I. SZÍN.
Angol tábor Agincourtnál.
Henrik Király, Bedford s Gloster jönnek.
HENRIK KIRÁLY.
Nagy a veszély, Gloster, való igaz;
De bátorságunk meg nagyobb legyen.
Jó reggelt, Bedford. – Oh, hatalmas Isten!
Gonosz dologban is van némi jó,
Csak fölkutatgassuk figyelmesen:
Rossz szomszédunk im fölriaszt korán,
S ez jó egészség, jó gazdálkodás:
Ők a mi külső lelkisméretünk
És prédikátorink, kik intenek,
Hogy vég perczünkre jól készen legyünk.
Így a dudváról is mézet szedünk
S az ördögtől is erkölcsöt nyerünk.
Erpingham jő.
Jó reggelt, vén sir Erpingham Tamás!
E szép fehér főnek jobb volna szép, lágy
Párnácska, mint kemény franczia gyöp.
Nagy a veszély, Gloster, való igaz;
De bátorságunk meg nagyobb legyen.
Jó reggelt, Bedford. – Oh, hatalmas Isten!
Gonosz dologban is van némi jó,
Csak fölkutatgassuk figyelmesen:
Rossz szomszédunk im fölriaszt korán,
S ez jó egészség, jó gazdálkodás:
Ők a mi külső lelkisméretünk
És prédikátorink, kik intenek,
Hogy vég perczünkre jól készen legyünk.
Így a dudváról is mézet szedünk
S az ördögtől is erkölcsöt nyerünk.
Erpingham jő.
Jó reggelt, vén sir Erpingham Tamás!
E szép fehér főnek jobb volna szép, lágy
Párnácska, mint kemény franczia gyöp.
ERPINGHAM.
Nem, fejdelem; e fekhely jobb nekem,
Látván, hogy úgy fekszem, mint egy király.
Nem, fejdelem; e fekhely jobb nekem,
Látván, hogy úgy fekszem, mint egy király.
HENRIK KIRÁLY.
Csakhogy szeretni tudják a jelen bajt
Példánkon: így a lélek megkönyül;
S ha a kedély megélénkült, bizony
A már előbb holt szervek is kitörnek
Álmos sírjokból s újra mozganak
Friss lendülettel, bőrüket levetve.
Add köpenyed’, Tamás. Testvéreim!
Köszöntöm táborunknak főbbjeit:
Jó reggelt mondjatok nekik s azonnal
Sátromba hivjátok mindnyájokat.
Csakhogy szeretni tudják a jelen bajt
Példánkon: így a lélek megkönyül;
S ha a kedély megélénkült, bizony
A már előbb holt szervek is kitörnek
Álmos sírjokból s újra mozganak
Friss lendülettel, bőrüket levetve.
Add köpenyed’, Tamás. Testvéreim!
Köszöntöm táborunknak főbbjeit:
Jó reggelt mondjatok nekik s azonnal
Sátromba hivjátok mindnyájokat.
GLOSTER.
| Úgy lesz, fejdelmem. | (Gloster és Bedford el.) |
ERPINGHAM.
Kisérhetem, felség?
Kisérhetem, felség?
HENRIK KIRÁLY.
Testvérimmel eredj a főurakhoz;
Én és szivem tanácskozunk együtt,
S ahhoz nem szükséges más társaság.
| Nem, jó lovag: |
Én és szivem tanácskozunk együtt,
S ahhoz nem szükséges más társaság.
ERPINGHAM.
| Az ég áldjon meg téged, drága Henrik. | (Erpingham el.) |
HENRIK KIRÁLY.
Áldjon meg, agg szív! nyájasságodért.
Pistol jő.
Áldjon meg, agg szív! nyájasságodért.
Pistol jő.
PISTOL.
Qui va la?
Qui va la?
HENRIK KIRÁLY.
Jó barát.
Jó barát.
PISTOL.
Add csak tudtomra, vajjon tiszt vagy-e?
Vagy aljasrendű, köz földnépe vagy?
Add csak tudtomra, vajjon tiszt vagy-e?
Vagy aljasrendű, köz földnépe vagy?
HENRIK KIRÁLY.
Egy csapat vezetője vagyok.
Egy csapat vezetője vagyok.
PISTOL.
Hatalmas dárdát vonszolsz?
Hatalmas dárdát vonszolsz?
