DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt hittem három és fél órával ezelőtt, hogy a családi pótlékkal kapcsolatos, rászorultságra vonatkozó feltételek kritikáját illetően nem vagyok abban a helyzetben majdnem első felszólalóként, hogy elvegyem azoknak a hozzászólóknak a kedvét egy kimerítő felszólalással, akik egy másik elemmel szeretnének foglalkozni. A vita folyamán azonban meggyőződtem arról, hogy nincsen hozzászólási szándék ezen végrehajthatatlan feltételt megszabó folyamat esetén az úgynevezett gépkocsi-rászorultsági feltétel vonatkozásában.
Szeretném a tisztelt képviselőtársaim figyelmét ezúttal arra irányítani, hogy mit is akar a tisztelt Országgyűléssel elfogadtatni a kormány. Az még csak-csak nyomon követhető valahogyan adminisztratív úton, hogy Magyarországon mennyit ér egy ingatlan, hiszen ingatlanhoz csak úgy lehet hozzájutni, hogyha írásbeli szerződést kötnek és ebbe az értéket is be kell írni, mert más jogszabályok, törvények előírják és ezen alapul bizonyos illetékfizetési és egyéb kötelezettség. Így tehát egy igazságtalan, de valahol irtózatos munkateher alapján mégiscsak egy, a felek szándékának megfelelően elkészült szerződésből kikövetkeztethetően, az Illetékhivatal erre irányuló napi gyakorlata összehasonlító adatainak alapján el tudom képzelni - elfogadni nem - azt, hogy Magyarországon néhány ezer tisztviselőnek hosszas munkája lesz azon néhány százezer ingatlanérték megállapításának a során, ami az ingatlanokra vonatkozik. Hiszen ennek van alapvető dokumentuma, ahol - még egyszer mondom - a szerzéskori érték vagy az öröklésnek megfelelő jogügyletek vagy átszállások értékelése megtörténik.
Ennek a nyomon követése természetesen iszonyatos terhet fog jelenteni és már most megmondom, hogy amikor délután 3 órakor felszólaltam, most 7 óra van, már többet ér az az ingatlan, ami akkor csak 10 millió vagy 9 millió forintot ért. Hiszen önök nagyon jól tudják, hogy nem egy statikus állapot és nemcsak azért, mert különböző helyeken fekszenek az ingatlanok, hanem azért, mert percről-percre - mint hallottuk - 30 százalékkal inflálódott 1994 áprilisa és 1995 áprilisa között Magyarországon a forint.
Magyarul: a befektetett érték az ingatlan szempontjából országosan 30 százalékkal többet ér, de erről ma volt itt szó, hogy milyen nevetséges eredményre jut egy törvényi feltételrendszernek olyan statikus feltételhez kötése az érték, a forint szempontjából, amely egy mindig mozgó, dinamikus ingatlanértékhez, piaci értékhez vagy reális értékhez kívánja kötni a jogosultságot. De szeretném önöket megkérdezni, hogy van-e itt a teremben olyan képviselőtársam, aki tudna mondani akár csak egyetlenegy jogszabályt is, amely a Magyarországon futó több mint kétmillió gépkocsi értékével kapcsolatos adatbázisra utalhatna?
Ugyanis nagyon remélem, tisztelt államtitkár úr - és nagyon örülnék, hogyha most erre az aggályra, mert egy rettenetes, rémisztő aggályom van, választ kapnék -, hogy nem a köbcentiméter lesz majd az, aminek alapján önök majd egy végrehajtási rendeletben vagy nem tudom milyen számítási mód alapján előírják azt, hogy mennyit ér ma Magyarországon egy gépkocsi. Remélem, nem is a súlya lesz majd az, mert van ma már Magyarországon olyan jogszabály, sajnálatos módon, amely az adófizetési kötelezettséget a gépkocsi súlyához köti... (Zaj a bal oldalon. - Puch László: Ki hozta?)..., ennek megvannak az okai. Én tudom, hogy ezt az önöktől független parlament hozta... (Derültség.).., azt is tudom, hogy annak a parlamentnek önök nem mind voltak a tagjai, de azért néhányan akkor is itt voltak. Valóban nevetséges, nagyon örülök, hogy nevetnek, mert erre szeretnék rámutatni, hogy milyen nevetséges dolog egy gépjármű értékénél a súlyt - és még kevésbé értékelhető körülmény a köbcentimétert - alapul venni.
Ezért nagyon szeretném megkérdezni, hogy hogyan gondolták azt, hogy a gépjárművagyon értékelésére - valamilyen kiinduló alapként egy valóban a kétmillió forintot elérő összeg meghatározására - valaki ma Magyarországon támpontot tud adni? Természetesen tudom jól, hogy vannak olyan gépjármű-beszerzések, amelyek valamilyen szerződéshez kötődnek, van vagy ezer - de lehet, hogy több mint ezer - gépjármű-kereskedéssel fog-lalkozó magánvállalkozó... (Puch László: Szerencsére!)..., kisebb és nagyobb ilyen kereskedés található az országban, nyilván van olyan, amelyik beírja a vételárat, van, amelyik nem. Százezrével van olyan gépkocsi, amelyet - mondhatom - úgy használnak ma tulajdonosként a családok, hogy nincs a nevükre írva, hogy ezt a nem jogi megközelítést használjam, de mindenki tudja, miről van szó.
Rengeteg problémát, rengeteg bonyodalmat okoz Magyarországon az, hogy e több mind kétmillió gépjármű kezelhetetlen és nagyon kusza tulajdoni viszonyokon alapuló jogi bázissal rendelkezik.
