1. A NÉVTELEN ÚJ ÉRTELMISÉGIEK LAPJA
1. A NÉVTELEN ÚJ ÉRTELMISÉGIEK LAPJA
A lap tulajdonosa és szerkesztője Mészáros Károly (1829–1879) volt. Már a szabadságharc idején szerkesztett lapot, s az 1860-as években hol színészként lépett fel, hol történelmi munkákat írt. Zavaros fejű ember; íróként és lapszerkesztőként működése során agresszíven képviselt egymás után több pártirányt. Egyénisége a főváros különlegességei közé tartozott: a vékonydongájú emberke mindig magyar ruhában, szűrben és darutollas kalapban tűnt fel. Durva és korhely természete miatt azonban nem tartozott a kedvelt emberek közé. Arany már a 60-as évek elején viszolygó ellenérzéssel szólt útszéli modoráról, parlagi műveletlenségéről. A Lúdas Matyi megindításakor volt már élclapszerkesztői gyakorlata. 1860 – 61-ben ő szerkesztette Debrecenben a Dongót, közvetlenül a Lúdas Matyi megindulása előtt pedig a pesti Hétfejű Sárkányt, amelynek azonban nem ő volt felelős szerkesztője.
A Lúdas Matyi állandó munkatársai az akkor 30 év körül járó korosztályból, főleg kisnemesi, református lelkészi és paraszti-iparos környezetből induló értelmiségiek voltak. Bősz hírlapírói csatározásaik ellenére elmerültek az ismeretlenségben, nevüket egyetlen irodalmi ág sem tartja számon.
Jelentéktelen grafikusai sűrűn változtak. 1870 második felében e téren hirtelen javulás állt be azzal, hogy Jankó János készítette a karikatúrákat itt is (neve azonban sohasem volt feltüntetve).
A szerkesztő személye sem volt állandó. 1868. május 6-tól 1870. március 18620-ig két sajtóperében kapott börtönbüntetését töltötte Mészáros. Ezalatt az állandó munkatársak közül Csorba Ákos, Bényey István, végül Liszkay Ferenc (1825 –?) volt a felelős szerkesztő. Közülük Bényei (Máriássi) István (1835–1908) az egyetlen ismert név. Vándorszínészi működés után újságírónak csapott fel. Mészáros anarchizmusát megelégelve, és minden kapcsolatot megszakítva a Lúdas Matyival, 1872-ben még két élclap szerkesztésével próbálkozott meg – sikertelenül (Arany Trombita, Csodabogár). Ezt követően ismét a színészi pályára tért vissza, népszínműveket írt és 1883-ban megindította a Színészek Lapját.
A legtarkább képet a Lúdas Matyi kiadó-nyomdái mutatták. Fennállásának első két évét leszámítva gyakran havonta váltogatta kiadóit, összesen tizenháromszor.
A kiegyezés utáni, az angliai sajtóviszonyokkal joggal összevetett sajtószabadság közepette egyedülálló eset volt, hogy Mészárost élclapszerkesztői vétség miatt fogházbüntetésre ítélték. A Lúdas Matyi hangjának durvasága, személyeskedő mocskolódásai azonban érthetővé teszik az ekkor még demokratikusan összeállított esküdtszék szigorú ítéletét.
A Lúdas Matyi 1867. karácsonyi számában Csalán Péter aláírással jelent meg Liszkay Ferenc cikke Hogy jött létre a vegyesházasság? címen. A cikk hangneme otromba és trágár volt. Katolikus egyházi feljelentés alapján már megindult Mészáros ellen az esküdtszéki sajtóper, amikor az 1868. március 8-i számban ismét Liszkay egyik írásában a hátultöltő puskák magas árát annak tulajdonította, hogy „mindegyik puskán akartak a nemzetes minisztérjom urak nyerni legalább egy negyedrészit az egész árának”. Emiatt a Monarchia hadügyminisztere, Kuhn altábornagy indíttatta Mészáros ellen a második, ezúttal rágalmazási pert. Az előbbi perben az esküdtszék 7 szavazattal 5 ellenében az „erkölcs és a vallási közérzület” sértéséért kilenchavi fogságra és kétszáz forint pénzbüntetésre ítélte Mészárost, az utóbbiért egyhangúan vétkesnek mondták ki, s egy év fogházat és négyszáz forint büntetést kapott. Mindkét alkalommal gyászkeretes címlapon közölte a hírt a Lúdas Matyi.
Mészáros szinte örült a súlyos büntetésnek, mártírnak kiáltotta ki önmagát, s ettől kezdve lapja „az igazügy emberének” kijáró propagandát csinált neki. Segélyezésére gyűjtési felhívásokat tett közzé– ezt a reformkori hagyományt bevált módszerként fenntartották a szélsőbaloldali lapok. Nem is bizonyult rossz üzletnek. Az összegyűlt pénz bőven fedezte a pénzbírságot, sőt olykor komoly összegek megmaradtak propagandára vagy más, általában politikai célokra.
Mészáros pesti, majd váci állami fogházi büntetése nem volt szigorú. A tényleges szerkesztést, a szerkesztői levelezést mind maga intézte a börtönből – csak felelős szerkesztőként nem szerepelhetett neve a lapon. 1869 elején a balpárti proklamáció országos terjesztését is Mészáros intézte –levélcímként a fogház volt megadva. Rendszeresen kimenőket is kapott. Egy 187ilyen alkalommal a budai Kis Pipában részegen felségsértést követett el, amiért még száz forint pénzbírságra ítélték.
Az 1870. évben hirdette meg a Lúdas Matyi utolsó adakozási kampányát, ezúttal a rokkant honvédek menházára. A „szeretetfillérekkel” való visszaélések azonban annyira lejáratták ezeket a gyűjtéseket, hogy fel kellett hagynia velük.
A következő évtől gyarapodtak a lap közeli bukásának jelei. Előbb egyre hosszabbodó időszakok összes Lúdas Matyi-példányát hirdette a lap leszállított áron, majd hitelben kezdték küldeni a korábbi előfizetőknek. Ez időben lemorzsolódtak az állandó munkatársak is. Mészáros 1872 végén előbb politikai hetilapját, a Nép Szavát adta el Heckenastnak, majd 1873. augusztus 10-én közölte, hogy hat hétre felfüggeszti a Lúdas Matyi megjelentetését. A Bolond Miska így közölte az eseményt: „A Lúdas Matyi megtestált. Egyetlen vicce életében, amely nem goromba, abba is belehalt. Fel ne támadjon!”
Kívánsága teljesült.