HENRIK KIRÁLY.
Igen. Hát ön micsoda?
Igen. Hát ön micsoda?
PISTOL.
Csak oly nemes, mint a császár maga.
Csak oly nemes, mint a császár maga.
HENRIK KIRÁLY.
Úgy hát különb ön a királynál.
Úgy hát különb ön a királynál.
PISTOL.
Ej, a király valódi kincs, arany szív,
Élet fia, hír sarjadéka,
Derék szüléjű, hősi öklü is:
Csókolom piszkos csizmáját; egész
Szivem legmélyiből kedvelem én
E kedves vasgyúrót. Mi a neved?
Ej, a király valódi kincs, arany szív,
Élet fia, hír sarjadéka,
Derék szüléjű, hősi öklü is:
Csókolom piszkos csizmáját; egész
Szivem legmélyiből kedvelem én
E kedves vasgyúrót. Mi a neved?
HENRIK KIRÁLY.
Le Roy Henrik.
Le Roy Henrik.
PISTOL.
Le Roy! Corn-név: úgy-e Cornwallisból eredsz?
Le Roy! Corn-név: úgy-e Cornwallisból eredsz?
HENRIK KIRÁLY.
Nem; én vallon vagyok.
Nem; én vallon vagyok.
PISTOL.
Ismered Fluellent?
Ismered Fluellent?
)
HENRIK KIRÁLY.
Ismerem.
Ismerem.
PISTOL.
Mondd meg neki, kalapjánál a hagymát összeroppantom szent Dávid-napon.
Mondd meg neki, kalapjánál a hagymát összeroppantom szent Dávid-napon.
HENRIK KIRÁLY.
Ne hordja ön tőrét fövegénél e napon, nehogy ő roppantsa össze az önénél.
Ne hordja ön tőrét fövegénél e napon, nehogy ő roppantsa össze az önénél.
PISTOL.
Barátja vagy?
Barátja vagy?
HENRIK KIRÁLY.
Rokona is.
Rokona is.
PISTOL.
Akkor fige tehát neked.
Akkor fige tehát neked.
HENRIK KIRÁLY.
Köszönöm. Isten vele.
Köszönöm. Isten vele.
PISTOL.
| Az én nevem Pistol. | (El.) |
HENRIK KIRÁLY.
Jól illik tüzelgéséhez.
Fluellen és Gower külön oldalról jönnek.
Jól illik tüzelgéséhez.
Fluellen és Gower külön oldalról jönnek.
GOWER.
Fluellen kapitány!
Fluellen kapitány!
FLUELLEN.
Utyan a Jézus Kristusz nevére, peszéljen csendesebben. Széles e filágon legnagyobban csodálatos, mikor háporúnak igazi és ősi kiváltságait s törvényeit figyelembe nem vesznek. Ha fáradságot venne magának vizsgálni a nagy Pompéjus háborúit, meg fogná látni, jót állok érte, hogy Pompéjus táborában nem volt locs-fecs, vagy csere-csura, jót állok érte, meg fogná látni, hogy a háború czeremoniái s a gondosság abban, az erkölcsök, a józanság s a szerénység abban egészen másképen voltak.
Utyan a Jézus Kristusz nevére, peszéljen csendesebben. Széles e filágon legnagyobban csodálatos, mikor háporúnak igazi és ősi kiváltságait s törvényeit figyelembe nem vesznek. Ha fáradságot venne magának vizsgálni a nagy Pompéjus háborúit, meg fogná látni, jót állok érte, hogy Pompéjus táborában nem volt locs-fecs, vagy csere-csura, jót állok érte, meg fogná látni, hogy a háború czeremoniái s a gondosság abban, az erkölcsök, a józanság s a szerénység abban egészen másképen voltak.
GOWER.
Ej, hiszen az ellenség lármás, egész éjjel hallhatta.
Ej, hiszen az ellenség lármás, egész éjjel hallhatta.
FLUELLEN.
Ha az ellenség szamár és polond és fecsegő oktondi: kondolja, illő, hogy mi is szamár, polond és fecsegő legyünk? Ugyan lelkiismeretére támasztom.
Ha az ellenség szamár és polond és fecsegő oktondi: kondolja, illő, hogy mi is szamár, polond és fecsegő legyünk? Ugyan lelkiismeretére támasztom.
GOWER.
