IKOTITY ISTVÁN,
IKOTITY ISTVÁN,
IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Egy olyan előterjesztés, salátatörvény fekszik a parlament előtt, amely viszonylag pontos kórképet ad a magyar egészségügy állapotáról, majd a helyes diagnózis után teljesen félrekezelné azt. Csak remélhetjük, hogy a beteg végül túléli mindezt. Az alapprobléma, hogy a kórházak nem jönnek ki az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által folyósított állami finanszírozásból. Hiába lenne elég orvos, műtő és berendezés, ha nincs forrás, pénz a vizsgálatokra és a kezelésekre. Ezért alakulnak ki a több hónapos várólisták, és ezért fordulnak a tehetősebbek a magánszolgáltatók, magánklinikák felé. Ez a gondok gyökere, és amíg ezzel nem kezdünk valamit, addig csak kozmetikázni lehet a válságos állapotot.
A kiéheztetett kórházak a kialakult helyzetre válaszul beengednek magánszolgáltatókat, akik a kihasználatlan technikai eszközöket és helyiségeket hasznosítják úgy, hogy ezzel bevételre tesznek szert a fizetős betegektől. A helyzet egyik olvasata tehát az, hogy ugyanabban a kórházban ugyanazokon az orvosi eszközökön párhuzamosan folyhat állami és magánrendelés.
(21.50)
Joggal bosszant ez mindenkit, aki elhitte, hogy az egészségügyi járulékfizetés után korrekt ellátást várhat az államtól.
A mostani salátatörvény azt mutatja, hogy a kormánypártok is látják, érzékelik a problémát. Sajnos az is kiderül belőle, hogy nem tudják, hogyan lehetne megoldani. Addig eljutnak, hogy magánszolgáltató ne működhessen állami intézményben. Még azt is elrendelnék, hogy egyáltalán ne kaphassanak állami pénzt egészségügyi magánszolgáltatók. Tehát teljesen elkülönítik térben és finanszírozás terén is az állami és a magánegészségügyet, hátha a kórházban, rendelőintézetben várakozó emberek így nem veszik észre, mennyivel gyorsabban és kényelmesebben intézhetik ügyeiket módosabb beteg-társaik.
De az is látszik, hogy nem tudják, mit kezdjenek a kórházak működési gondjaival, a mindennapos pénzhiánnyal. Eddig legalább némi extra bevételre tudtak szert tenni, hiszen helyiségeket és berendezéseket adhattak bérbe. A Fidesz ezt a lehetőséget elvenné a kórházaktól, és nem látszik, hogy mi pótolná az így kieső pénzeket. Így végső soron rosszabbul járnak az állami ellátást, szolgáltatást választók. A várólisták különösen a diagnosztika területén tovább nyúlnak, a kórházaknak továbbra sem lesz pénzük a fejlesztésekre és a mindennapi olajozott működés biztosítására. Pedig lenne jó, a betegek érdekeit szolgáló megoldás, csak éppen több munkát, körültekintést és főleg pénzt igényel, mint egy tollvonással kiűzni a magánszolgáltatókat a kórházakból.
Amíg ez nem adott, tehát amíg a kormány egész egyszerűen nem biztosít elég forrást a kórházak működtetésére, addig hatalmas felelőtlenség ezt a lépést megtenni. Vajon fel vannak-e önök készülve arra, amik ennek a salátatörvénynek a következményei lesznek? Fel vannak-e készülve arra, hogy hamarosan újabb és újabb mentőöveket kell dobni a csőd szélén egyensúlyozó állami intézményeknek? Arra, hogy még nagyobb lesz a különbség a gazdagok és a szegények számára elérhető ellátás színvonalában? Arra, hogy összességében az egészségügyi mutatók jelentős romlását hozza a Fidesz irányt vesztett egészségpolitikája?
A salátatörvény persze nem itt ér véget, egyéb problémákról is árulkodnak a kormánypárt tervei. Újabb dizájnerdrogokat veszünk fel a tiltólistára, ez jó lépés, csakhogy erősen megkésett. Addiktológusok visszasírják a kilencvenes éveket, amikor még lehetett tudni, hogy egy eléjük kerülő drogbeteg milyen szert használ, és mi a teendő az életmentés és a gyógyulás érdekében. Ez a helyzet azonban már a múlté. Újabb és újabb szerek, kotyvalékok jelennek meg, fél-egy évig terjednek, majd eltűnnek a piacról, hogy helyükbe újabb mérgek lépjenek. Mi következik ebből? Az, hogy a jogalkotás és a gyógyítás is szükségszerűen le van maradva a valós folyamatok mögött. A droghasználók üldözése már csak emiatt sem vezethet érdemi eredményre. A megelőzés, a prevenció, a keresletcsökkentés és a tájékoztatás hozhat igazi előrelépést, illetve fontos a drogbetegek minőségi rehabilitációja. Erről szintén nem hallani mostanában.