Szeretném megkérdezni, hogy amikor egy ilyen rendkívül döntő, eddig mindenkit - mondjuk egymillió családot - alanyi jogon megillető jogosultságot rászorultsági joggá kívánnak alakítani, akkor, ahogy önök mondják, a 80 százalék nem fog rosszabb helyzetbe kerülni, tehát mondjuk 800 ezer család birtokában lévő - többségében a családok már rendelkeznek gépkocsival - gépkocsik értékét milyen alapon fogják meghatározni, milyen alapon fogják ezt elfogadni, milyen módszerrel és kik fogják ennek az értékelését korrigálni, felemelni. Hogyan fog történni a gépkocsik összeadása, hiszen itt a félreértéseket eloszlatandó mondanám, hogy a törvényjavaslat fogalmazásából nem egy, hanem a gépkocsivagyon összértékéről van szó. Tehát a családban lévő, esetleg több gépkocsi, gépkocsirész vagy nem vállalkozásba bevitt, gépkocsinak minősülő vagyontárgy összegzéséről van szó. Ki fogja ezeket megcsinálni, államtitkár úr, milyen terv van ennek a lebonyolítására, hogy lesz ez megnyugtató módon rendezve? Magyarországon soha nem létezvén semmiféle olyan előírás, ami a gépkocsik tényleges értékét kimutatná, hogyan várható majd el az, hogy tegnapelőtti beadási dátummal, tehát 1995. május 15-ei dátummal az arra igényt formálók ezeket hiteles módon igazolják?
Azt hiszem, hogy az ingatlanérték megállapításának keserves, gyötrelmes és mihaszna módjától eltérően ez tényleg teljesíthetetlen, illetőleg teljes mértékben fiktív és komolytalan eredményre fog vezetni.
(19.00)
Mert nyilvánvalóan nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy a köbcentimétereket fogják majd alapul venni - ami, mint tudjuk, a lehető legrosszabb értékmérője egy autónak, hiszen minél magasabb hengerűrtartalmú ma egy autó, annál kevesebbet ér, a használati értéke annál kevesebb, és lehet, hogy minél alacsonyabb, annál értékesebb. Tehát ezt ki lehet zárni. Akkor nem marad más hátra, mint valamilyen önbevallásos módszeren, jogilag egészen bizonytalan tényeken alapuló bevalláson és ennek a jóváhagyásán fog alapulni a jogosultság elbírálása.
Mindezt arra szeretném újabb érvként felhozni, hogy értelmetlen olyan jogszabályokat hozni, amelyek olyan feltételeket írnak elő, amelyek Magyarországon senki számára nem fogadhatók el komolyan, senki nem fog ennek alapján jogszerű magatartást tanúsítani. Önöknek azt is tudniuk kell, hogy körülbelül évi százezer forint - vagy majdnem százezer forint - összegű családi pótlék megtartása érdekében tömegével fognak születni a különböző fiktív szerződések autók átadásáról, még akkor is, ha tegnap döbbenten hallottuk, hogy 8 forintot kell majd - az új autó megszerzésekor is - köbcentiméterenként illetékként fizetni. Ez is példátlan dolog. Csak utalok arra, hogy az első szerzés illetékfizetéshez kötése, azt hiszem, nemcsak Magyarországon, de a világon is párját fogja ritkítani: amikor már a gépkocsit megszerző, a nem kevés fogyasztási adót és általános forgalmi adót amúgy is az első gépkocsi megszerzésekor kinyögte... - és a többiről, az üzemanyagról és másokról nem beszélek most.
Szeretném a tisztelt figyelmüket erre a kissé méltatlanul kezelt és itt ma föl sem merült másik feltételre ráirányítani. Szeretném, hogyha belegondolnának abba a hatalmas, teljesen biztosan kusza állapotnak prognosztizálható problématömegbe, amelyet ez magával fog hozni.
Hadd kapcsolódjam még ahhoz a gondolatsorhoz, amelyre Kutrucz Katalin és Szabad György az imént - vagy valamivel korábban - ráirányította a figyelmet. Tudniillik mi itt beszélgetünk - egy általunk ismert törvényjavaslat részletes vitája során - az ugyancsak általunk ismert és önök által nem támogatott javaslatok sorsáról; és hallottuk megnyugtatásképpen - engem egyáltalán nem nyugtatott meg - Csehák Judit képviselőtársam felszólalásait, hogy meglesz a megfelelő megoldás - ami kapcsolódó módosító indítványok kapcsán természetesen nem fogja a parlament plenáris ülésén a tárgyalás szintjét elérni.
Nos, szeretném önöknek megmondani, hogy most ez a néhány óra - a parlament vitájában, nemcsak a tárgyalóteremben eltöltve - alkalmat adott arra, hogy megtekintsem, hogyan is készülnek ezek a kapcsolódó módosító indítványok. Tisztelt képviselőtársaim, itt a folyosón fabrikálódnak azok a kapcsolódó módosító indítványok, amelyeket soha nem fogunk megvitatni, soha nem fogjuk tudni, hogy mennyire alaposak. Nekem kétségeim vannak, tisztelt képviselőtársaim, az iránt, azzal kapcsolatban, lehet-e itt, a parlament folyosóján jobbító szándékú - és ezt nem vonom kétségbe -, de valóban szakszerű és a problémákat megoldó indítványokat tenni. Lehet-e ezt este 7 órakor úgy megoldani, hogy a holnap, ki tudja, mikor kezdődő bizottsági üléseken, a kormány valódi és tartalmas nyilatkozatát beszerezve, ezzel ezt a szerintünk elfogadhatatlan törvényt valamivel elfogadhatóvá tegyük?
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF padsoraiban.)