Csendesebben fogok beszélni.
Csendesebben fogok beszélni.
FLUELLEN.
| Kérem, rimánkodom, tegye. | (Gower és Fluellen el.) |
HENRIK KIRÁLY.
Bár egy kissé olyan szokatlan is,
Sok ész s erély van e vall férfiban.
Bátor, Udvaros és Villám jönnek.
Bár egy kissé olyan szokatlan is,
Sok ész s erély van e vall férfiban.
Bátor, Udvaros és Villám jönnek.
UDVAROS.
Hé, Bátor Jancsi, nem a reggel az, a mi ott hasad?
Hé, Bátor Jancsi, nem a reggel az, a mi ott hasad?
BÁTOR.
Úgy gondolom, hogy az; csakhogy nekünk nem nagy okunk van óhajtani a reggel közeledtét.
Úgy gondolom, hogy az; csakhogy nekünk nem nagy okunk van óhajtani a reggel közeledtét.
VILLÁM.
Látjuk amott a nappal kezdetét, de úgy hiszem, nem látjuk meg a végét. Ki vagy?
Látjuk amott a nappal kezdetét, de úgy hiszem, nem látjuk meg a végét. Ki vagy?
HENRIK KIRÁLY.
Jó barát.
Jó barát.
VILLÁM.
Melyik kapitány alatt szolgál kend?
Melyik kapitány alatt szolgál kend?
HENRIK KIRÁLY.
Erpingham Tamás alatt.
Erpingham Tamás alatt.
VILLÁM.
Jó öreg parancsnok, derék, nyájas úri ember. Ugyan hogy gondolkozik ő a mi állapotunkról?
Jó öreg parancsnok, derék, nyájas úri ember. Ugyan hogy gondolkozik ő a mi állapotunkról?
HENRIK KIRÁLY.
Hát úgy, mint homok zátonyon a hajótöröttek, kik várják, hogy a legközelebbi hullám elsodorja.
Hát úgy, mint homok zátonyon a hajótöröttek, kik várják, hogy a legközelebbi hullám elsodorja.
BÁTOR.
Nem mondta ő el e gondolatát a királynak?
Nem mondta ő el e gondolatát a királynak?
HENRIK KIRÁLY.
Nem; de nem is szükséges. Mert, hogy kimondjam kendteknek, biz én azt hiszem, a király is csak olyan ember, mint én magam: a viola neki is csak olyan illatos, mint nekem, az ég boltja neki is csak úgy mutatkozik, mint nekem, érzékei szintúgy emberi természetűek; s pompájától megválva, meztelenségében ő is szintúgy embernek tűnik föl, s habár gondolatai magasabban járnak is, de mikor alá szállanak, csak olyan szárnyon szállnak alá, mint a mieink. Azért ha ő okot lát a félelemre, mint mi, bizony az ő félelme is csak olyan természetű, mint a mienk. Épen azért okosan még csak szinét sem közölhetni ő vele a félelemnek, nehogy azután meglátszván rajta, seregét is lehangolja.
Nem; de nem is szükséges. Mert, hogy kimondjam kendteknek, biz én azt hiszem, a király is csak olyan ember, mint én magam: a viola neki is csak olyan illatos, mint nekem, az ég boltja neki is csak úgy mutatkozik, mint nekem, érzékei szintúgy emberi természetűek; s pompájától megválva, meztelenségében ő is szintúgy embernek tűnik föl, s habár gondolatai magasabban járnak is, de mikor alá szállanak, csak olyan szárnyon szállnak alá, mint a mieink. Azért ha ő okot lát a félelemre, mint mi, bizony az ő félelme is csak olyan természetű, mint a mienk. Épen azért okosan még csak szinét sem közölhetni ő vele a félelemnek, nehogy azután meglátszván rajta, seregét is lehangolja.
BÁTOR.
Dejszen, mutathat ő színleg annyi bátorságot, a mennyit akar, de én azt hiszem, ily hideg éjszakán szívesebben ülne nyakig a Temzében s magam is vele, minden veszélynek kitéve, csak innen szabadulnánk.
Dejszen, mutathat ő színleg annyi bátorságot, a mennyit akar, de én azt hiszem, ily hideg éjszakán szívesebben ülne nyakig a Temzében s magam is vele, minden veszélynek kitéve, csak innen szabadulnánk.
HENRIK KIRÁLY.
