel használata az ingatlan-nyilvántartásban, amely egyébként a honvédelemben, a nemzetbiztonsági szolgálatoknál, a bűnüldözés szerveinél ugyanaz és felhasználható. Jól tudjuk, hogy hazánkban a földhivatalok talán nem a legjobban védett objektumok közé tartoznak. Adott esetben a földhivataloknál ennek az azonosító jelnek a megszerzése lehetővé tesz jogosulatlan behatolást egyéb feltételek fennállása esetén mondjuk a nemzetbiztonsági szolgálatok nyilvántartásába.
Nekem és a kisebbségi tagoknak az volt a véleménye és az adatvédelmi biztosnak is ez az álláspontja, hogy csökkenteni kell azokat a nyilvántartásokat, ahol ez az egységes személyazonosító jel használatra kerül. Mivel az ingatlan-nyilvántartás célja és funkciója egészen más, mint a személyi lakcímnyilvántartás funkciója, ezért elégségesnek tűnik az ingatlan adatainak nyilvántartása mellett a tulajdonos neve és lakcíme, egyéb adatok az ingatlan-nyilvántartás számára még belső azonosítóként sem szükségesek.
Azért sem szükségesek, mert a nyilvántartások adott esetben egymást megkereshetik. Tehát ha az ingatlan-nyilvántartásnak szüksége lenne a tulajdonos jelenlegi lakcímére, mert éppenséggel ezt nem tudja, akkor megkeresi a lakcímnyilvántartó hivatalt a név és a természetes adatok alapján, és ezt követően majd ez a hivatal közli vele, hogy jelenleg Magyarországon hol van az érintett tulajdonos állandó lakóhelye.
A másik kérdés egyébként, amiben kisebbségi vélemény alakult ki, a 7. ponttal kapcsolatos. A 7. pont ugyanis azt mondaná ki, hogy mindazon nyilvántartásokban, ahol megszűnik az egységes személyazonosító jel használata, ezt a személyazonosító jelet nem kell visszamenőleg törölni a nyilvántartásokból, hanem archív adatként kezelendő. A kisebbségnek az volt a véleménye, hogy ésszerű határidőn belül ezeket az adatokat törölni kell. Törölni kell, mert ha a jövőre nézve megszüntetjük az egységes jel használatát visszamenőlegesen, nem nyugodhatunk bele abba az állapotba, hogy a visszamenőleges adatok tekintetében az egységes személyazonosító jel használata továbbra is fennmaradjon.
Az ésszerű határidő azért lenne elfogadható adatvédelmi szempontokból is, mert ahányszor az érintett adata az adatfelhasználás során a szervnek a kezelésébe kerül, akkor mód és lehetőség van ennek az egységes jelnek a törlésére.
A módosító javaslat egyáltalán nem arra irányult, hogy egy hihetetlen nagyságú feladatot rójon a közigazgatási szervek nyakába, hanem arra irányul, hogy amikor a nyilvántartás archív adatokhoz hozzáfér, azokban az esetekben a törlésre sor kerüljön. Így belátható időn belül azért visszamenőlegesen is megszűnik az egységes személyazonosító jel használata.
Igen tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat kapcsán valóban elhangzott, s a korábbi általános vitában az Országgyűlésben szintén elhangzott, hogy az Alkotmánybíróság döntése alapján ez év december 31-éig lehet ezt az egységes jelet használni. Az Országgyűlés meg kívánja hosszabbítani ezt a határidőt egy évvel. De talán indokolt lenne megnézni, hogy mindegyik nyilvántartás esetében szükséges-e az egyéves meghosszabbítás, vagy mód és lehetőség van arra, hogy bizonyos nyilvántartások hamarabb átálljanak a specifikus ágazati azonosító jelek használatára.
Tudniillik ez nem egy lebecsülendő gesztus lenne az Alkotmánybíróság felé a kormányzat, illetőleg az Országgyűlés részéről. Elgondolkodtató azért, hogy abban a politikai légkörben, amely jelenleg kialakult az Alkotmánybírósággal szemben, az alkotmánybírósági döntések kapcsán, nem lenne-e indokolt a kormányzatnak nem egy egységes egyéves hosszabbítást adni, hanem megnézni, hogy bizonyos ágazatok, amelyek már előrehaladtak az azonosító jel kialakítása terén - ilyen például a társadalombiztosítás - egy éven belül is meg tudják valósítani az átállást, vagy vannak olyan ágazatok - és ebben teljesen egyértelmű, hogy az adóigazgatás ebbe a körbe tartozik -, ahol egyéb gazdasági okok miatt szükséges, hogy december 31. és január 1-je legyen a fordulópont. Úgy gondolom, hogy a későbbiek folytán egyébként ezt nem szükséges az országgyűlési határozati javaslatban kimondottan rögzíteni, mert abban a törvényben, amit a kormány beterjeszt az Országgyűlés elé, ettől az időponttól el lehet térni, de jó lenne, ha felelős kormányzati szervek elgondolkoznának ezen, és egy megfelelő gesztust tennének az Alkotmánybíróság irányába.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a megtisztelő figyelmet.
