II. SZÍN.
Franczia tábor.
A Koronaherczeg, Orleans, Rambures és mások jönnek.
ORLEANS.
Aranyozza már fegyverinket a nap:
Fel hát, urak!
Aranyozza már fegyverinket a nap:
Fel hát, urak!
KORONAHERCZEG.
Montez a cheval! Lovam’! valet! lacquay! hah!
Montez a cheval! Lovam’! valet! lacquay! hah!
ORLEANS.
Oh hősi szellem!
Oh hősi szellem!
KORONAHERCZEG.
Via! les eaux et la terre!
Via! les eaux et la terre!
ORLEANS.
Rien puis? l’air et le feu!
Rien puis? l’air et le feu!
KORONAHERCZEG.
Ciel! Orleans rokon.
A Constable jő.
Nos hát, constable úr!
Ciel! Orleans rokon.
A Constable jő.
Nos hát, constable úr!
CONSTABLE.
Halld, lovaink a vágytól mint nyerítnek!
Halld, lovaink a vágytól mint nyerítnek!
KORONAHERCZEG.
Föl, rájok! és messétek bőrüket,
Hogy hő vérök az angolok szemébe
Fecscsenjen és tüzével oltsa ki: hah!
Föl, rájok! és messétek bőrüket,
Hogy hő vérök az angolok szemébe
Fecscsenjen és tüzével oltsa ki: hah!
RAMBURES.
Hát lovaink vérével sírjanak?
Mint látjuk úgy saját könyűiket?
Hírnök jő.
Hát lovaink vérével sírjanak?
Mint látjuk úgy saját könyűiket?
Hírnök jő.
HÍRNÖK.
Az angol rendben áll, frank főurak.
Az angol rendben áll, frank főurak.
CONSTABLE.
Hős herczegek! most lóra, lóra gyorsan!
Nézzétek a szegény, éhes csapatkát:
Szép fényetek elszívja lelköket,
A férfiból csak burkot hagyva meg.
Kezünknek itt elég munkája sincs;
Bágyadt erökben alig lesz elég vér
Minden kivont kardot befesteni,
Melyet ma húznak ki frank hőseink
És munka híján újra visszadugnak.
Csupán rájok lehellünk s a vitézség
Páráitól is összeomlanak.
Kétségkivüli tény az, főurak,
Hogy a fölösleg pórnép és cselédség,
Mely léhán rajzik sergeink körűl,
Elég lesz megtisztítni a mezőt
Ily hitvány ellentől, habár magunk
E hegy tövéhez állnánk, tétlenül
Szemlélni őket, mit becsületünk tilt.
Harsogjanak tehát a trombiták,
Harsogjanak gyors lóra pattanót!
Közelgésünk a tért úgy megriasztja,
Hogy a rémült angol magát megadja.
Grandpré jő.
Hős herczegek! most lóra, lóra gyorsan!
Nézzétek a szegény, éhes csapatkát:
Szép fényetek elszívja lelköket,
A férfiból csak burkot hagyva meg.
Kezünknek itt elég munkája sincs;
Bágyadt erökben alig lesz elég vér
Minden kivont kardot befesteni,
Melyet ma húznak ki frank hőseink
És munka híján újra visszadugnak.
Csupán rájok lehellünk s a vitézség
Páráitól is összeomlanak.
Kétségkivüli tény az, főurak,
Hogy a fölösleg pórnép és cselédség,
Mely léhán rajzik sergeink körűl,
Elég lesz megtisztítni a mezőt
Ily hitvány ellentől, habár magunk
E hegy tövéhez állnánk, tétlenül
Szemlélni őket, mit becsületünk tilt.
Harsogjanak tehát a trombiták,
Harsogjanak gyors lóra pattanót!
Közelgésünk a tért úgy megriasztja,
Hogy a rémült angol magát megadja.
Grandpré jő.
GRANDPRÉ.
Mért késtek oly soká, frank főurak?
Im a sziget hullái, bőrükért
Remegve, rútitják a friss mezőt.
Búsan lelógnak rongyos zászlaik
S fuvalmaink gúnyolva lengetik.
Koldús csapatjokban Mars, egy bukottként,
Rozsdás sisakján át bágyadva néz.
A lovasok, mint álló gyertyatartók,
Ülnek, kezökben fáklya-szál; s szegény
Gebéiknek alácsüggedt fejök,
S a hús, a bőr rajtok csak úgy lötyög;
Kihalt szemökből sűrű nedv csorog;
Halvány, bárgyú szájokban ott hever
A lánczos zabla mozdulatlanúl
S bepiszkoltan a kérődzött füvel;
Hóhéraik, a gaz varjak, felettök
Repesnek, alig várva perczöket.
De a leírás szóval képtelen
Rajzolni ily csatarend életét,
Életben oly élettelent, minő ez.
Mért késtek oly soká, frank főurak?
Im a sziget hullái, bőrükért
Remegve, rútitják a friss mezőt.
Búsan lelógnak rongyos zászlaik
S fuvalmaink gúnyolva lengetik.
Koldús csapatjokban Mars, egy bukottként,
Rozsdás sisakján át bágyadva néz.
A lovasok, mint álló gyertyatartók,
Ülnek, kezökben fáklya-szál; s szegény
Gebéiknek alácsüggedt fejök,
S a hús, a bőr rajtok csak úgy lötyög;
Kihalt szemökből sűrű nedv csorog;
Halvány, bárgyú szájokban ott hever
A lánczos zabla mozdulatlanúl
S bepiszkoltan a kérődzött füvel;
Hóhéraik, a gaz varjak, felettök
Repesnek, alig várva perczöket.
De a leírás szóval képtelen
Rajzolni ily csatarend életét,
Életben oly élettelent, minő ez.
CONSTABLE.
Imádkozának, s készek a halálra.
Imádkozának, s készek a halálra.
KORONAHERCZEG.
Ne küldjünk étket, friss ruhát nekik,
Éhes lovaiknak meg abrakot,
S aztán ütközzünk meg velök?
Ne küldjünk étket, friss ruhát nekik,
Éhes lovaiknak meg abrakot,
S aztán ütközzünk meg velök?
CONSTABLE.
Csak őrömet várom. El a csatába!
Egy trombitás zászlóját elveszem
S azzal megyek sietve. Rajta! fel!
Csak őrömet várom. El a csatába!
Egy trombitás zászlóját elveszem
S azzal megyek sietve. Rajta! fel!
| A nap fönt jár s multát használni kell. | (El mind.) |