Ucscsegéljen! úgy szólok a királyról, a mint érzek. Én azt gondolom, hogy ő sehol sem szeretne inkább lenni, mint a hol épen van.
Ucscsegéljen! úgy szólok a királyról, a mint érzek. Én azt gondolom, hogy ő sehol sem szeretne inkább lenni, mint a hol épen van.
BÁTOR.
No akkor, bár egyes egyedül volna itt! Úgy is biztos lehetne, hogy kiváltanák, s legalább a szegény ember élete megmaradna.
No akkor, bár egyes egyedül volna itt! Úgy is biztos lehetne, hogy kiváltanák, s legalább a szegény ember élete megmaradna.
HENRIK KIRÁLY.
Én azt hiszem, mégis csak jobban szereti tán kend a királyt, mint sem azt kivánja, hogy egyes egyedül legyen itt; csak azért beszél kend így, hogy a más gondolatját kitapogassa. Én bizony sehol se halhatnék még szívesebben, mint épen a király körűl, mert ügye igazságos, harcza becsületes.
Én azt hiszem, mégis csak jobban szereti tán kend a királyt, mint sem azt kivánja, hogy egyes egyedül legyen itt; csak azért beszél kend így, hogy a más gondolatját kitapogassa. Én bizony sehol se halhatnék még szívesebben, mint épen a király körűl, mert ügye igazságos, harcza becsületes.
VILLÁM.
Ez már túlmegy a mi eszünkön.
Ez már túlmegy a mi eszünkön.
BÁTOR.
Túl ám; vagy túlmegy azon, a miről mi kérdezősködhetünk: mert nekünk elég azt tudni, hogy a király alattvalói vagyunk. Ha rossz az ügye, eltörli abban a mi bűnünket a király iránt való engedelmességünk.
Túl ám; vagy túlmegy azon, a miről mi kérdezősködhetünk: mert nekünk elég azt tudni, hogy a király alattvalói vagyunk. Ha rossz az ügye, eltörli abban a mi bűnünket a király iránt való engedelmességünk.
VILLÁM.
De ha ügye nem jó, magának a királynak gyülik meg a baja a számadással, majd mikor mindazok a lábszárak, karok és fejek, melyeket a csatában levágtak, összeforradnak az ítélet napján s mindnyájan fölkiáltanak: „Itt meg itt haltunk meg!” némelyek káromkodva, mások sebészt kiabálva, némelyek szegényűl hagyott feleségeiket, fizetetlen adósságaikat, mások neveletlenűl maradt gyermekeiket. Félek, kevesen halnak meg jámborúl, a kik csatában vesznek el, mert hogyan is intézkedhessenek valamiről keresztyénileg, mikor minden gondjok csak vér. No ha már ezek az emberek gonoszúl vesznek el, bizony melege lesz a királynak, hogy őket ide vezette: mert hiszen neki nem engedelmeskedni minden alattvalói rend ellen volna.
De ha ügye nem jó, magának a királynak gyülik meg a baja a számadással, majd mikor mindazok a lábszárak, karok és fejek, melyeket a csatában levágtak, összeforradnak az ítélet napján s mindnyájan fölkiáltanak: „Itt meg itt haltunk meg!” némelyek káromkodva, mások sebészt kiabálva, némelyek szegényűl hagyott feleségeiket, fizetetlen adósságaikat, mások neveletlenűl maradt gyermekeiket. Félek, kevesen halnak meg jámborúl, a kik csatában vesznek el, mert hogyan is intézkedhessenek valamiről keresztyénileg, mikor minden gondjok csak vér. No ha már ezek az emberek gonoszúl vesznek el, bizony melege lesz a királynak, hogy őket ide vezette: mert hiszen neki nem engedelmeskedni minden alattvalói rend ellen volna.
HENRIK KIRÁLY.
Így hát ha egy fiú, a kit az apja kereskedni tova küldött, bűnösen vész el a tengeren, annak gonoszsága terhét, a kend regulája szerint, az apjára kell hárítani, a ki őt elküldötte; vagy ha egy szolgát, a ki ura parancsolatjából pénzt viszen valahová, rablók támadnak meg s jóvá nem tett bűneiben múlik ki, kend az úr dolgát veti okúl, ha a szolga elkárhozik. De ez nem így van ám: a király nem köteles jót állani katonáinak különös végeért, sem az apa a fiáért, sem az úr a szolgájáért, mert hiszen nem kivánják halálukat, midőn szolgálatjokat kivánják. De meg aztán nincsen is oly király, a ki bármily hibátlan ügyét, ha egyszer kard élire kerűl a dolog, egészen hiba nélkül való katonákkal vívhassa ki. Némelyeket közűlök talán előre megfontolt szándékos gyilkosság vétke terhel; másokat az, hogy szüzeket csaltak meg az eskü megtört pecsétjével; másokat meg az, hogy a háborút tették védbástyájokká, midőn előbb már a béke szelíd kebelét rablással és fosztogatással feldúlták. No már, ha ezen emberek kijátszodták a törvényt s a természetes büntetés alól kisíklottak: elmenekülhetnek ugyan az emberek elől, de nincsen szárnyok elrepülni az Isten elől: háború az ő ostora, háború az ő bosszújának eszköze, úgy hogy itt a király eme viszályos ügyében a király törvényeinek előbbi megszegéseért bűnhődnek az emberek. A hol a haláltól féltek, életöket megmentették; és a hol mentve lenni óhajtanának, elvesznek. Ha tehát készületlenűl halnak meg, a király ép oly kevéssé bűnös az ő elkárhozásukban, mint volt előbb azon gonoszságokban, melyekért most lakolnak. Minden alattvaló kötelessége a királyé; de minden alattvaló lelke a tulajdon magáé. Azért a katonának úgy kellene tenni a háborúban, mint a betegnek az ágyban: minden porszemecskét le kellene mosnia lelkiismeretéről: ha így halna meg, a halál rá nézve csak nyereség lenne; ha meg nem halna, csak áldásosan múlnék el azon idő, melyben ily előkészületre tett szert, s annál, a ki megmenekszik, nem lenne bűn azt gondolni, hogy Isten ez önkéntes felajánlásért enged nekie időt, szemlélni az ő nagyságát s megtanítani másokat is, mikép kelljen előkészülniök.
Így hát ha egy fiú, a kit az apja kereskedni tova küldött, bűnösen vész el a tengeren, annak gonoszsága terhét, a kend regulája szerint, az apjára kell hárítani, a ki őt elküldötte; vagy ha egy szolgát, a ki ura parancsolatjából pénzt viszen valahová, rablók támadnak meg s jóvá nem tett bűneiben múlik ki, kend az úr dolgát veti okúl, ha a szolga elkárhozik. De ez nem így van ám: a király nem köteles jót állani katonáinak különös végeért, sem az apa a fiáért, sem az úr a szolgájáért, mert hiszen nem kivánják halálukat, midőn szolgálatjokat kivánják. De meg aztán nincsen is oly király, a ki bármily hibátlan ügyét, ha egyszer kard élire kerűl a dolog, egészen hiba nélkül való katonákkal vívhassa ki. Némelyeket közűlök talán előre megfontolt szándékos gyilkosság vétke terhel; másokat az, hogy szüzeket csaltak meg az eskü megtört pecsétjével; másokat meg az, hogy a háborút tették védbástyájokká, midőn előbb már a béke szelíd kebelét rablással és fosztogatással feldúlták. No már, ha ezen emberek kijátszodták a törvényt s a természetes büntetés alól kisíklottak: elmenekülhetnek ugyan az emberek elől, de nincsen szárnyok elrepülni az Isten elől: háború az ő ostora, háború az ő bosszújának eszköze, úgy hogy itt a király eme viszályos ügyében a király törvényeinek előbbi megszegéseért bűnhődnek az emberek. A hol a haláltól féltek, életöket megmentették; és a hol mentve lenni óhajtanának, elvesznek. Ha tehát készületlenűl halnak meg, a király ép oly kevéssé bűnös az ő elkárhozásukban, mint volt előbb azon gonoszságokban, melyekért most lakolnak. Minden alattvaló kötelessége a királyé; de minden alattvaló lelke a tulajdon magáé. Azért a katonának úgy kellene tenni a háborúban, mint a betegnek az ágyban: minden porszemecskét le kellene mosnia lelkiismeretéről: ha így halna meg, a halál rá nézve csak nyereség lenne; ha meg nem halna, csak áldásosan múlnék el azon idő, melyben ily előkészületre tett szert, s annál, a ki megmenekszik, nem lenne bűn azt gondolni, hogy Isten ez önkéntes felajánlásért enged nekie időt, szemlélni az ő nagyságát s megtanítani másokat is, mikép kelljen előkészülniök.
VILLÁM.
Az már igaz no! Ha valaki gonoszúl hal meg, a gonoszság a maga tulajdon fejére száll! a király nem tartozik azért jót állani.
Az már igaz no! Ha valaki gonoszúl hal meg, a gonoszság a maga tulajdon fejére száll! a király nem tartozik azért jót állani.
BÁTOR.
Én nem kivánom, hogy jót álljon értem, még is kész vagyok bátran megharczolni érette.
Én nem kivánom, hogy jót álljon értem, még is kész vagyok bátran megharczolni érette.
HENRIK KIRÁLY.
Magától a királytól hallottam, nem óhajtja, hogy kiváltsák.
Magától a királytól hallottam, nem óhajtja, hogy kiváltsák.
VILLÁM.
Azt csak azért mondta, hogy jó kedvvel harczoljunk, de ha egyszer torkunkat metszették, kiválthatják azután őt, mi már nem leszünk azzal okosabbak.
Azt csak azért mondta, hogy jó kedvvel harczoljunk, de ha egyszer torkunkat metszették, kiválthatják azután őt, mi már nem leszünk azzal okosabbak.
HENRIK KIRÁLY.
Ha azt megérem, sohsem hiszek többé szavának.
Ha azt megérem, sohsem hiszek többé szavának.
VILLÁM.
No akkor ugyan be is fizet kend neki! Csak olyan vak lövésforma az valami ócska puskából, melyet szegény magányos ember elégedetlensége irányoz egy fejdelemre. Akár abba fogjon kend, hogy a napot jéggé változtatja, ha annak orczáját egy páva-farkkal legyezgeti. Sohsem hisz többé szavának! Ez ugyan oktondi egy beszéd.
No akkor ugyan be is fizet kend neki! Csak olyan vak lövésforma az valami ócska puskából, melyet szegény magányos ember elégedetlensége irányoz egy fejdelemre. Akár abba fogjon kend, hogy a napot jéggé változtatja, ha annak orczáját egy páva-farkkal legyezgeti. Sohsem hisz többé szavának! Ez ugyan oktondi egy beszéd.
HENRIK KIRÁLY.
Nagyon is kereken kioszt kend engemet: összetűznék vele, ha alkalmas volna rá az idő.
Nagyon is kereken kioszt kend engemet: összetűznék vele, ha alkalmas volna rá az idő.
VILLÁM.
Jó; tűzzünk össze hát majd, ha megéri kend életben.
Jó; tűzzünk össze hát majd, ha megéri kend életben.
HENRIK KIRÁLY.
Nem bánom.
Nem bánom.
VILLÁM.
Miről ismerek rád?
Miről ismerek rád?
HENRIK KIRÁLY.
Adj valami zálogot, fövegemhez tűzöm azt, s ha egykor rá mersz ismerni, kiállok veled.
Adj valami zálogot, fövegemhez tűzöm azt, s ha egykor rá mersz ismerni, kiállok veled.
VILLÁM.
Itt a keztyűm; te is add ide a magadét.
Itt a keztyűm; te is add ide a magadét.
)
HENRIK KIRÁLY.
Nesze!
Nesze!
VILLÁM.
Én is a fövegemhez tűzöm ezt: ha majd hozzám jősz s azt mondod holnap után: „Ez az én keztyűm,” e kézre fogadom, pofon ütlek.
Én is a fövegemhez tűzöm ezt: ha majd hozzám jősz s azt mondod holnap után: „Ez az én keztyűm,” e kézre fogadom, pofon ütlek.
HENRIK KIRÁLY.
Ha élek, hogy megláthatom, visszakövetelem.
Ha élek, hogy megláthatom, visszakövetelem.
VILLÁM.
Jobb lenne akkor, ha felköttetnéd magadat.
Jobb lenne akkor, ha felköttetnéd magadat.
HENRIK KIRÁLY.
Megteszem, ha mindjárt a király mellett találnálak is.
Megteszem, ha mindjárt a király mellett találnálak is.
VILLÁM.
Ura légy aztán szavadnak! Isten veled.
Ura légy aztán szavadnak! Isten veled.
BÁTOR.
Béküljetek, dőre angolok, béküljetek! hiszen van nekünk elég franczia perünk, csak abból tudnátok kigázolni.
Béküljetek, dőre angolok, béküljetek! hiszen van nekünk elég franczia perünk, csak abból tudnátok kigázolni.
HENRIK KIRÁLY.
Csak a királyra! Éltünk’ s lelkeinket,
Adósságinkat, aggó hölgyeinket,
Gyermekinket s bűnünket a királyra!
Nekünk viselni kell mind.
Oh kemény sors! nagyság ikertestvére,
Melyért liheg minden bolond, a ki
Nem érez mást, csupán önön baját!
Mily sok vigaszt nélkülöz a király,
Mit egy közember élvez?
S mit bír, mit egy közember is ne birna,
A pompán, az örök pompán kivűl?
Mi vagy te vajon, bálvány-pompa, mi?
Mi istenség vagy, hogy több földi kínt
Szenvedsz magad, mint hódolóidnak adsz?
Mi a díjad? mi a bevételed?
Oh pompa! értéked’ mutasd nekem!
Imádásodnak mi a szelleme?
Egyéb vagy-e, mint rang, fok és alak?
Félelmet, áhítást keltesz sokakban,
És félve, nem vagy oly boldog soha,
Mint félelmökben ők!
Italod, édes hódolat helyett,
Mérges hizelgés. Oh! légy csak beteg,
Te nagyság! s kérj pompádtól enyhülést:
Hiszed, hogy a forró láz eltünik
A hízelgés lehelte czímekért,
S megszűnik a mély bókolás előtt?
Midőn a koldus térdinek parancsolsz,
Parancsolhatsz egészségének is?
Oh nem, te büszke álom,
Mely egy király nyugtával oly ravasz
Játékot űz’sz! Király vagyok, ki jól
Ismerlek, és tudom, hogy balzsam és
Jogar, meg alma, kard, bot s korona,
Aranynyal, gyöngygyel átszövött palást,
Vagy a király előtt futó sürű czím,
A trón, a melyen űl, a fény hulláma,
Mely e világ magas partját veri,
S mind, mind e fényben úszó pompa nem
Szenderghet a király ágyában oly
Üdítőn, mint egy hitvány szolga, ki
Megtelt gyomorral és könnyű kedélylyel
Nyugodni tér, evén száraz kenyért:
Sohsem lát ő pokolszült, rémes éjt,
Mert, mint cseléd, nap keltétől napestig,
Phoebus láttára izzad és egész
Éjen Elysiumban szendereg;
Másnap a szürkülettel újra ébred
S lovára segiti Hypériont;
S ekként kiséri e mindig futó
Évet sírjába hasznos működéssel;
S ha pompa nincs, ily pór, ki napjait
Küzködve tölti s alva éjeit,
Előnyben volna egy király felett.
A szolga, a közbéke tagja lévén,
Élvezi azt, de alig fogja fel,
Mily ébren óvja a király a békét,
A mely legüdvösebb a pórra nézt.
Erpingham jő.
| Valóban, a francziák húsz franczia koronást tehetnének egyre, hogy megvernek bennünket, mert ők azt saját vállaik közt hordozzák. Hanem hát angolra nézve nem árulási bűn franczia koronást verni s holnap maga a király is hamis pénzmetszővé leend. | (Katonák el.) |
Adósságinkat, aggó hölgyeinket,
Gyermekinket s bűnünket a királyra!
Nekünk viselni kell mind.
Oh kemény sors! nagyság ikertestvére,
Melyért liheg minden bolond, a ki
Nem érez mást, csupán önön baját!
Mily sok vigaszt nélkülöz a király,
Mit egy közember élvez?
S mit bír, mit egy közember is ne birna,
A pompán, az örök pompán kivűl?
Mi vagy te vajon, bálvány-pompa, mi?
Mi istenség vagy, hogy több földi kínt
Szenvedsz magad, mint hódolóidnak adsz?
Mi a díjad? mi a bevételed?
Oh pompa! értéked’ mutasd nekem!
Imádásodnak mi a szelleme?
Egyéb vagy-e, mint rang, fok és alak?
Félelmet, áhítást keltesz sokakban,
És félve, nem vagy oly boldog soha,
Mint félelmökben ők!
Italod, édes hódolat helyett,
Mérges hizelgés. Oh! légy csak beteg,
Te nagyság! s kérj pompádtól enyhülést:
Hiszed, hogy a forró láz eltünik
A hízelgés lehelte czímekért,
S megszűnik a mély bókolás előtt?
Midőn a koldus térdinek parancsolsz,
Parancsolhatsz egészségének is?
Oh nem, te büszke álom,
Mely egy király nyugtával oly ravasz
Játékot űz’sz! Király vagyok, ki jól
Ismerlek, és tudom, hogy balzsam és
Jogar, meg alma, kard, bot s korona,
Aranynyal, gyöngygyel átszövött palást,
Vagy a király előtt futó sürű czím,
A trón, a melyen űl, a fény hulláma,
Mely e világ magas partját veri,
S mind, mind e fényben úszó pompa nem
Szenderghet a király ágyában oly
Üdítőn, mint egy hitvány szolga, ki
Megtelt gyomorral és könnyű kedélylyel
Nyugodni tér, evén száraz kenyért:
Sohsem lát ő pokolszült, rémes éjt,
Mert, mint cseléd, nap keltétől napestig,
Phoebus láttára izzad és egész
Éjen Elysiumban szendereg;
Másnap a szürkülettel újra ébred
S lovára segiti Hypériont;
S ekként kiséri e mindig futó
Évet sírjába hasznos működéssel;
S ha pompa nincs, ily pór, ki napjait
Küzködve tölti s alva éjeit,
Előnyben volna egy király felett.
A szolga, a közbéke tagja lévén,
Élvezi azt, de alig fogja fel,
Mily ébren óvja a király a békét,
A mely legüdvösebb a pórra nézt.
Erpingham jő.
ERPINGHAM.
Távoztodon aggódva főbbjeid,
A táborban keresnek.
Távoztodon aggódva főbbjeid,
A táborban keresnek.
HENRIK KIRÁLY.
Gyűjtsd össze sátoromba őket: én
Előtted ott leszek.
| Jó öreg, |
Előtted ott leszek.
ERPINGHAM.
| Meglesz, uram. | (El.) |
HENRIK KIRÁLY.
Aczélozd meg, oh csaták istene!
Harczosaim szivét; ne töltsd be őket
Félelemmel; ragadd el tőlök itt
A számadás érzékét, hogyha tán
Az ellen száma nyomná lelköket.
Csupán ma ne, uram! csupán ma ne
Emlékezzél atyám bűnére, melyet,
Koronáját szerezve, végbevitt.
Richard testét én újra eltemettem,
S több bánatos könyűt ejték reá, mint
Vér-csöpp abból erőszakkal kifolyt.
Ötszáz szegénynek évi díjt adok,
Hogy sorvadt karjokat kétszer naponkint
Emeljék ég felé bocsánatért;
S két kápolnát építteték, a hol
Komoly, tisztes papok éneklenek
Richard lelkéért. Többet is teszek;
Bár mind, a mit tehetnék, mitsem ér,
Következvén rájok bocsánatesdő
Bűnbánatom.
Gloster jő.
Aczélozd meg, oh csaták istene!
Harczosaim szivét; ne töltsd be őket
Félelemmel; ragadd el tőlök itt
A számadás érzékét, hogyha tán
Az ellen száma nyomná lelköket.
Csupán ma ne, uram! csupán ma ne
Emlékezzél atyám bűnére, melyet,
Koronáját szerezve, végbevitt.
Richard testét én újra eltemettem,
S több bánatos könyűt ejték reá, mint
Vér-csöpp abból erőszakkal kifolyt.
Ötszáz szegénynek évi díjt adok,
Hogy sorvadt karjokat kétszer naponkint
Emeljék ég felé bocsánatért;
S két kápolnát építteték, a hol
Komoly, tisztes papok éneklenek
Richard lelkéért. Többet is teszek;
Bár mind, a mit tehetnék, mitsem ér,
Következvén rájok bocsánatesdő
Bűnbánatom.
Gloster jő.
GLOSTER.
Fejdelmem!
Fejdelmem!
HENRIK KIRÁLY.
Gloster testvérem hangja ez? Igen:
Tudom a hírt; együtt megyek veled;
Gloster testvérem hangja ez? Igen:
Tudom a hírt; együtt megyek veled;
| A nap s barátim várnak engemet. | (El mind.) |
